A parttalan kritizálgatás literatúrája elhagyott hulladéktelepen álló emlékművének komor talapzatára

Régi osztrák konzerv-nóta,
"Modernné vált - Kádár óta.

Párttitkárok megcsócsálták,
Énekelték,
El is járták.

Tagad
Múltat,
Elvet,
Nyelvet;
Két századot átszenvelgett.

Telivér sznob,
Mű-fatális;
Vörös volt,
Ma - liberális.

Kádár-apparátus főzte,
Lelkünket folyvást legyőzte.

Felejtsük a hun álmokat,
És Brezsnyev szovjetté fogad.

Utolsó csatlós rossz turul
Esszeszkává magasztosul.

Ne rágódjunk elmúlt koron,
Múltunk csupán jövevényszó,
A jövőnk meg oximoron.

A hivatali költészet
Nevelte a buta népet.

Depressziós lírát ellett,
De - a népnek sose kellett.

Magát ellenzéknek tudta,
S a díjakat - elfogadta.

Népért sohasem kesereg,
Benne - önmagát veti meg.

Nem kedveli, nem ismeri,
S "jobban tudja", mi jó neki.

Ön-tökönszúró költészet
Ma is köldökére réved.

Belül atombomba-kevély,
De még egy tűszúrást sem ér.

Ha kell, a halandzsát rágja,
Saját nyelvét is kivágja;
Kár a semmit hasítani,
Abból sose lesz - valami.

Isten sohasem válogat
Rossz, műanyag sirámokat.

Díjat nyerhet,
"Modern" lehet,
De ha nincs benne szeretet,
Csak pokolba vehet jegyet.

Savanyú hullazsák-bála;
Halott Múlt is élőbb nála.