Kísértet-ulti

Rosszkedvű vén kísértetek
Végtelen játéka pereg.

Gyakori a vörös betli,
Még gyakoribb a rebetli.

Rosszabbnál rosszabb elosztás;
Soha nincsen szabadulás.

Ellenfélnél negyven akad,
Piros tízes plankban marad.

Pénzhatalom tök durchmarsa
Ásít, mint a döglött harcsa.

Alsók,
Felsők,
Kilencesek...
Az összes leosztás beteg.

Multikulti négy-ász-ulti...
Kontra négy-ász!
Kontra ulti!

Zöld hajtószínnel tök ulti,
Ez is a piroson múlt ki.

Piros ász széle csikorog,
Globál húsz-száz is bukni fog.

Végül - ha már kontra sincsen;
Redurchmarsot mond - az Isten.

Könnyes kicsi Utópia

Könnyes kicsi Utópia
Telepedett a toronyra.

Formás lábait lógázza,
Apró legyezőjét rázza.

A Nyár - mint mindig - meghatja,
Kis Álmait simogatja.

Könnyes kicsi Utópia
Sokat ad az álmaira.

Lát sok kis nemzetet, népet,
S egy hatalmas szövetséget.

Lapos reklám-idill helyett
Munkát,
Problémát,
Életet...

Ahol pénz van az Emberért,
Nem pedig ember a pénzért...

Hosszú tán a Jövő útja...
Könnyes kicsi Utópia.

Júliusi vihar után

Júliusi vihar után
Levél zörög a körtefán.

A tegnapi vad viharok
Utószele itt sompolyog.

Holnapi vad viharokat
Frontok ördöge válogat.

Júliusi vihar után
Sár porlik az Égre - bután.

Múlt meg Jövő szülte Jelen
Hallgat a távoli hegyen.

Piramis-e a kőrakás?
Figyel a szinkronicitás.

Júliusi vihar után
Pénz után liheg a profán.

Télre vágyik az enyészet,
Teóriát gyárt a végzet.

Isten indulatból sem öl;
De kilép a képletekből.

Napfény süt át a körtefán
Júliusi vihar után.

Az Ember ma Népek halmaza

(Mi a fejlődés? - 1.)

Az Ember ma Népek halmaza.
Ahhoz, hogy
Népek Egysége
Legyen,
Nem elkeverni, beolvasztani,
Nem alávetni kell,
Nem hamis eszmék sziréndallamával
Becsapva kell globál-romanizálni,
De megőrizni
Minden Népet,
Nyelvet,
Családot,
Nemzetet,
Tradíciót,
Mert
Az Emberség bennük lakozik...

A hamis egység látens világvége,
De az igazi, az maga
A Béke.

Az Ember ma Népek halmaza...
A Népeket nem felszámolni kell,
Kultúrájukat nem angollá lopni,
Hanem mind meg kell őket
Tartani.

A Nemzeteket együtt tartani,
Fejlődni hagyni,
Ez a Jövendő igazi alapja...

Minden más csupán
Ideológia...

A vén Idő múzeuma

A vén Idő múzeuma
Hegyormokon áll,
Portása a bottal járó
Vén, süket halál.

Tárlóból, teremből sok van,
A vendég kevés,
Csak özönvizek után van
Tárlatvezetés.

A fiktív szárny vezetője
Ifjú piros ász,
Végzetről, szerencséről és
Létről magyaráz.

A vén Idő múzeuma
Látogatható;
Ami igazán fontos, az
Sose eladó.

A fontos ügyek részlege
Mindig nyárias,
Drága a Nyár, de az Isten
Nem anyagias.

Az első szobában a Szfinx
Örök-rigolyás,
Ne mondjuk a Teremtésre,
Hogy ősrobbanás!

A vén Idő múzeuma
Nem marad adós,
Az alagsort takarítja
Mindenféle jós.

A színpadon éjjel-nappal
Adnak valamit,
Világvége-hisztériák
Bohózatait.

A sarokban a vén Charon
Füstöt ereget,
Evolúcióról mesél
Régi vicceket.

A vén Idő múzeuma
Ott fenn, a Hegyen,
Márványszobrokkal tele a
Kupolaterem.

Színes képek borítják be
Az összes falat;
Az Ember a Teremtésnél
Nem fiatalabb.

Akit az Élet és Isten
Léte érdekel,
Annak ott bent Rhadamanthüsz
Magyarázza el.

A vén Idő múzeuma
Égi Haladék;
Várja, hogy felnőjön végre
Az Emberiség.

Atlantisz a Jövő nyitja

Atlantisz a Jövő nyitja,
Akármennyi év borítja.

Nem a liberális végzet,
Az csupán "színes" enyészet.

Nem globális kiborg "béke",
Hanem a Múlt teljessége.

Atlantisz a Jövő nyitja;
Ha az emléke kibírja.

Ha további korszakokat
Az özönvíz nem látogat,

Néhány újabb évezredet
Szellem-ködben átlebeghet.

Atlantisz a Jövő nyitja,
A téridőt meghajlítja,

Ha az emlékezet feszül,
Üzen korokon keresztül,

Pohárba tiszta vizet önt,
Minden dogmát halomra dönt.

Még függőben lévő Jövőt,
Önpusztítást,
Életerőt

Átlát messzi távlatából,
Rejtőző hatalmat vádol,

Teória?
Meg nem hatja.
Atlantisz a Jövő nyitja.

Fradimeccs-rigmusok Nr. 23

(Ferencváros- FC Valletta 3:1, 2019. július 24.)

Régen könnyedén megvertük
A máltai csapatokat.

Még gyerekként láttam olyat,
Málta válogatottjában

Sokan keveset futottak,
Többen pocakkal játszottak.

Vitray meg is jegyezte
Róluk - vállon veregetve:

"Azért nem rossz játékosok".
A világ azonban forog,

Az idő meg gyorsan rohan,
Minden változik, elsuhan...

Pont a máltai Valletta
Játszik a Fradi ellen ma.

Nyilatkozatokat tettek,
Kicsit se voltak szerények.

Őket kéne most kiverni.
Gyerünk, Fiúk!
Hajrá Fradi!

Az ellenfél piros színben,
A mieink zöld-fehérben.

Lanzafame a kezdőben,
Szurkoló is akad bőven.

A máltaiak kezdenek,
És tüstént nekünk is jönnek,

Mintha esélyük lehetne..
Mit válaszolunk mi erre?

Nem egykönnyen adják ám fel;
Dibusznak már védeni kell.

Nagyon agresszív ellenfél,
Egyelőre - sajnos - nem fél.

Frászkarika! Itthon vagyunk,
Most miért nem mi támadunk?

Ébredezünk már úgy lehet;
Most Tokmac elől mentenek.

Most már támad a Fradika,
Bonellónak is van dolga.

Jól megtanultak bekkelni,
Nehéz lesz őket feltörni.

Lanzafamét sűrűn rúgják,
Most kapják az első sárgát.

Az ellenfél megugrana,
De Lovrencsics ment becsúszva.

Most egy beívelés balról...
Dvali?
Nem! Bonelló!
Öngól!

Rábólintott a labdára,
Be - a saját kapujába.

Öngól, nem öngól - vezetünk!
Hajrá Fradi!
Tovább!
Gyerünk!

Megzavarodtak a gólra...
Küldjük őket a padlóra!

Lanzafame rá is küldi,
De ezt a kapus kivédi.

Nagyon jól játszik ma Lanza,
Már minden védő utálja.

Jól cselez, szépen keverget,
Egyet a fűbe hemperget.

Ez a helyzet ígéretes...
De felvágják!
Tizenegyes!

A védőnek sárga dukál,
A labda mögé Lanza áll.

Lanzafame begurítja
Laposan a bal sarokba.

Ez már sokkal jobban néz ki!
Már kettő-null!
Hajrá Fradi!

A vendégek brutálisak,
Itt a harmadik sárga lap.

Jön az ellenfél előre,
Dibusznak kell védenie.

Két perc hosszabbítás-féle,
És a félidőnek vége.

A második félidőben
Támadólag léphetünk fel.

A Valletta ezt nem bírja,
A sárgáit szaporítja.

Lanzafame!
Helyzet akad,
De sajnos ez most kimarad.

Zubkov ballal rátekeri,
De Bonello ezt is védi.

Gyönyörű Fradi támadás
Jobbról..
Gyerünk!
Futás!

Lanza a kapuval szemben,
Jobbról, kisodródva,
Egy csel...

Szépen, mesterien nyesi,
A kapust is átemeli,

A labda csak egyet pattan,
S bent van a hosszú sarokban!

Három-null!
Ez már valami!
Gyerünk tovább!
Hajrá Fradi!

Most Lanza egy gólpasszot ad,
Sajnos - Zubkov lesen marad...

Lanzát Rebrov lecseréli,
Fergeteges taps kíséri.

Szignyevics jön be helyette,
Nem ez lesz élete meccse.

Tokmac helyett bejön Bőle,
Látunk szép dolgokat tőle.

Jesus Messias a csere,
Ő a vendégek reménye.

Bőle - pazar cselsorozat,
Gyönyörűen középre ad,

De rosszul találja Skvarka...
A negyedik ez lett volna...

Ma sokat tudunk hibázni,
Jobban kéne koncentrálni.

Hibázunk, kontrához jutnak,
És bele is rondítanak...

A jobbszélső fürgén elmegy,
Messias jön, és ...
Három-egy...

Valaki nagyot hibázott,
S ez az, ami nem hiányzott....

Mint öreg kecskének a kés,
Ablakosnak hanyattesés!

Teringettét!
Egye fene!
Ilyet hagyni nem kellene...

Ezután vérszemet kapnak,
Még utána is támadnak,

Valamelyik rá is lövi,
Hálistennek Dibusz védi.

A Vallettás ellenfelek
Jó csapat,
Nem ügyetlenek,

De - nem a mi színvonalunk.
Ennél mi már jobban vagyunk.

Jobban oda kell figyelnünk,
És...
Vallettában is nyerünk!

Valamilyen profán "eszme"

Valamilyen profán "eszme"
Mindig elénk áll keresztbe.

Őrült drog-ideák tana
Világot boldogítana

Egyenlőséget reszelne,
Szögesdrót mögé terelne.

Valamilyen profán "eszme"
Börtön-jövőbe rekeszt be.

Programozná az agyunkat,
Kicserélné tudatunkat,

Szállhatnánk világgal perbe,
Ha nem találnánk - Jelenre.

Valamilyen profán "eszme"
Bújik "humánus" jelmezbe,

Füstködfelhőként ereget
Mesterkélt jövőképeket.

Rózsaszín az elmélete,
Gyakorlata meg fekete.

Semmiféle profán eszme
Sem hoz jobb jövőt a Földre.

Lehet jó teóriája,
De sohasem garantálja,

Hogy az egyéni tisztesség,
S a személyes felelősség

Vezeti a gyakorlatot.
Isten támpontokat adott,

Csupán azokat követve
Juthatunk egy szebb Jövőbe.

Az osztályharc-kommunizmus,
Pénzerkölcs-liberalizmus

Mindig a pokolba vezet,
Velük tisztesség nem mehet.

Célnál az eszköz fontosabb,
Az választ helyettünk utat,

Minden út oly céllal ékes,
Amire az eszköz képes,

De talán az út végtelen,
Mindig új célokat terem,

S az eszköz nem eszme-bőség,
Csak - személyes felelősség...

Figyeljünk: dogma-tévutak
Zsákutcába ne húzzanak,

Ne álljon elénk keresztbe
Semmiféle profán "eszme".

Isten adta nyári Ének

Isten adta nyári Ének;
Újra éled minden Élet.

Lüktet a Mindenség dala,
Betölt minket a dallama.

Időn túlra száll a dalunk;
Élünk,
Halunk,
Egyek vagyunk.

Ami Élet, újra éled;
Isten adta nyári Ének.

A nándorfehérvári diadal emlékezete 2019-ben

Mohamed szultán egykoron
Bőszen nekivágott,
Félholdja alá csődített
Roppant sokaságot.

Konstantinápolyt bevette,
Uccu neki máris!
Legyen hát most már az övé
Nándorfehérvár is!

Ötödik László királyunk
Irháját elhordta,
Kibicelt is vele szinte
Egész Európa.

Nem mozdult értünk királyok
Győzhetetlen karja...
Védje magát Magyarország,
Ahogyan akarja.

Nem hivatalos segítség
Jött, hanem magányos:
Mezítláb érkezett. Nem más,
Mint Kapisztrán János.

Lovag volt, aztán barát lett;
Egyház katonája -
Lelkesen és tiszta szívvel
Jött Magyarországra.

               *

Mohamed
Nagy, világhódító haddal
Küzd
Egy maroknyi
Szabad
Akarattal...

          *

Egy vár...
Európa kapuja...
Elözönlötte Mohamed hada...
Hé, Magyarok!
Veszélyben
A Haza!

Ágyútűz.
Roham roham után;
Töri, rontja a várat
A pogány,
S a kapitány:
Szilágyi Mihály.

       *

Ezernégyszázötvenhat júliusa...
Lángokban
Európa kapuja...

Jön-e valaki még
Segíteni?
Igen!
Jön Hunyadi!

Felgyújt,
Szétlő
Gályát,
Dereglyét,
Láncot,
Vasfalat;
A hajózáron át
A vár felé
Halad...

       *

Mohamed megjött,
Ágyúval kopog a török
A déli portán...
Segíteni jön még valaki tán?
Igen!
Jön Kapisztrán!

Szerzetesek,
Diákok,
Inasgyerekek...
Keresztesek...
Hittel követi Kapisztrán barátot
A mezítlábas
Felmentő sereg...

       *

A vár felett
Varjak keringenek,
Holttestek,
Vérszag,
Sebek,
Fegyverek,
Kétségbeejtő hőség,
Ütközet...

Fogy a frissesség,
Poshad a levegő...
Egyre nyomasztóbb lesz
A túlerő...

      *

Rablott gyerekek,
Szpáhik,
Dervisek...
Körző-vonalzó rajzolta sereg..
Halálba vágyó gázi-tömkeleg,
Sokuk majd az édenben
Hurikkal hentereg,
Támadni kell!
A dob pereg!

Elzsákmányolt
Janicsár-életek,
Savószemek,
Üres tekintetek;
Tudják róluk
Halebtől
Trapezuntig,
Ők a parancsot
Teljesítik
Mindig...
Dicsőséget rabolnak,
Szinte falnak,
Ha meg nem halnak...

Éjjel,
Délelőtt,
Délben,
Délután,
Roham roham után,
Mindig mások rohannak,
Mások halnak...
Perc nyugta se maradjon
A Magyarnak...


         *
       
Bent sajgó karok,
Fáradtság,
Sebek,
A szem homályos már,
A kéz remeg,
De még mindig mondja
Az összes hangadó,
A Haza
Semmiféle túlerőnek
Nem eladó!

        *

Egyberoppannak...
Tombol az enyészet...
Sebzett pofával menekül a végzet...
A szikla remeg,
A kő megreped,
Fegyver csörömpöl,
Mélybe hull a kar...
Szablya-hurrikán...
Tüzérség-vihar...
Száraz a föld,
A kardmarkolat éget...
Nő a harag,
És egyre fogy
Az Élet...

       *

Éjjel van már,
A sápadt Hold figyel,
Harcolni kell,
Halni,
Vagy élni kell...
A túlerő feszül,
S a várba hömpölyög,
Mint ember-cúnami...
Nehézlovasság takarítja ki...

       *

Hajnalra végre elcsitul a zaj,
Halmokban oszladozik már
A baj...
Sok sebesült a völgy füvét harapja,
Felvirrad július
Huszonkettedik napja...

      *

Fáradtság,
Kimerültség,
Nagy meleg,
A parancs berekedt,
A túlerő
Temet...

     *

Keresztesek...
Sok vakmerő gyerek...
Idealizmus,
Hazaszeretet..
Isten malma
Néha szerencsét őröl...
Sosem tudjuk meg
Ki szállt be a csónakba
Legelőször...

     *

Kapisztrán,
A szerzetes-generális,
Mezítlábasan pattan máris,
Hová evez az a néhány gyerek?
Nagy úr a tiszta lelkiismeret...
Én hoztam el idáig
Ezeket!
Hát utánuk megyek!
Nem hagyja, hogy Kapisztrán bárkit magára hagyjon,
Hogy ő maga
A túlparton maradjon!

