Őstörténet régi útján

Őstörténet régi útján

Léptetett Megyer a lován.

Szabír vagy finnugor fajta?

Sose gondolkodott rajta.

Volt kedves, csinos asszonya,

Háremet nem tartott soha.

A barátnak kezet adott,

Ellenségre nyilat fogott.

Őstörténet régi útján

Mindig az Idő az útvám.

Régi sátrak elenyésznek,

Őshaza-nyájak tenyésznek.

Vizsgálják tudós koponyák

Megyer szellem-lenyomatát,

Adnak rá sok használt ruhát,

Tökkelütött teóriát...

Mondják: minden tagja hamis,

Jövevényszó ő maga is...

Őstörténet régi útján

Örvénylik az Idő-hullám.

Megyer a lova nyergében,

Ahogy ősapja is, régen.

Akkor is volt múltak kútja,

Honnan jött?

Maga se tudja...

Lova szájában a zabla,

Tenyerében - ha kell - 

Szablya...

Az Idő útján 

Valahol...

Talán most is

Ott lovagol...

Általunk él,

Itt van velünk;

Ha Ő meghal - mi se leszünk...

Léptet Megyer Ős a lován,

Őstörténet régi útján.