Atlantiszi magány-ének
Zúg a szeptemberi szélnek.
Idő hullámai alatt
Holtában egyedül maradt
Az egykori szigetállam,
Mégis kitart - holtra váltan.
Midőn pénz tombol szerteszét,
Elvette a világ eszét,
S borsót hány a jövő-falra,
Szükség van magányos
Dalra.
Atlantiszi magány-ének;
Mindenféle mű-szirének
Műdalára bátran üzen:
Van még Ritmus,
Van még Ütem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése