Kifelé megyünk a Nyárból;
Erdő látszik már a fától.
Szemlélődni kezd a Lélek,
Fáradtabbak a Remények.
Megszokás pörölye kopog,
Készülnek a hétköznapok.
Kifelé megyünk a Nyárból;
A Jövő homlokot ráncol.
Fényes Nyár-világok helyett
Szürke őszök,
Szürke telek.
Közelebb kerül a távol...
Kifelé megyünk a Nyárból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése