Sóhajt a jövendő
Öröm.
Tovatűnt már a nyár-sereg,
Csíp a hajnal,
Fagy közeleg.
A Nap egyre később kel fel;
Az Örömre vigyázni kell.
Nem tragédia a
Létünk;
Örömből,
Örömnek élünk.
Ahogy itt lenn,
Úgy odafönn;
Októberi tél-küszöbön.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése