Az Ember erkölcsi aurája

Mai nyomott reklám-észnek
Tán nem triviális,
Hogy az Ember sose csupán
Individuális.

Szenvelgő "magánynak" a Lét
A torkára forrna,
Ha csakugyan szál-egyedül,
Csupán maga volna...

Nem elszigetelt az ember,
Mint az öreg medve,
Nincs merő véletlenségből
"A világba vetve".

Akármilyen anyagelvű
Köd-ütegek lőnek,
Múlt-kincsestárunkat át kell
Adnunk a Jövőnek.

Emberi jogok? Csak külcsín,
Egyéni arcfesték,
De lényegben gyökeredzik
Számos kötelesség.

Isten nem a világűrben
Kushad, tétlenkedve;
Belőlünk építi Magát -
Jövő-végtelenbe.

Gyermekből szülővé érve
Lesz teljes az Ember,
Társunkban Istent szeretjük
Igaz Szerelemmel.

Nem pénztől, meg technikától
Lesz az Ember "fejlett";
Mint az Isten hordozója -
Végtelenbe terjed.