Fradimeccs-rigmusok Nr. 15.

(Kisvárda-Ferencváros 0:1, 2019. március 30.)

Meccsünk színhely Kisvárda,
Kiesőjelölt otthona.

A Fradi fehér trikóban,
Az ellenfél meg pirosban.

A Várda csipkedi magát,
Isaelt gyorsan megrúgják.

Elszánt a hazai gárda,
Jól nekünk is ront a Várda.

Szabadrúgás. Dibusz védi.
Majd egy nagy lövést bokszol ki.

Nekünk is van helyzetecske,
De akkor meg véd - Felipe.

A várdai portás figyel,
Szignyevics se jár sikerrel.

Blazic megsérül, helyette
Frimpong jön a védelembe.

Helyzetük nekik is akad,
Mellé fejelnek - kimarad.

Egyszer egy labdát elfognak,
Négy az egyben ránk rohannak,

A kis Petrjak idejében
Visszarohan, s szépen szerel.

Az első félidőt zárja
Isael remek bombája.

A szünetben megpihenünk,
És utána - győzni megyünk.

Sigér Lovrencsicshez, szélre,
Ő élesen be, középre,

Lábak közt süvít a labda,
Végül Szignyevics bevágja.

Végre egy-null!
Hajrá, Fradi!
Hajrá,
Hajrá,
Hajrá Fradi!!!

Lukjancsuk Petrjakot bántja,
Jutalma egy piros kártya.

Később is akad helyzetünk,
De ma már több gólt nem lövünk.

Haza három ponttal megyünk,
Kemény nyolc ponttal vezetünk.

Mi a Ferencváros vagyunk,
Harmadik csillagra hajtunk!

Valami morajlik a mélyben

Valami morajlik a mélyben...

Élenjáró ideológiák

Próbálják ködbe rejteni, takarni,

És daccal tagadja a Hivatal...

Baljós felhő a nagy globális éjben..

Valami morajlik a mélyben...

Alkonyi égbolt félénk sötétkékben...

Valami morajlik a mélyben...

Ott lent, a világ-amnézia mélyben,

A képlet-történelem sötétjében,

Rejtőznek

Sorsok,

Idők,

Paloták...

Odalent igazságot követel

Egy régen elfeledtetett világ...

Valódi Történelem kéne 

Végre...

Tiszta lélekkel nézhetnénk

Az Égre...

Képlet-história nem visz előre...

Múltra találva lelhetünk

Jövőre...

Jövő fészkel a tiszta szenvedélyben...

Valami morajlik a mélyben...

Nehéz tavaszi napokon

Nehéz tavaszi napokon
Az utcán ordas gond oson.

Apró-cseprő baj-seregek
Gonosz fellege nyekereg.

A sápadt Hold nagyon kerek -
Elfáradtak az Emberek.

Vigyorog a profán rokon;
Nehéz tavaszi napokon.

Vénséges, hideg Kikelet

Vénséges, hideg Kikelet,
Talány lebeg az ég felett.

A tavasz-varázslat tétlen,
Fagy rejtőzik a sötétben.

A szkeptikus entrópia
Szerint a Lét - halál fia...

Vénséges hideg Kikelet
Mégis elűzte a telet.

Sivalkodó fagyok fogynak,
Jelenből lassan kikopnak.

Tavaszt vár a virágsereg;
Vénséges hideg Kikelet.

Félévszázados régi Tavaszok

Félévszázados régi Tavaszok
Emléke még a lelkemben ragyog.

A hó után,
A hosszú tél után...
Bágyadt fényben merengő délután
A ház udvarán...
Akkor mondta azt először Anyám:
"Istennek hála, most már vége van,
A hosszú télnek most már vége van,
Tavasz jön, kisfiam."

Csodára várva néztem szerteszét,
S hallani véltem
A születő
Friss Tavasz
Neszét...
És ünneplőbe öltözött a lelkem...

Az a délután még mindig sajog...
Félévszázados régi Tavaszok...

Azóta ünnep minden Kikelet...
Ahogy fellélegzenek az egek,
Nőni kezdenek az első rügyek,
Szemérmesen kidugja a fejét
Az első elszánt kicsi ibolya,
Nyújtózik,
Mosolyog,
Erőre kap,
Sóhajt a Nap,
És böjti szelek trombitaszavára
A tél visszavonul,
S minden gyümölcsfa virágba borul...

Ahogy a Kikelet megérkezik,
Belőlem is olvadnak a telek,
Ifjú leszek,
Süvölvény,
Kisgyerek;
S ahogy Kikelet illatárja száll,
A világ rendje újra helyreáll...

Sorakozik az összes Kikelet,
Ami elnyargalt életem felett,
Körtáncot járnak,
Együtt énekelnek
Rózsaillatú reménydalokat;
Zsong minden lomb,
Tapsol hozzá az Élet,
Az örökkévalóság újraéled,
S a kör közepén
Ama régi szent Tavasz mosolyog...

Félévszázados régi Tavaszok...

Örök lélek-körforgalom

Örök lélek-körforgalom
Végtelen hosszú utakon.

Talán soha nem ér véget,
Minden évgyűrű - egy Élet.

Mindig újabb, újabb redő;
Csupán díszlet a vén Idő.

Örök lélek-körforgalom
Végtelen kör-világokon.

Kanyarog az élet-henger;
Ahány világ, annyi ember...

Amikor már minden tiszta,
A Léthétől - újra vissza...

Örök lélek-körforgalom;
Élet-halál ablakokon...

Talán így,
Talán másképpen...
Tán egyszerre - ezerképpen...

Örök lélek-körforgalom;
Isten ül kívül egy padon....

Nagy változások küszöbén

Nagy változások küszöbén
Reszket a Kegyelem,
Vakarja borzas ősz fejét
A vén Történelem.

Marad-e élhető világ,
Vagy jön valami más?
A fülhallgató tudja-e,
Mi az identitás?

Nagy változások küszöbén
A végzet tán morog;
A Jövő még nem létezik,
S a Föld tovább forog.

Időn túli varázsködben

Időn túli varázsködben
Mítosz szent madara röppen.

Puszta mulandóság nélkül
Lényeg profánná nem vénül.

Csillámló fényű Sejtelem
Alkot határt fenn a Hegyen.

Időn túli varázsködben
A Lét önmagára döbben.

Idő bilincsei nélkül
A Lélek soha nem évül.

Onnan semmit el nem veszünk...
Mindig,
Mindig
Hozzáteszünk...

Isten kegyelme nem csökken
Időn túli varázsködben.

Hosszabbodik már a Nappal

Hosszabbodik már a Nappal,
Rövidül az éjjel;
Ülünk az új kor nyergében
Régi szenvedéllyel.

Minden globalizáció
Akkor lehet áldott,
Ha meghagy és tovább épít
Nemzetet,
Családot.

Sanda profán pénzhatalom
Mindhiába dörmög,
Liberális agyrémeit
Elviszi az ördög.

Hosszabbodik már a Nappal,
Rövidül az éjjel;
Ami ép az Életben, az
Nem zuhanhat széjjel.

Ami múlandó, az mindig
El is múlik végül;
A Jövendő tornya mindig
Múlt-alapra épül.

Pesti útról hazatérve...

Pesti útról hazaérve,
Kicsi Otthonomba érve,

A Béke csendjét élvezve,
Örömmel feltöltekezve

Zárok le egy hosszú napot,
Áldott, amit Isten adott.

Szerelem,
Boldogság,
Béke...
Pesti útról hazatérve...

Emlékmise Atlantiszon

Emlékmise Atlantiszon;
Időn túli vén Tavaszon.

Az Öröklét magába néz;
Ifjú Múlt vén Jövőt idéz.

Elfeledett Tisztességnek
Hírét zengi néma ének.

Emlékmise Atlantiszon;
Téren túli kőteraszon.

Lélekőrző örök terek
Mozdulatlan örvénylenek.

A Teremtés minden érve
Önmagába visszatérne.

Szkepticizmus hadonászik;
Ember-voltunk Múltban ázik.

Béke ül vén Fájdalmakon;
Emlékmise Atlantiszon.

Sándor, József, Benedek

Sándor,
József,
Benedek,
Várjuk már a meleget...
Januárban,
Februárban
Fagyoskodtunk eleget!

Fújnak a hideg szelek,
Hozzátok a meleget!
Verőfénnyel,
Napsütéssel
Legyen a Tavasz kerek!

Szél fúj
Vagy Tavasz ragyog,
Várjuk a szél holnapot,
Sándor,
József,
Benedeknek,
Kívánunk most
Szép és boldog
Névnapot!

Fradimeccs-rigmusok Nr. 14.

(Fradi-Haladás 2:0, 2019. március 16.)

A kiesőjelölt ellen,
Rossz meccs után..
Fel a fejjel!

Isael aktívnak tűnik,
De az első gólja késik.

Jókora fölényben vagyunk,
De egy-nullig még nem jutunk.

Király vetődik, esik, kel,
Azt is védi, amit nem kell.

Ha nem, blokkolja valaki,
Szívós ma este a Hali.

Beállnak és védekeznek,
Előre csak néha jönnek.

Helyzet helyzet után akad,
De még mindig null-null marad.

Beszorul a vendégcsapat,
Király véd mind nagyobbakat.

Majdnem baj...
Botka eladja,
De az ellenfél kihagyja...

Horváth Ferenc most reklamál,
A meccs az edző miatt áll.

Blazic finom, higgadt csele,
Most meg Gorriaran tör be,

És buktatják.Tizenegyes!
Varga rúgja, de gól nem lesz,

Mert Király Gábor kivédi,
Null-null marad...
Rossz volt nézni...

Már többször jönnek előre;
Nehogy baj legyen belőle...

Király jó formával tüntet,
Ki ne védje a szemünket...

Isael most jól meghúzza,
De Saláta ment - becsúszva.

Gorriaran földre roskad,
De most a síp néma marad.

Hajrá Fradi!
Mindent bele!
Itt most null-null nem kellene!

Null-null az első forduló,
Most szünet...
Több, mint bosszantó...

Most Haratin  átadása
Lanzafamét megtalálja,

Davide ollózva lövi!
Micsoda gól!
Hajrá Fradi!

De a partjelző elnézi,
A bíró lesnek ítéli,

Ejnye-ejnye, bíró spori!
Hogy' lehet ilyet tévedni?

Szünet után a Haladás
Éledezik, ez nem vitás...

Meddő helyzet most is kerül,
Aztán Heister megsérül...

Áll a pálya fejtetőre,
S nem jutunk egyről kettőre...

Gorriaran jól megtűzi;
Király Gábor ezt is védi.

Utána is véd - vagy négyszer...
Találjunk be végre...
Egyszer...

Na, most kipattan egy laszti,
Lovrencsics Gergő meglövi,

Be is akad!
Hajrá Fradi!
Vége egy-null!
Hajrá Fradi!!

Király azonban reklamál,
Ágál, mutogat...
Mit csinál?

Sárga lapot kap - rendben van...
Aztán még egyet...
Most mi van?

Túlzás volt kiállítani...
Ejnye-ejnye, bíró spori...

Aztán Haratin emeli,
Sigér Dávid meg belövi!

Hajrá Fradi!
Hajrá Fradi!
Csak így tovább!
Hajrá Fradi!

Hibbant szelek örvényében

Hibbant szelek örvényében
A világ látszólag tétlen.

Az ördög bohóccá révül,
Istent leigázni készül.

Cukros kanállal méreget
Önfelszámoló mérgeket.

Hibbant szelek örvényében.
Fehérré korhad az ében.

Oltár helyett korhadt teknő -
Már nem négy a kétszer kettő...

Nyegle profán rázza a Hit
Meg a világ alapjait.

Hibbant szelek örvényében
Török, tatár támadt régen.

Ma az öltönyös pénz-tatár
Birodalomról prédikál.

Jövőt nem ad kommersz bőség,
Csak - személyes felelősség.

Isten csak látszólag tétlen
Hibbant szelek örvényében.

Egykori szabadságharcunk

Őseink sokszor harcoltak
A Hazánkért - emberül;
Küzdelmeik bennünk élnek
Kitörölhetetlenül.

Egykori szabadságharcunk
A lelkünkben él tovább,
Ott még ma is rohamoznak
A rég halott Katonák.

A Hazáért élni dicső;
A Hazáért halni - jó,
Előttünk megy a zászlóval
Damjanich vagy Bem apó...

               *

Egykori szabadságharcunk
Áldó keze ma is rajtunk.

Amíg lelkünket átjárja,
Nem fulladunk a világba.

Nemzetünknek útravaló;
Megmaradni
És élni jó.

Egykori szabadságharcunk
Terhei alatt roskadunk.

Egykori ifjú honvédek
Magasra tették a lécet.

Nincs álságos önfeladás,
Nincs elvtelen megalkuvás.

A Haza - mi magunk vagyunk;
Szeretünk,
Élünk...
Maradunk.

Hajdani régi Tavaszok...

Hajdani régi Tavaszok...

Mindig csak a Jelen vacog...

Örök újjászületésben

Egyedül Isten van ébren.

Fennhéjázó végzet-fattyak

Örökké hoppon maradnak.

Hajdani régi Tavaszok;

Ami szép volt, ma is ragyog.

Idő partján pihen a Hit,

Mindig dúdolgat valamit.

Tavasz-síkon palotasor;

Valaki boldog valahol.

Járókában Jövő csacsog;

Hajdani régi Tavaszok.

Egyszer majd én is elmegyek

Egyszer majd én is elmegyek;
A vén Idő csapja csepeg.

Minden napnyugatra kerül;
A Lét mítosszá nemesül.

Apró minden földi zálog;
Mindig lesznek hóvirágok.

Túl határán minden Szernek
Sajnálnak
Vagy irigyelnek.

Nap nap után csendben pereg;
Egyszer majd én is elmegyek.

Gyorsan szaporodó évek

Gyorsan szaporodó évek;
A Múlt mindig jótét lélek.

Öregedő Szerelemben;
Léttel és Istennel szemben.

Kánon-mentes szabad versben
Író tollam sose rebben.

Múlt-
Jelen-
Jövőnek élek...
Gyorsan szaporodó évek...

Túl az ötvenhetediken

Túl az ötvenhetediken
Toll és a kar ritkán pihen.

Tervek épülnek rakásra -
Még van Idő folytatásra.

Van család, lehet élhető,
Célt, értelmet adó Jövő.

Túl az ötvenhetediken
Koromat könnyen viselem.

Társam holtig a Szerelem;
Túl az ötvenhetediken.

Fradimeccs-rigmusok Nr. 13.

(MTK- Fradi 1:3, 2019. március 9.)

Megint meccsnap van!
Riadó!
Ma jön az örökrangadó!

Az MTK és a Fradi
Egykoron a legjobbjai

Voltak a magyar futballnak.
Évtizedek teltek-múltak,

De ez a két pesti csapat
Mindvégig az élen maradt.

Két nagy hagyományú csapat,
És a hagyomány szent marad:

Akárhogyan is álljanak,
"Örökrangadót" játszanak.

A hagyomány bármit mutat,
A Fradi sokkal jobb csapat,

Ma este nekünk kell nyerni,
Az MTK-t meg kell verni.

A csapat tudja: nyerni kell,
Nekik esünk becsülettel.

Jó nagy fölénybe kerülünk,
Előbb-utóbb gólt is lövünk.

Aztán a hatodik percben
Petrjak jobboldalról ível,

Varga Roli mellre veszi,
S a bal alsóba helyezi.

Már vezetünk!
Hajrá Fradi!
Amíg élünk - hajrá Fradi!

Jön helyzet a helyzet után,
Az ellenfél csak néz - bután.

Előbb Petrjak hibázza el,
Aztán Varga fölé fejel.

De helyreáll újra a rend;
Csak húsz percig tart a gólcsend.

Lovrencsics jobbról beadja,
Lanzafame bekotorja.

Most már biztos a vezetés,
De talán még ez is kevés.

Az ellenfél megroggyanva,
Azt se tudja, hol a labda.

Csak kapkodnak, esnek-kelnek,
Ezer hibával bekkelnek.

A meccs ezen szakaszában
A KO állapotában

Van az MTK csapata;
A Fradi juttatta oda.

De némi szerencséjük van,
A labda szögletre pattan

Először a gólvonalról,
Utána Varga lábáról.

Petrjak jobbról centerezik,
Lanzafame jól érkezik,

Ezzel lesz három-null végre,
A meccsnek érdemben vége.

Már csökkentett módban jövünk
A második félidőre.

Sigér, a csapat motorja
Szünet után nem jön vissza.

Szignyevics - úgy mondják - beteg,
Ebben én nem nagyon hiszek.

Szerintem ő már eleve
Szerdára lett félretéve.

Mostantól Sigér is pihen,
Hogy szerdán formában legyen.

Szerdán jön hozzánk a Vidi
Kupameccsre - meg kell verni.

Ezért nem áll be Böde se,
Jön helyette viszont Bőle,

Aki szerdán nem állhat be,
Ez a meccs már meg van nyerve.

Teljesítmény-visszatartva,
Kellemesen focizgatva,

Helyzet félgőzzel is akad,
De a három - három marad.

Az MTK viszont felkel,
És egy becsületgólra lel...

Az első félidő szép volt,
Kár, hogy nem láthattunk több gólt.

Szerdán rúgjunk ennél többet,
Legyen Fradi-szív, meg ötlet.

Szívünk-lelkünk Fradikája
A magyar foci királya.

Vegye vissza koronáját,
Húzza el a Vidi száját!

Bajnoki címre!
Előre!
Hajrá Fradi - mindörökre!

Március, titkok hava

Március, titkok hava,
Kikelet szülőhona,
Márciusban új Élet terem,
Márciusban sebességet vált a
Végtelen.

A világ újra kerek,
Boldogok az emberek,
Alkony szélén
Rongyos végzet
Nyekereg.

Újra itt a Kikelet,
Újra tervezni lehet,
Tudjuk, hogy az
Isten minket
Még szeret.

Ezerszer ezer nap alatt...

Ezerszer ezer nap alatt
Korunkból csak mítosz marad.

Pénzhatalom dollár-bája;
Majd a régész se találja...

Dogmatikus őrületek
Enyészetnek sem kellenek.

Isten majd újra befogad
Ezerszer ezer nap alatt.

Szent játék vagy profán játszadozás - 44. Rész

44. Rész

Nézzük, Parti Nagy Lajos melyik verse képezi Méltató lelkendezésének tárgyát:

Parti Nagy Lajos:

Papírdal

„Toll fut, futol, leszen papírdal,
lapszéle él, húsodba irdal,
lovatlanul lovagi torna,
a tortakésen vércsatorna.
Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,
masé leszel majd papirostól,
s ha lesz, ki pépből kifehérít,
nem verset ír, mint rajtad én itt.
Toll fut, futol, pufog a flaszter,
volt kőolaj, hogy mondja azt el?
kéken, hanyatt, lehengerelve,
volt ősmadár, madár szerelme.
Toll fut, futol, karistolódik,
fehérre fehér rajzolódik,
üres nyomát a nyom megőrzi,
libákon egyszer visszabőrzi.
Toll fut, futol, leszen papírdal,
a margóig se bírja pírral,
a dátumig: ezerkilencszáz…,
utána csönd, tömött lelencház.”

Mielőtt a szóban forgó verset megvizsgálnám, gyorsan össze kell foglalnom, hogy ezt milyen alapon teszem.

Azért nem a korábbi versek esetében szántam erre rá magam, mert esetében aligha lehetett (volna) olyan elvi értékkülönbségekről beszélni, amelyekről itt alighanem csakhamar szó lesz.

Előre bocsátom:

A vers önmagában lehet értékes vagy értéktelen, függetlenül attól, hogy ki a szerzője. A szerző személye a vers értékére, minőségére nézve nem releváns.

v  A vers olyan univerzum része, amelyhez szerző, mű és közönség tartozik, és ahol mindhárom egyenlő fontosságú.

Az elemzés szempontjai:

v  A vers formakultúrája

v  Tartalom és forma viszonya

v  Nyelvhasználat

v  Képrendszer

v  Szemléletesség

v  Üzenet

v  Aktualitás

v  Tradícióhoz, jelenhez, jövőhöz való viszony

v  A magyar költészetben elfoglalt hely

Folytatása következik.

Tavasz-simogató márciusi nap

Tavasz-simogató
Márciusi nap;
Most születő Kikeletünk
Tán erőre kap.

Elcsitult a nagy szél,
Csendes a vidék,
Fejünk fölött halványkéken
Tiszta lett az ég.

Tavaszi vágy-lepel
A világ felett,
Simogató kezünk alatt
Él a Kikelet.

Tavasz-simogató
Márciusi nap;
Előbb-utóbb a Jövő az
Asztalunkra csap.

Magányosan esszük-e a
Demagógiát,
Vagy áldott Béke elé néz
Sok derék Család?

Isteni szent Remény
Újra szárnyra kap,
Tavasz-simogató, csendes
Márciusi nap.

A vadkanra fogott gyilkosság - 53. Rész

53. Rész

Voltaképpen megértem a könyv két szerzőjét. Ők igyekeznek hinni a vadkan meséjében, ezért pedig, ha törik, ha szakad, ártatlannak kell látniuk Pakát és Maglianit.

Csakhogy…

Nem ártatlanok. Ők Zrínyi Miklós gyilkosai. Nem érdemelnek könyörületet, sem együttérzést.

„de hiába, mire Bethlen Miklósék is megjönnek az erdő széléről a kocsival, már késő, Zrínyi elvérzett.”

Így van. Addigra Zrínyi elvérzett. A szerzők belemelegedtek, észre sem veszik, hogy öngólt lőttek, és ezt meg is erősítik.

A többiek ennyivel később érkeztek. Vagy ami még fontosabb: Magliani ennyivel hamarabb érkezett a tetthelyre.

Valamit most kell tisztáznom: Nem hiszem, hogy Zrínyi inasa, Angelo is azok között lett volna, akik „a fácskával” idétlenkedtek a haldokló körül. Fentebb már kifejtettem, hogy Magliani alaposan csúsztat itt a meséjében:

„, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére”

Magliani alibit akar magának létrehozni Angelo bevonásával. Bethlen ezt a törekvést nem támasztja alá. Nézzük, miért nem:

Formailag a szövegnek ez a része még mindig a „Majláni így beszélte:” formula alá tartozik. Bethlen csak a sebek felsorolásával oldja fel. Ezzel jelzi felénk, hogy ennek még mindig nem szemtanúja. A sebeket Bethlen már látta, itt újra hiteles szemtanúvá válik. A feloldást a mondat közepébe rejtette. Innentől Bethlen Miklós újra szemtanú.

Azért sem hiszem, hogy Angelo ott lett volna, mert vele a tragédia után Bethlen személyesen beszélgethetett, akár négyszemközt is. Gyanítom, hogy ez meg is történt. Nem voltak nyelvi nehézségek, Bethlen tudott olaszul.

Bethlen az Önéletírás ide vonatkozó részletében csak azt nem említi, ami magától értetődik. Amiről azonban hallgat, és amire nem is céloz – nincs.

Bethlen például nem említi, hogy az ifjabb Guzicsot visszaküldték a vadásztársasághoz, de ez a szöveg folytatásából magától értetődik. Hallgat azonban arról, hogy a hintó mellett bárki is vadkanról beszélt volna – mert nem is beszélt arról senki.

Ha Angelo bármiben megerősítette volna Magliani mondandóját, ezt Bethlen közölné velünk. Úgy gondolom, Angelo nem erősítette meg Magliani meséjét. „Zrínyi utolsó szavait” illetően sem. Zrínyi mellett a többiek érkezéséig senki sem tartózkodott, csak Paka és Magliani. A két gyilkos. A vadkant sem látta más, csak ők.

Mire a többiek megérkeztek Zrínyi Miklós már menthetetlen volt. Egy szót sem szólt, és gyorsan elvérzett.

Folytatása következik.

Fújnak Március szelei

Fújnak Március szelei;
Isten az Időt szenteli.

Minden Élet magába száll,
A profán panaszkodni jár.

Szent Hiteket az Égbe fel
Örök visszatérés emel.

Fújnak Március szelei;
Isten a Tavaszt szenteli.

Égi lajtorja csikordul,
Idő-spirál újra fordul.

Ősi Remény hangja harsan
Most születő friss Tavaszban.

Fújnak Március szelei,
Isten a Létet szenteli.

Csak az entrópia fakó,
Az Élet - örökkévaló

Fradivers-rigmusok Nr. 12.

(Fradi - Diósgyőr 7:0, 2019. március 2.)

Most a Diósgyőrt fogadjuk.
Őket többször elpáholtuk

Már az utóbbi években,
Most se legyen ez másképpen.

De a Diósgyőr amondó,
Hogy nyerni akar Fernando.

Márkvárt - ezt ő maga mondja:
Játékintelligencia.

Diósgyőri szájkarate
Tőlünk három pontot vinne...

De úgyis a pályán dől el.
Hajrá Fradi!
Gólokra fel!

Hajrá Fradi!
Győzzünk!
Gyerünk!
Azonnal nekik is esünk.

Szabadrúgás - Varga Roli;
De a kaput elkerüli.

Sorra jönnek a helyzetek,
De a jeget nem törik meg.

A Diósgyőr egyszer jön ki,
Prosszer lő, de Dibusz védi.

Egy szép Fradi-gól a vágyunk,
És nem kell rá soká várnunk.

Petrjak alapról beadja,
Szignyevics fejeli vissza.

Pattog aztán kézen-közön,
S a végén Nando beköszön.

Aztán Varga Roli fejel,
Egy védő beletenyerel,

És a tizenegyest Roli -
Ahogyan kell - be is lövi.

Az ellenfél két bekapott
Góltól el is szontyolodott,

Látszik, hogy jó nagy a zavar,
Ütni kell a vasat hamar!

Karan bénázása nyomán
A labda Szignyevicsre vár,

Ő meg - mint egykor Gerd Müller -
A felső sarokba emel.

Három-null lett a félidő,
Itt ma a Fradi a nyerő.

Végre most minden nekünk áll!
Végre, végre - Gólfesztivál!

A jobbszélen Petrjak megy el,
Jól adja be, Varga fejel,

Máris bent a negyedik gól!
Hajrá Fradi!
Ez így van jól!

A szegény diósgyőriek
Elbujdosnának, úgy lehet...

Ezt a meccset nem csipázzák,
Már a labdát is magázzák...

Most Lovrencsics beadása
Szignyevicsről kapufára,

Onnan Szignyevics fejére,
Majd a kapu közepébe.

Ennek már ötös a neve!
De most jön be Lanzafame!

A diósgyőriek nyögnek,
Feldühödve erőlködnek,

A kapunkig el is jönnek,
De ott semmire se mennek.

Petrjakot Varga felrúgja,
Piros lap lesz a jutalma.

Most azonban Petrjak tör ki,
De a kapus leteríti.

Most nem Varga Roli lövi,
A büntetőt átengedi,

Ezt most Lanzafame lövi,
És a felsőbe emeli.

Hat-null virít fenn a táblán,
Ez gombócból is sok talán.

Most meg Leo szerez labdát,
Aztán balra passzolja át,

Egész Diósgyőr mattolva,
Varga Roli beljebb tolja.

Lanzafame feszül neki,
Üres kapuba pöcköli.

Nagyszerű!
Így kell játszani!
Jól van, fiúk!
Hajrá Fradi!

Szép este volt!
Jó volt nézni!
Mindörökre Hajrá Fradi!

Kollektív tudattalan - a Lélek Szent Fellegvára

Túl határon,
Hamis álmon,
Anyagiság-délibábon,
Ahol a profán köddé lényegül,
S a világra csend-paplan terül;
Túl minden csüggedt, hallgatag koron,
Magasodik
Az Orom...

Fényes,
Titokzatos
Anyagtalan...
A Kollektív Tudattalan...
Bennünk sugárzó messzi partokon,
Az Orom...

Messze távol,
Egészen közel...
Ahol
Múlt,
Jelen
Együtt figyel,
Együtt énekel...

Múlt,
Jelen,
Jövő
Együtt ünnepel...

Éltre - halálra,
Békére - csatára,
A Lélek Szent Fellegvára...

Túl születésen,
Halotti toron,
Magasodik
Az Orom...

Ahol mindannyian
Egyek vagyunk,
Ahol Platónnal
Társaloghatunk...

Csillámlóan szép,
Ragyogó
Orom,
Ahol él a holt,
És épségben a rom...

Hatalmas fellegvár
Felhők alatt;
Magasló tornyok,
Pártázott falak;
Bár rabló, támadó akadna sok;
Védik az általunk teremtett
Archetípusok.

Ott van
Hamlet,
Rómeó,
Júlia,
Meg Odüsszeusz,
Láertész fia,
Kant és Rhadamanthüsz tartanak rendet,
Ott él,
Akit az ember megteremtett.

Míg áll a Lét,
És az Idő suhan;
Részei maradunk -
Mindannyian...

Ott minden érzést
Fénysugár fogad,
Szellő simogatja a falakat,
Nyár sóhajt,
Tél csikordul
Tavasz zizzen,
És tükrön át
Szeret minket
Az Isten...