Ősz, a profán öregapja,
Minden hajnal dekadens,
Azt sugallja, egyedül csak
Az elmúlás permanens.
Csupán magában szemlélve
Örök végzet képe ő,
Folyamata azt sugallja,
Hogy többé már nincs jövő.
"Világba vetett lesz rögtön,
S önmagában toporog,
Az Ember, hogyha a Létből
Eltűnnek a távlatok.
Ősz, a profán öregapja,
Öröknek tűnő ború,
Innen ered mindenféle
Heideggeri mélabú.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése