Zátony az Idő medrében

Zátony az Idő medrében,

Ahogy egykor - nagyon régen,

Meg ahogy sokszor - korábban,

Történelem vakfoltjában.

A jól ismert végzet-fajta...

Vajon túljutunk-e rajta?

Zátony az Idő medrében;

Végzetfelhők sötét égen.

Döngnek a rossz sötét dobok,

És a világ ott toporog

Már ismét a kapuk előtt...

Újra leszállnak a ködök...

Megremeg a végzet ujja;

Ki tudja, hányadszor - újra...

Civilizáció-kapu...

Nem marad se por, se hamu,

Hogyha mi is rajta vesztünk...

Nem tudják majd, hogy léteztünk.

Megint újra -

Ahogy régen...

Zátony az Idő medrében...