Atlantisz emléke

Nem akarunk róla lemondani,
Bármit locsogjon a sekélyes felszín,
A szögletes erkölcsű szkepticizmus,
Csak őrizzük mélyen,
Magunkba rejtve,
Mint szép Jövőt az örök fiatalság...

Ami a profánnak utópia,
A Léleknek
A messzi Múlt dala...

Addig kéne előkerülnie,
Míg globál idióták pénz-elméje
Minket is Atlantisszá nem darál...

Atlantisz mesélhetné el nekünk,
Mi az "objektív szükségszerűség",
S mi nem...

Nem mondunk róla le,
Legfeljebb akkor,
Ha elveszítjük önmagunkat is...

A Történelem tovább araszol,
Valaki mindig boldog...
Valahol...

Imitt a kapzsiság,
Amott a Hit...

Valaki mindig őriz
Valamit...

A jelenkor mindig kissé bozontos,
Csak a Múltban látszik,
Hogy mi a fontos...

A nagy vagyon nem a Jövő jele,
Rossz az Idő lelkiismerete...