    *

Még tán alig pelyhedzik
A szakáll,
Mégis:
Hajrá!
Most Élet vagy halál!
Kapisztrán János
Az élükre áll...
Csuháját már úgy hordja,
Mint fővezéri mezt,
Fegyvere egy
Ormótlan
Fakereszt...

    *

Hunyadi János,
A törökverő...
Kürtöt fúvat,
Figyel,
Tudja,
Minden kérdésre Isten most felel,
Hogy most érkezik el,
Ne késik,
De gyorsan elszalad
A Pillanat,
Amikor
A lidérces túlerő
Legyőzhető.

   *

Rohamra fel!
Most jött el az Idő!
Szánalmasan szalad a túlerő,
A sebzett szultán inal,
Mint a nyúl,
Meg sem áll,
Amíg be nem alkonyul...

    *

Európa éldegélt,
Udvarolt,
Profitot termelt,
Számolt,
Piacolt,
Lakomáin szépen fogytak
A sültek,
Nem is sejtette,
Mitől menekült meg...

    *

A vén túlkoros szubrett,
Európa,
Ma sem sejti,
Hogy miről szól a nóta,
Fogalma sincs
A nagy posztmodern éjben,
Hogy kiért,
Miért
Harangoznak
Délben...

    *

Hunyadi,
Kapisztrán,
Sok szerb,
Német,
Magyar...
Nem külföldre futott,
Mert jött a baj..
Látta őket a Júliusi Nap,
Hősök voltak,
Vitézek,
Férfiak.

Akinek van Hazája,
Sose fut,
Bizonyítson a túlerő,
Ha tud...

Hunyadi,
Kapisztrán,
S mindenki más...
Övék a Tett,
Miénk
A Tartozás...
Eltört a hódító,
Akár a csorba bögre...
Hőseinket
Az Isten
Áldja
Mindörökre!

Atlantisz, az elfeledtetett civilizáció

Atlantisz...
Valaha régen...
Távol Idő-erdőszélen...

Még csak nem is "elfeledve",
Hanem - a semmibe vetve...

Ezer jele megtagadva,
"Elmélethez igazítva".

Atlantisz...
Az Isten balján...
Idő kihalt tengerpartján...

Ha nagy úr a teória,
Minden múlt a jelen fia,

A múlt csak üres targonca...
S a jövő?
A jelen konca...

Atlantisz...
Elfeledtetve...
Kollektív tudatba űzve...

Egyenes vonalú dogmát
Rossz tankönyv-tömkeleg nyújt át,

Vágunk "terepszínű pofát",
Bottal ütjük a Múlt nyomát.

Atlantisz...
Elfeledtetve...
Örök hullámsírba vetve...

Hiába nyugszik odalent,
Még holtan is
Veszélyt jelent...

Hogyha egyszer előbújna,
A dogmákra halált hozna...

Atlantisz...
Elfeledtetve...
A végzetet fenyegetve...

Liberális dajkamesék

Liberális dajkamesék
Pernyéjétől szürke az ég.

Mesterkélt, csüggedést leső,
Hullik, mint a savas eső.

Roncsolna, amit csak talál,
Ideálja: profán halál...

Liberális dajkamesék
Vennék el a világ eszét.

Haldokló kultúr-kánonok
Műanyag kacsája hápog.

Kultúr-önfelszámolások
Tölteléke: rozsdás bádog.

Liberális dajkamesék
Uruk háttér pénz-pribék.

Minden szavuk hamis kenet,
Alatta véres rettenet.

Szögletes, műanyag kerék;
Liberális dajkamesék...

Jövőteremtő Nyarakon

Jövőteremtő Nyarakon
Minden cselekvés - osztrakon.

Ha az Életre szavazunk,
Istenhez hűek maradunk.

Ejthetjük a rossz lapokat;
Az Élet mindig támogat.

Jövőteremtő Nyarakon
Sunyít konzerv jövő-flakon.

Profán dogma sose éltet,
Eldobjuk, ami nem Élet.

Meddő, száraz verbalitás
A Jövő alá árkot ás.

Jövőteremtő Nyarakon
Ülünk kemény Jelen-bakon.

Csökönyös Idő-paripák
Nyerítve húzzák az igát.

Isten néz be az ablakon
Jövőteremtő Nyarakon.

Fradimeccs-rigmusok Nr. 22.

A visszavágó Razgradban,
Este is huszonhat fok van.

Az első meccs reményt adott,
De féltjük is a csapatot.

Most az ellenfél van zöldben,
A mieink meg fehérben.

A bekkelés nem kenyerünk,
Ha csak védekezünk - végünk.

Az ellenfél nyilatkozott,
Nekünk sok esélyt nem hagyott.

Így a meccs szóbeli részét
A bolgárok már megnyerték.

Elkezdődött a pályán is,
Helyzetbe kerülünk máris,

De Haratyin fölé fejel.
Hajrá, Fradi!
Nem adjuk fel!

A bolgárok nekünk esnek,
De helyzetbe nem kerülnek.

Az ellenfél próbálkozik,
De védelmünk ma jól játszik.

Dvali, Blazic és Heister
Jól és hatékonyan szerel,

Lovrencsics meg nem csak szerel,
Ő az egyik játékmester.

Bár a bolgárok hajtanak,
Beszorítani nem tudnak.

Esélyünk nekünk is lehet;
Most Priskin elől mentenek.

Zubkov. Jobboldali szöglet.
Középen sokan nyüzsögnek,

De nem oda megy a labda,
Hanem azt Haratyin kapja

Hosszú oldalon, magasan,
Fejjel, és a labda suhan

Ívelten a fejek felett.
Éppen ugyanaz az eset,

Mint nemrég a Vidi ellen:
A hosszú sarokban, szemben

Pihen meg szépen a laszti...
Egy-null ide!
Hajrá Fradi!!

Vezetünk hát végre megint!
Néhány néző nagyot legyint...

A bolgárok ránk rontanak,
Most szabadrúgáshoz jutnak.

Marcellino balra teker,
S a kapufát találja el.

Zubkov most a jobboldalról
Középre, Skvarkához passzol,

Kicsit maga mögé kapja,
De jól magához ragadja,

S a kapufa mellett srégen,
Egészen a Kígyó téren,

Szóval jócskán kisodródva
A védő lábai között

Az apró rést jól megleli,
Ahonnan még ellőheti

A labdát a bal sarokba!
Gól!
A kapuban a labda!

Talán meg lehet nyugodni!
Már kettő-null!
Hajrá Fradi!

A bolgárok nem nevetnek,
Elkeseredetten jönnek.

A kettő-nulla veszélyes,
Most kéne nagyon vigyázni...

Az egyik védőnk nem figyel,
S a Ludogorec gólt fejel.

Ennél jobban kell figyelni!
Győzni fogunk!
Hajrá Fradi!

Megint szabadrúgást lőnek,
De hálistennek mellé megy.

Az egyik bolgár most tör be
Tizenhatoson belülre,

Lovrencsics Gergő elkapja,
S a pali magát feldobja.

Tizenegyes...
A pokolba!
Egyéb már nem hiányozna...

Kétgólos előny eltűnhet?
Idegeink megfeszülnek...

Az ellenfél azt képzeli,
Hogy csak középre emeli

Amolyan Panenka módra
A labdát. A kapus elmegy,

A hálóban lesz a labda,
És a kapus megszívatva.

Jó flegmán meg is emeli,
És a léc alá löbböli,

Dibusz már eldobta magát,
De észreveszi a labdát,

A földről tüstént felpattan,
És kiüti - nagy bravúrral!

Elnémul ám a bolgár placc,
És bámul, mint a vett malac.

Szép volt!
Bravó Dibusz Dini!
Gyerünk tovább!
Hajrá Fradi!

Tchibota ravasz cselei...
Elrúgja Lovrencsics Geri.

Egyre nyugodtabbak vagyunk,
Magabiztosan focizunk.

Félideig nincs újabb gól,
Érik a siker - valahol...

Szünet után jön Keserű,
De - kék-sárga nem lesz a fű...

Most viszont Tokmac vezeti,
A félpályán végigviszi,

Magát befelé cselezi,
És tizenhatról rálövi.

Ez megpattan, nagy gellert kap,
S szépen a felsőbe akad.

Már három-egyre vezetünk!
Hajrá Fradi!
Tovább!
Gyerünk!

Most először érezhetjük,
Hogy a párharcot megnyertük.

A bolgárok erőlködnek,
De már semmire se mennek.

Most még azt is elviseljük,
Hogy Heister öngólt vétett.

Ez volt egyik legjobb meccse
A Fradiban...
Miért van pechje?

Moti Zubkovot talpalja,
Amiért gyorsan megkapja

Megérdemelt sárga lapját...
Gyorsan el is hordja magát.

Szép nyugodtan passzolgatunk,
A hármas sípszóra várunk.

Végre lefújja a spori.
Szép volt!
Győztünk!
Hajrá Fradi!

Ma este itt, idegenben
Úgy nyertünk ezen a meccsen,

Bolgár bajnok ellenfelünk,
A hírneves Ludogorec,

Bár az elmúlt esztendőkben
BL-t, Európa Ligát,

Meg ungot-berket bejárta,
De itt most továbbjutásra,

Még egy másodpercig sem állt.
Hajrá Fradi!
Csak így tovább!

Sok sárra jött megint a por

Sok sárra jött megint a por,
Izzik újra a vén akol.

Felhőrongy-díszletek alatt
A Nyár újra erőre kap.

A Nap halvány égen lebeg,
A levegő újra meleg.

Sok sárra jött megint a por,
Isten Jövő-házat vakol.

Mítosz-föld Magyarország is

Mítosz-föld Magyarország is,
Nem kell messze menni,
De ezt csak a közelmúltban
Kezdtük észrevenni.

Nyilvánvaló, hogy inog és
Egyre csikorog ma
Az embert csak Afrikából
Származtató dogma.

Nem tudni, hová pottyant a
Pandóra-szelence;
Kincses része a világnak
A Kárpát-medence.

Nyílegyenes história,
Mi a hiba benne?
Sokkal logikusabb annál,
Hogy igaz lehetne...

Kisebb baj, hogy a mesterkélt
"Összefüggés" untat,
Nagyobb, hogy a képletektől
Nem látjuk a Múltat.

Valamikor réges régen

Valamikor réges régen...
Ház épült egy erdőszélen.

A világ első Otthona;
Ma - csak viskónak látszana...

Éltek,
Otthont teremtettek,
Apává, Anyává lettek...

Valamikor réges régen;
Család élt egy erdőszélen.

Egy emberpár szülővé lett;
Két gyermek - Emberré érett...

Ott született meg - réges rég
A személyes felelősség.

Az Ember már tudta, mért él,
Hogy önmagánál többet ér,

Hogy az Élet láncolata
Egyik nagyon fontos tagja,

De csak akkor, ha - felelős...
Ha nem lett volna ilyen Ős,

Ma se lenne miért lennünk,
S az Isten nem élne bennünk...

Valamikor réges régen...
Azóta őrizzük...
Éden...

Hogy idegen űrhajósok járhattak a Földön?

Hogy idegen űrhajósok
Járhattak a Földön?
Nem nagyon hiszem.
A megoldást én másutt keresem.

Hogy Földön kívüliektől
Származna sok emlék?
Én kételkedem,
De tudom, nagyon mély a Múlt-verem.

Hogy a nagy piramisokat
UFÓ-k építették?
Szkeptikus vagyok,
Ennél ott sokkal nagyobb a titok...

Hogy idegen űrhajósok
Járhattak a Földön?
A Történelem
Helyi anyaggal munkált - úgy hiszem.

Nem idegen űrhajósok
Tettek itt csodákat,
Hanem a mai
Ember elfeledtetett ősei...

Férj vagyok és Apa vagyok

Férj vagyok és Apa vagyok;
Múltat hoztam,
Jövőt hagyok.

Túl hétköznapi profánon
Isten útja minden Álom.

Gyermekek,
Anyák és
Apák;
Általunk élhet a világ.

Férj vagyok és Apa vagyok,
Míg élek,
Ember maradok.

Mítosz-Idők régi népe

Mítosz-Idők régi népe;
Kövekben él az emléke.

Hosszan hallgat a néma kő,
Nem nyűvi porrá az Idő.

Régen kihűlt évezredek
Árnyékában melegszenek.

Mítosz-Idők régi népe;
Mítosz-homályban a léte.

Amnéziás emberiség;
Hullatja múltját szerteszét.

Megcsonkított Történelem
Fönn a teória-hegyen

Durva elmélet-keresztre
Dogma-szöggel fölszegezve.

Mítosz-Idők régi népe
Ki van a Nappalból űzve.

De az Álmok éjjelében
A Múlt szelleme még ébren.

A halovány Múlt-kapcsolat
Egyszer talán - Jövőt adhat.

Egyszer majd...
Igazi Béke...
Mítosz-Idők régi népe...

Fradimeccs-rigmusok Nr. 21.

(Ferencváros-Ludogorec 2:1, 2019. július 10.)

Ezt a meccset vártuk nagyon,
Reménykedünk - felsőfokon.

Régen az európai
Kupákban jó volt a Fradi.

Gyakran láttuk továbbjutni,
Remekül helytállni,
Nyerni

Nagy csapatok ellenében...
Szép volt,
De rég volt már...
Régen...

Utóbbi években?
Betli...
Mindig a nyáron estünk ki...

Ennek kéne véget vetni!
Gyerünk, Fiúk!
Hajrá Fradi!

Ellenfelünk. Ludogorec.
Ha hibázunk - nem lesz kecmec.

Jó ellenfél, kellemetlen,
De - senki sem verhetetlen.

Az első percekben látszik:
Senki sem kukoricázik;

Mindkét csapat nyerni akar,
Úgy a bolgár, mint a magyar.

A labda leginkább nálunk,
De hátul is akad dolgunk.

A csapat elszántnak látszik,
Tokmac és Zsubkov jól játszik.

Lovrencsics jobbról beadja...
Tokmac!
Hálóban a labda!

Gyors gól! Jól van! Ez valami!
Lőjetek még!
Hajrá Fradi!

A gól után tovább nyomunk!
Gyerünk! Most jó passzban vagyunk!

Priskin kapásból rászúrja,
De a kapusuk kifogja.

Közben jönnek a bolgárok,
Éppen Dibusz véd egy nagyot.

A mi játékunk is pereg,
Most Tolmac elől mentenek.

Tokmac többször is jól ad be,
Sajnos gól nem lesz belőle.

Most kéne jobban megfogni,
Mert fölénybe kezd kerülni

Az ellenfél.
Nem kell hagyni!
Gyerünk, fiúk!
Hajrá Fradi!

Egymás után több szögletet
Lőhet most a Ludogorec.

A bíró gyakorta téved,
Sok a fordított ítélet.

A kapunk elé szorulunk,
De többször szépen tisztázunk.

Futószalagon a hibák;
Egyre több a pontatlanság.

Percek óta védekezünk.
Ideje labdát szereznünk,

S végre támadnunk, gyerekek!
Ebből így még nagy baj lehet!

Egyre több a bolgár helyzet!
Vigyázzatok már, gyerekek!

Térfelünkön van a labda,
Ignatyenko elpasszolja,

Az egyik bolgár beadja,
A másik kapura rúgja,

Ezt Dibusz Dénes hárítja,
De kijön róla a labda,

Egy bolgártól másik kapja,
S - szerintem lesről - berúgja.

Nagyon be voltunk szorítva,
Törvényszerű volt a hiba...

Visszacsinálni nem lehet,
De nehogy kapjunk még egyet!

Megnyugszik a bolgár csapat;
Nehogy vérszemet kapjanak...

Túl sok szerencsét nem ígér,
Hogy a bíró furcsán ítél...

Zsubkov fejjel tovább adja,
De Priskin sajnos kihagyja.

A bíró már egyre furcsább..
Zsubkov mért nem mehet tovább?

Tchibota lő!
Tokmac cselez,
Gólt most egyikük sem szerez.

Egy perc hosszabbítás-féle,
És a félidőnek vége.

Sorainkat rendezhetjük,
Azután újra kezdhetjük.

Derekasan nekik esünk,
Megyünk,
Megyünk,
Folyton megyünk.

Helyzet itt is, ott is akad,
Ütni kell tovább a vasat!

Megyünk, tudjuk, hogy mi a tét,
Kapusuk többször nagyot véd.

Többször is helyzetben Skvarka,
Sajnos, nem lett meg a gólja.

Dvali a hálóba fejel,
Les miatt parentálják el.

Kár. Érdekes volt az eset.
Nálam semmivel se lesebb,

Mint az egyenlítő góljuk...
Győznünk kell!
Még kiszurkoljuk!

Tokmac,
Két védő,
Jó cselek;
Az alapvonalig lemegy.

Élesen középre adja,
Zsubkov a hálóba vágja!

Kettő-egy!
Ismét vezetünk!
Nem adtuk fel!
Tovább!
Gyerünk!

Jön Davide Lanzafame.
Csak gyerünk!
Tovább!
Előre!

Haratin helyett jön Sigér.
A győzelem ma sokat ér,

De győzzünk ma végre, fiúk!
Ők is jönnek még!
Ne hagyjuk!

Újabb egyenlítés nem kell,
A körmét rágja az ember.

Tokmac helyett Varga Roli.
Gyerünk!
Hajrá!
Hajrá Fradi!

Tokmacnak gólja, gólpassza,
Nagy tapsot érdemel mára!

Sigér Dávid most elbambul.
Az ellenfél meg rányomul,

S a labdát tőle ellopja,
Éppen, ahogyan ő szokta

Éppen az MTK ellen...
Állítsuk meg!
El ne menjen!

Ilyen gólból egy is sok volt!
Hálisten...
Valaki blokkolt...

Varga Roli!
Remek labda!
Egyedül mehet kapura!

Dehogy volt les!
Fészkes fene!
Ügyes szemorvos kellene

Minden ilyen partjelzőnek...
Mért nem áll be oszlopfőnek?

Zászlókat az is lengethet,
De azzal nem sok kárt tehet...

Lesz még négy perc hosszabbítás,
Végig kemény bolgár nyomás.

Végül fellélegezhetünk,
Minimálisan, de - győztünk!

Aki meg ezt keveselli,
Annak jusson az eszébe,

Hogy tavaly, meg tavalyelőtt
Ilyenkor azon agyaltunk,

Hogy nyerünk majd idegenben
Hátrányból,
Vagy döntetlenből...

Most - előnnyel utazhatunk...
Jól szurkoljunk!
Továbbjutunk!

A Formával mindig együtt hal a Tartalom

A Formával mindig együtt hal
A Tartalom,
S az Irodalom
Holtan
Csak
Lom...

A Forma a test,
Nem csupán kabát,
S a Tartalom
Holt Formán
Nem tör át....

Holt Forma mellett
A Tartalom,
Néma;
Nem élhet tovább, csupán
A téma...

Gagyi világ

Gagyi világ - gagyit makog,
A tisztességen somolyog.

Gagyi kampány szele rebben;
Már ipari méretekben.

Tömeg-média szolgáltat
Gagyi filozófiákat.

Gagyi világ gagyira vár,
Károg a műanyag madár.

Fényes gagyi rendezvények
Gagyit - gagyibbra cserélnek.

Érik már a gagyi-ratyi;
A nagy globál szupergagyi.

Roppant fontos gagyi-jogok
Ügyében pénz-özön forog.

Nemzetközi gagyi-zolvány;
Használja a gagyi szórvány.

Virágzik már a papatyi;
Hivatalos lett a gagyi.

"Le veletek, gagyi-fóbok!"
Bőgi ezer hordószónok.

Aki ma nem lett gagyista,
Az egész biztos fasiszta.

Idő-parti temetőben

Idő-parti temetőben
Holt jelképek nyugszanak,
Közöttük levett kalappal
Ül a vénülő harag.

E koporsókat többé már
Senki fel nem emeli,
Szárazság van. A temetőt
Idő-eső nem veri.

Itt ezekre utcanév, vagy
Emlékoszlop nem mutat;
Holt szimbólum után többé
Kivert kutya sem ugat.

Idő-parti temetőben
Odvas, korhadt kopjafák;
Ott nyugszanak ordas eszmék,
Rossz ideológiák.

Némelyik gazos halomba
Történelem vert karót;
Minél tovább ünnepelték,
Annál sűrűbb a bozót.

Idő-parti temetőben
Örök Ősz szele söpör,
Mai "eszmékre" vár még ott
Néhány igen mély gödör.

Minden természetellenes,
Csiricsáré őrület
Itt, ezekben a gödrökben
Lel majd végső nyughelyet.

Felderülhet még a Jövő
Napja a világ felett,
Mihelyt jobblétre szenderül
A rossz dogma-tömkeleg.

Atlantisz se volt az első...

Atlantisz se volt az első...
Az Idő - roppant temető...

Mélysége félelmes börtön,
Régóta élünk a Földön.

Tespedünk a hamis hitben;
Másképpen történt itt minden.

Atlantisz se volt az első...
A Múlt - feneketlen erdő.

Nagy hullámokban tér vissza
A csökött deviancia?

Vagy esetleg más az oka?
Megtudhatjuk-e valaha?

Atlantisz se volt az első...
Ciklusokban fogy az Erő?

Összetartó közösségek
Minden végzetet túlélnek,

De ahol már csak egyének,
Ott hamar leáll az Élet...

Múlt van több is...
Lesz-e Jövő?
Atlantisz se volt az első...

Frazeológiai szent tehenünk, a "modern"

Százötven éve a "modern"
Szóban igen sokat nyom,
De máig sem társult hozzá
Érdemleges tartalom.

Mindig is jelszó volt csupán,
Külsődleges, tunya trend,
Úgy tűnik ma már leginkább
Madárijesztőt jelent.

Puszta külsőségek miatt
Nem lesz semmi "korszerű",
Sohasem a farsang miatt
Kezd el sarjadni a fű.

Több-e, jobb-e lett az ember
Másfél évszázad alatt?
Erkölcsében semmiképpen -
Mindenesetre "halad".

Nem királyi öltözet, csak
Rossz rongyból varrott palást;
Csak a profán illusztrálja
Egyedül a "haladást".

Az Isten nem órásmester

Az Isten nem órásmester,
Divat-dogmát nem keresztel.

Evolúció-tanokat
Hideg türelemmel fogad.

Ha létét tagadja profán,
Csak rándít egyet a vállán.

Az Isten nem órásmester,
Magától sosem ereszt el.

Inkvizítorok teremnek
Öblén a régi veremnek.

Az ürügy minden korban más,
De ugyanaz a tárgyalás.

Az Isten nem órásmester,
Megbocsátani nem restell.

Pénz-imádó vén zsinatok
Médiája dogmát makog.

Élet-tagadó hatalmak
Új világrendet akarnak.

Isten szeretni nem restell;
Sohasem volt órásmester.

Két nagy nyári vihar között

Két nagy nyári vihar között
Az Ég szürkébe öltözött.

Távol a ködös horizont
Mögött az isten asztalt bont.

Remény-morzsákat adogat
Nekünk a Szabad Akarat.

Két nagy nyári vihar között
A világ - szürke körözött.

Utópia-művirágok
Hoznának mákonyos álmot.

Szakad orákulum-füzet,
Józan ész olt dogma-tüzet.

Két nagy nyári vihar között
Múlt s Jövő egybe költözött.

Jelen falán a szél átlát,
Profán rázza a Múlt fáját.

Egymást kizáró nagy erők
Faragnák az agyag Jövőt.

Keselyűk a kapuk előtt;
Két nagy nyári vihar között...

Európa - kamu ulti

Európa - kamu ulti;
Befulladó multikulti.

Marakodik lopott kincsen,
De egy szál hetese sincsen.

Minden fontos szabályt feled,
Tököt hív - a piros helyett.

Európa - kamu ulti;
Kamu durchmars-multikulti...

Tök király kibicre mordul,
A durchmars betlire fordul.

Befulladt a multikulti...
Európa - kamu ulti...

Kamaszkorban van a világ

Kamaszkorban van a világ;
Napirenden a tivornyák.

Abszurd őrültségeken át
Keresgeti még önmagát.

Buta eltévelyedések;
Megszokott süvölvény vétkek.

Kamaszkorban van a világ,
Haszontalan, meddő viták.

Nem a csábításra adni,
Magunkat kell elfogadni.

Extrémet kutyába venni,
Ami természetes - tenni.

Kamaszkorban van a világ;
Sok a meggondolatlanság.

Felnőtt felelősség helyett
Könnyebb játszani gyermeket.

Túlkoros kamaszkor?
Semmi!
Felnőtté kéne már lenni!

Kamaszkorban van a világ,
Hiánycikk lett a bátorság.

Felnőtt felelősség helyett
Rózsaszín gyermekségeket

Kántál szamárként megülve,
Valódi döntést kerülve.

Csak kamasz él önmagának,
Felnőtt?
Istennek,
Világnak...

Nagyra nőtt mai gyerekek
Férfiak és Nők legyenek.

Kamasznak lehet nyolc "neme".
De egy se való semmire.

Kamasz partnercserék sora
Nem avat felnőtté soha.

Ott kezdődik a felnőttség,
Ahol él a Felelősség.

Úgy éljünk, büszke lehessen
Ránk a bennünk lakó Isten.

Hűséges Szerelem,
Család;
Bizalom egy Életen át...

Ha igazi Társra lelünk,
Felnőtté tesz a Gyermekünk.

A világot elfogadjuk,
És gyermekeinkre hagyjuk.

Jussunk túl a kamaszkoron,
S a Jövőben lesz - Tartalom.

Összetákolt ál-mítoszok körülöttünk - a Kárpát-medencében

Összetákolt ál-mítoszok
Rozsdás gyűrűje csikorog.

Bezzeg középen a Magyar
Még most sem tudja, mit akar.

A bátor maradna állva,
Alkalmazkodna a gyáva.

Összetákol ál-mítoszok
Sok hazugsága nyavalyog.

A pszeudo-történelem
Visít, vonít keservesen.

Béget a sok zagyva mese,
Nincs összhangban egymással se.

A múltat mind széthordanák,
Tán nem is volt Magyarország...

Dákoromán, morva kórság,
De - mi voltunk a Valóság...

Középkori "Szlovákia",
Meg dák-román mizéria

Mind izzadságszagú kamu,
Nem tűz,
Nem is füst,
Csak - hamu...

Sejtik, hogy hazug az ének,
Különben - nem gyűlölnének...

Ál-mítoszok múltat lopnak,
De - Jövendőt nem adhatnak.

Keresnek majd újabb urat,
S - elárulják gazdájukat.

A friss valóság kikacag
Rozoga ál-mítoszokat.

Konföderáció kéne,
És a népek között - Béke.

Nem hódolás ál békéje,
Hanem - az Igazi Béke.

A valódi Múlt - nagy erő;
S a közös Múlt -
Közös Jövő.