Ünneplőt öltött Nyár koma,
Szentség az Élet otthona.
—–
“Én” mindig a Lét közepén;
Annyi világ, amennyi “Én”.
——-
Csend van, csak az Idő fecseg;
A dolgok nem teremtenek.
—-
Kicsi Otthon létbe tártan
Áll az esti illatárban.
—-
Boldog perc, örömmel teli;
Világcentrummá szenteli.
—-
Ki-ki áll szent hona fokán;
Aki nem – csak bolygó profán
—
Otthon bújik szép szentségbe;
Isten jön el vendégségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése