Csillagfátyol kora Őszt
Takargat,
Fenn az Isten beszédesen
Hallgat.
Szférák honában még szól
Az Ének,
Életvágyak friss Reményt
Cserélnek.
Elhallgatnak lenn a profán
Végek,
Szunnyadnak az összes
Őrültségek.
Múlt öblében gyászolnak
Az Árnyak,
Próféciák Atlantiszra
Várnak.
A Jövő
Igazak éber álma,
Egy lottószelvény is
Nagyobb nála.
Talán az lesz egyszer kőbe
Vésve:
Az ember csak Isten
Tévedése...
Vagy mégiscsak Jövőt ír,
Az Ember,
S kilép majd a szégyenkörből
Egyszer,
Felnőttkort hoznak a gyermeki
Álmok,
S ünnepelnek rég kihunyt
Világok...
A Jövő ágya nem marad
Vetetlen,
És megoldódik majd a
Lehetetlen,
Hogyan lehet
Nemzetnek
Megmaradni,
S mint
Emberiség
Mégis összefogni...
Önmagunk tükrében tisztán
Megállni,
S Mítoszhonba vízum nélkül
Járni...
Csillagfátyol kora Őszt
Takargat,
Fenn az Isten beszédesen
Hallgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése