Nem bámul,
Felelni is mer,
S közömbös latyakba temet
Önelégült közhelyeket.
Indogermán hangtörvények
Száraz falevéllé érnek,
Sose vittek igazságra,
Lehullanak Grimm sírjára.
Az őszi tócsa kocsonyás;
Csupa kinyilatkoztatás,
Csupa kétségtelen tények,
Lábunk alatt véget érnek.
Fejünkre tőbbé nem nőnek,
De jól kerüljük ki őket.
Az Ősz kánont sose ismer;
Nincs ellentétben a Hittel,
De felfuvalkodottsággal
Hivatal módra nem házal.
Hazugságokat nem hisz el,
Alámos, semmibe cipel.
Jeges finnugor őshazák
Nem jönnek az úton tovább,
Se sosem volt közös nyelvek,
Se holtnak született elvek.
Az Ősz kánont sose ismer;
Őt se érti más,
Csak Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése