A hatvanadik nyaramon
Ülök a vén kerti padon.
A Jövő napfénnyel köszön,
Jajgat a probléma-özön.
Lombok ölén madárhangok,
Távolban néma harangok.
Az Idő hajlékony lemez,
Jelen csábít,
Múlt kötelez.
Valahol most sír a Béke,
Sajog Atlantisz emléke.
Művi eszmék élnek-halnak,
Maradok büszke
Magyarnak.
Szétnézek a tűző napon,
A hatvanadik nyaramon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése