Ősszel a Kárpátok alatt
Ó medrekbe Élet szalad.
Felhőbozótok tövében
Felzúg a Múlt -
Kesernyésen.
Minden kósza esőcseppben
Száz régi legenda rebben,
S a szomorú őszi napok
Idéznek ezer tegnapot.
Ősszel a Kárpátok alatt
Az Idő lassabban halad.
Nosztalgia száll a szélben,
Nosztalgia búg az éjben,
Egykori harcterek felett
Kavarog a varjúsereg,
Elhervad a reményvirág,
Nyöszörög a nyomorúság,
Meddő panasz-özön terem,
S keserűvé lesz a Jelen...
Ősszel a Kárpátok alatt
Csípős bánat mindig akad.
Zord elégedetlenségek
Rútul farkasszemet néznek.
Egymáshoz tartozó népek
Egymás ellenére élnek,
És az áporodott, sűrű,
Mesterkélt gyűlöletgyűrű
Rossz enyészetszagot áraszt,
Jövőt csontsoványra száraszt.
Ősszel a Kárpátok alatt
Ki-ki teszi - amit szabad.
Ennyi nép és ennyi ember
Mind hamis történelemmel
Nem élt soha másutt sehol,
Sem keleten,
Sem nyugaton...
Ha idegen uraságok
Hirdethetnek igazságot,
Akkor a jövendő álnok,
És vak marad minden látnok.
Ősszel a Kárpátok alatt
Azonban Remény is fakad.
Hátha egyszer,
Hátha Csoda...
Hátha történik valaha...
Hátha különb lenne másnál...
Hátha Svájcabb lenne Svájcnál..
Béke,
Hit,
Szabad Akarat;
Ősszel a Kárpátok alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése