Ősz kapuja lassan tárul,
Nyár-Meseország halványul.
Újratöltve adok-kapok;
Tódulnak a hétköznapok.
Régi bajok szagot fognak,
Új gondok szakállasodnak.
Ősz kapuja lassan tárul,
A Nyár már Istenhez járul.
A Tegnap áldott emléke
Múltszín ruhába öltözve.
Megint kint a nyílt tengeren,
Ahol öregedés terem.
Ősz kapuja lassan tárul,
Nyár-sziget végleg bezárul.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése