Szent királyok éjszakája;
Holdtalan, sötét világ,
Titkot lesve nyújtózkodnak
Fel az ég felé a fák.
Harsány lámpafények fölött
Dermedt fellegkoszorú,
Csak a mítoszokra vágyó
Nosztalgia szomorú.
Drága a bánat, tömérdek
Entrópiába kerül;
Múlt a Jövővel csak bennünk,
A Jelenben egyesül.
Szent királyok éjszakája;
Emlékeznek valahol -
Fejünk felett sötét éjben
Magányos Múlt kóborol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése