Ötvenötödik őszöm -
Panyókára vetve;
Bámul rám a vén tükörben,
Mint egy öreg medve.
Tán magam se hiszem el,
Talán nem is kéne,
Lesiklik rólam az ördög -
Ötvenötödjére.
Független költészetnek
Sok munka az ára,
Élek, amíg nem szorulok
Csáky szalmájára.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése