Rövidülő délutánok;
Csendesek az őszi álmok.
Körte hullik,
Élet múlik,
Profán elv abszurdba nyúlik.
Nyár tűnik,
Valóság éled,
Magába fordul az Élet.
Önmagát gerjesztő bánat
Nézi a töprengő fákat.
A Múlt minden tűnő vágya
Csak pányva az Ősz nyakába...
Csaló az önjelölt látnok...
Rövidülő délutánok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése