Diocletianus császár
Az Adria partján járkál.
Komor szellem.
Szürkén lobog.
Kísérik holt fuvallatok.
Áll az örök Idő-hegyen;
Odalent a Történelem...
Diocletianus császár
Nem ripacskodik,
Nem ágál.
Az Idők sorát figyeli,
Megpróbálja megérteni.
Talán már tudja, mi a Rend:
Ahogy Lent -
Éppúgy Odafent...
Diocletianus császár
Talán még holtan sem hátrál.
Ahogy Nicomediában,
Szembenéz a problémákkal.
Látott,
Törvénykezett,
Hatott...
Ő még - visszavonulhatott,
Bár a hatalom rossz mérge
Az ő lelkét sem kímélte.
Diocletianus császár
Sétál a múlt idők hátán.
Császárgyilkos korok után
Császárgyilkosból lett - császár.
Szokásokon változtatott,
Azonnal bíbort adatott
Leendő gyilkosaira;
Lett belőlük - tetrarchia...
Dioclatianus császár
Remekül megállt a lábán.
Sikeres békére akadt;
A dominus - maga maradt.
Istene volt
A Nap,
S a Hold;
Hatalom géniusza volt.
Diocletianus császár
Ülhetett az Isten vállán,
De nem pihenhetett nagyon,
Mert egyedi a hatalom.
Ártatlanul sose hagyja,
Aki túl sokáig rabja...
Diocletianus császár;
Sápadt szellem,
Holdvilágnál...
Egyéb sem maradt belőle:
Keresztények üldözője...
Sohasem lesz többé tiszta;
Talán - későn vonult vissza...
Vén szellem az Adriánál;
Diocletianus császár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése