Agy-pároló hőségdémon

Agy-pároló hőségdémon

Tört be a nyár-hasadékon.

Egész világ katlanban fő,

Meg sem mozdul a levegő.

Hőségtől zsongó értelem

Lamentál Hiten, nemhiten...

Agy-pároló hőségdémon

Terpeszkedik

Léten,

Célon.

Csökkentett módú érzelmek

Harmóniára nem lelnek;

S talán hőség-bolondgomba

Szül doktrínát az alomba...

Röhögünk suta poénon..

Agy-pároló hőségdémon...

Színjátszó-ünnep estéje

(Drága Kicsi Csoportom mai előadása után)

Színjátszó-ünnep estéje...

Gólyahangú nyári béke.

Mennyi tehetség,

Tisztaság...

Mégis jobb lehet a világ.

Ma este a Csapat adott

Sok színházi pillanatot;

Száz évre is elegendő...

Csak felfogni legyen idő.

Okos, tiszta tekintetek;

A levegő is megremeg...

Szépséges

Szent

Nyári

Béke;

Színjátszó-ünnep estéje.

Világpolitikai dogma-inga

Világpolitikai dogma-inga...

Hosszú évszázadok óta leng a hinta.

Jobbra fordul,

Balra fordul,

És a pénzes hintásgazda

Mérget kotyvaszt,

Jövőt halaszt,

Kalkulál..

Emberséget,

Hitet.,

Reményt,

Tiszta vágyakat

Kaszál.

Félkész utópiát árul,

A költség - a közre hárul...

Fasizál,

Vagy komunizál,

Ha kell, blődli-esztétizál;

Működik a doktrínagyár,

Mindenképpen profitra vár.

Kileng jobbra,

Kileng balra,

Egyik vörös,

Másik barna,

A harmadik szivárványos,

De mind kvázi-tudományos,

Jön a doktrína-áradat,

Alázúdul szüntelen,

A közös bennük:

Mind

Istentelen.

Fiók-Hitler,

Kölyök-Marx,

Utópia-performansz;

A jövőnkön

Mind balansz...

Másfél évszázad óta

Leng a hinta...

Világpolitikai

Dogma-inga...

Posztmodern agy-leépítés

Posztmodern agy-leépítés,

Már minden szankció kevés.

Aki hasba szúrja magát,

Ezzel segíti Ukrajnát.

Doktrínákba butult világ

Szajkóz bűzös ál-logikát.

Fal nélküli tetőfedés...

Posztmodern agy-leépítés.

Zátony az Idő medrében

Zátony az Idő medrében,

Ahogy egykor - nagyon régen,

Meg ahogy sokszor - korábban,

Történelem vakfoltjában.

A jól ismert végzet-fajta...

Vajon túljutunk-e rajta?

Zátony az Idő medrében;

Végzetfelhők sötét égen.

Döngnek a rossz sötét dobok,

És a világ ott toporog

Már ismét a kapuk előtt...

Újra leszállnak a ködök...

Megremeg a végzet ujja;

Ki tudja, hányadszor - újra...

Civilizáció-kapu...

Nem marad se por, se hamu,

Hogyha mi is rajta vesztünk...

Nem tudják majd, hogy léteztünk.

Megint újra -

Ahogy régen...

Zátony az Idő medrében...

Mítoszok tündér honában

Mítoszok tündér honában

El nem múló 

Örök Nyár van.

Harmóniát

Öröm éltet;

Örök Győzelem

Az Élet.

Ott haláltól senki se fél;

Ott látszik az igazi

Cél.

Volt léteink ott várnak ránk;

Ott van a mi

Közös 
Hazánk.

El nem múló

Örök

Nyárban;

Mítoszok tündér honában...

Vénülő idő korában

Vénülő idő korában,

Távlatvesztés idején,

Minden őrültség ünnepel,

Minden remény koravén.

Vénülő idő korában

Földre szállhat a pokol,

Büntetendő a bölcsesség,

A hülyeség szónokol.

Vénülő idő korában

Kiszárad minden patak,

Tombol a hangos gonoszság,

Csak az Isten hallgatag.

Világteremtő képzetek

Világteremtő képzetek

Szele ma is köztünk lebeg.

Bennünk rejlik minden

Titok;

Az Idő általunk forog.

Az igazi Titkok nyitja

Nem az ész, vagy a logika.

Világteremtő képzetek

Állandóan örvénylenek.

Az Élet szét sose széled;

A Teremtés nem  ér véget.

Bennünk az

Öröklét,

A Rend...

Isten csak általunk teremt.

Lelkeink - mennyei sereg...

Világteremtő képzetek...

Töredék (nem is olyan) régi idők szépasszonyáról

Régi idők szépasszonya

Miniszoknyát hordott,

Úgy lépdelt, utána ezer

Férfi nyála csorgott...

(Ma?

Lila hajjal szundikál,

Ki tudja, Nő egyáltalán?)

Az atomfegyvert bevetni akaró idióta német tábornokra

(Aktuális politikai epigrammák-II.)

Nem videójáték a világ, kedves generális;

Isten előtt te sem érsz többet, mint az orosz.

Az orosz szimfonikus zenét betiltó ukrán zsebdiktátorra

(Aktuális politikai epigrammák-I.)

Már az orosz zeneműveket is megtiltja Zelenszkij;

Torz dalok énekese féli a tiszta zenét.

A hatvanadik nyaramon

A hatvanadik nyaramon

Ülök a vén kerti padon.

A Jövő napfénnyel köszön,

Jajgat a probléma-özön.

Lombok ölén madárhangok,

Távolban néma harangok.

Az Idő hajlékony lemez,

Jelen csábít,

Múlt kötelez.

Valahol most sír a Béke,

Sajog Atlantisz emléke.

Művi eszmék élnek-halnak,

Maradok büszke

Magyarnak.

Szétnézek a tűző napon,

A hatvanadik nyaramon.

Ezek nem Utolsó Idők!

Ezek nem Utolsó Idők;

Csak a világ-elit - ripők.

Önelégült dollár-sereg,

Se erkölcs, se önismeret.

Világ-nagyúrkodnak, pedig

Önmagukat sem ismerik,

Kiválasztottnak képzelik;

Még Istent is ők pénzelik.

Minden rosszban ott a kezük,

Van sok pénzük,

Kevés eszük.

A világ csak nekik kerek,

Játszadoznak, mint a gyerek.

Járvány,

Éhínség,

Háború...

Bolond lukból bolond szél fú...

A pénz doktrínákat fial,

Utópia-ködbe inal,

A doktrína embert áldoz,

Elvezet a zsarnoksághoz,

Végül az "elit" tagjai

Egymást fogják majd irtani,

Közben rettegnek szüntelen,

Se hatalom,

Se kényelem...

"Kiválasztott" agybetegek

Felett az enyészet lebeg.

Szól már a hatalom-ének...

Pedig - jót is tehetnének..

 

Pénzruhát hord az ősi gőg;

Ezek nem Utolsó Idők. 

Elmúlik majd a pénz-gulág...

Túléli őket a világ.

Csak harsona-utánzat bőg...

Ezek nem Utolsó Idők!

Kell-e az Egri csillagok?

Kell-e az Egri csillagok?

"Posztmodern kritika" nyafog.

Azt mondják, "elavult" regény,

Modern gondolatban szegény,

Egyáltalán nem fogja meg

A mai modern gyereket...

Inkább egy kortárs posztmodern,

Amiben szivárvány terem...

Kell-e az Egri csillagok?

Üzenete tán megfagyott?

Hazaszeretet regénye;

Nagy baj lenne, ha nem kéne...

Mert nem a Gárdonyi-remek

Vizsgázik, hanem - a gyerek,

S még inkább, aki neveli,

És a jelenbe vezeti.

Akit csak a tévé nevel,

Annak irodalom nem kell,

De annak is reménytelen,

Aki nem olvas rendesen.

A drótos zenehallgatás,

Meg a telefon-nyomkodás

Siralmas eredményt mutat:

Nulla identitás-tudat...

Az ilyen még azt sem érti,

Miért kell Egert védeni,

Az még szánalmasabb pára,

Mint a csúf, pírszinges szája...

Mit is gondolunk, 

Magyarok?

Kell-e az

Egri csillagok?

A butaság filozófiai világkarrierje

Ostobaságból lesz a globális kánoni érték;

S végül a normálist üldözi majd a debil.

Szép volt fiúk - Wolverhamptonban

Négy-nullra vertük Angliát!

Felkapta fejét a világ..

Szép volt fiúk!

Wolverhampton gyepén most nem 

Narancs-fekete mű-ordas vicsorog,

Most magyar csillag ragyog,

Amíg élünk,

Nem felejtjük

Soha

Ezt a szép napot!

Hajrá

Magyarok!

Elutazott Anliába

A válogatott,

Sokan nagyon féltettük

A Csapatot.

Hajrá 

Magyarok!

Stadionban

Meg képernyő előtt

Izgulunk;

Wolverhamptonban

Szól

A Himnuszunk.

Levegőben lóg a start...

Isten, áldd meg a magyart!

(A Himnusz közben provokáció...

Szánalmas lárma,

Nem kell észrevenni,

Majd Isten megfizet.)

Már tart a meccs.

Ránk rontanak az angolok.

Nem félni!

Hajrá

Magyarok!

Úgy nézzük, hogy

Ma nyerhetünk -

Bő negyedóra múlva

Vezetünk.

Szép volt

Fiúk!

Feledhetetlen,

Életre szóló

Örömöt adtatok!

Hajrá

Magyarok!

A második félidő pazar,

Örvend velünk

Több millió

Magyar.

Velünk az

Égi Szurkolók, 

Akik tömérdek vereség után

Évtizedekig vártak

Valamit...

Szinte csak vereséget láttak,

De halálukig hitték:

A Remények

Egyszer

Valóra válnak...

A Valami

Most elérkezett;

Örökre félre,

Cinikus

Ellendrukker-sereg!

Wolverhampton gyepén most nem 

Narancs-fekete mű-ordas vicsorog,

Most magyar csillag ragyog,

Amíg élünk,

Nem felejtjük

Soha

Ezt a szép napot!

Hajrá

Magyarok!

A Remények

Valóra válnak;

Négyet rúgtunk

Idegenben

Angliának!

Merünk 

Élni és

Álmodni

Nagyot.

Szép volt,

Fiúk!

Hajrá

Magyarok!

Hétmérföldes fejlettséggel

Hétmérföldes "fejlettséggel"

Küszködünk a profán léttel.

Mitől lennénk "fejlettebbek"?

Mikor leszünk emberibbek?

Vajon az atomrakétás

"Fejlettebb", mint a kőbaltás?

A gépesített gyilkolás

Volna talán a "haladás"?

Hol az igazán meggyőző,

Igazi 

Morális Erő?

Közösségi Humanitás

És egyéni

Identitás?

A morális függetlenség?

A személyes felelősség?

Ezek helyett profit-morál,

Identitás a fején áll,

Eszeveszett doktrínákat

Kiáltunk ki "haladásnak",

És az erkölcsi színvonal

A kőkorszaki alatt van.

"Haladunk" a profán léttel,

Hétmérföldes "fejlettséggel"...

Ajándék az Élet minden Napja

Ajándék az Élet

Minden

Napja,

Nem a piac,

Hanem Isten adja.

Hogyha csöpp kis Jó van,

Hát csöpp Jóval,

Sosem fukarkodni

A Jó Szóval...

Jó  munkába menni

Reggelente,

Még jobb mindig hazatérni

Este.

Van hatvanas, békés

Tisztességem,

Csodálatos, tündér

Feleségem.

Ajándék az Élet,

Isten adja...

Ajándék az Élet

Minden

Napja.

Világ-disztópia árnyak

Világ-disztópia árnyak

Varjúszárnyakon cikáznak.

A pénz károgó vén kánya,

A világnak rossz gazdája.

Hétköznapokat cibálja

A hatalom-mániája.

Profitból van lelke, bőre...

Semmi jó se telik tőle.

Globalista szelek járnak.

Világ-disztópia árnyak.

A néhai Kovács Jakab, felnémeti kovácsmester

Kovács Jakab...

Ismerjük-e még vajon a nevét?

Egyszerű,

Munkás,

Hétköznapi ember,

Aki csak akkor harcol,

Ha nagyon kell...

Kovács Jakab...

Ismerjük-e még vajon a nevét?

Kovács Jakab

Felnémeti kovács

Nem maradt hátra,

Amikor ember kellett a gátra...

A feledés, mint sötét ingovány

Terpeszkedik a Múlt halvány nyomán,

Létet,

Hitet,

Önbecsülést zabál,

S durvábban kirabol,

Mint a tatár...

Kovács Jakab...

Nem volt se utódja

Se őse,

Pedig Dobó István maga írta Róla,

Hogy Ő volt

Eger védelmének

A legnagyobb 

Hőse...

Akkor zengett az ég,

Egert vívta az oszmán csőcselék,

Falvainkat török hordák dúlták,

Veszni készült az ország...

Kovács Jakab

Felnémeti kovács,

Kezében nem szablya,

Csak kalapács...

Kovács Jakab

Felnémeti kovács

Nem született vitéznek,

Nem volt nemes se,

Kenyerét kovácsmunkával kereste,

Patkolt,

Kovácsolt,

Dolgozott sokat,

Javított törött vasszerszámokat..

Fegyvert?

Talán soha...

Nem volt udvari mester,

Se annak rokona.

Kovács Jakab

Felnémeti kovács,

Tán élete végéig

Csak kalapál és dörmög,

Ha a törököt nem hozza el

Felnémetig,

Egerig

Az ördög...

Kovács Jakab

Felnémeti kovács

Nem hódolt,

Nem menekült,

Ahogy más,

Neki volt Hazája...

Bement az egri várba.

Kovács Jakab

Felnémeti kovács

Nem maradt hátra,

Amikor ember kellett a gátra...

Egész nap kovácsolt,

És kalapált,

Ócska flintából 

Muskétát csinált. 

És amikor a török támadott,

Kezébe kardot,

Puskát ragadott,

A falra szaladt,

És irtotta a martalócokat.

Jön a szpáhi,

A janicsár,

Kovács Jakab

A kovácsmester,

Alkalmi katona -

Elébük áll...

Amott túlerő,

Profi katonák,

Imitt - erős karok.

"Megtartjuk Egert,

Bátor magyarok!"

Katonák,

Parasztok,

Kovácsmesterek...

Nem bírt el velük a török sereg...

A török nem nyugodott bele,

Eger kellene,

Ha nem elég a fegyver,

Túlerő,

Rágalmat, fortélyt, aljasságot vesz elő,

Ígér, aknát ás, árulót keres.

Bolyky-torony...

Ókapu...

Földbástya...

Kovács Jakab

Mindig ott volt,

Ahol ember kellett a gátra...

Amikor szünetelt a harc,

Kalapált,

Javított,

Baltákba hosszú nyeleket rakott,

S lógni látta a vár piacán

Az áruló Hegedűs hadnagyot...

Kovács Jakab

Felnémeti kovács

Nem maradt hátra,

Amikor ember kellett a gátra...

Kovács Jakab

Felnémeti kovács..

Élt,

Ahogy más...

Dolgozott,

S - amikor kellett -

Példát mutatott...

Kovács Jakab...

Nem volt se utódja

Se őse,

Pedig Dobó István maga írta Róla,

Hogy Ő volt

Eger védelmének

A legnagyobb 

Hőse...

Jutalmazáskor vele kezdődött a névsor...

Huszonöt aranyforint,

Egy öltözet ruha,

Örökös adómentesség...

A legnagyobb hősnek ennyi jár,

Döntött a király..

Remélem, hogy megkapta

Valaha...

Valaha,

Régen, 

Egyszer..

Ahmed, Szokollu, Arszlán

Jött Eger alá nagy oszmán sereggel,

Ott volt Dobó,

Mekcsey,

Pethő meg Bornemissza,

Meg talán kétezer ember;

Köztük Kovács Jakab,

A derék 

Kovácsmester...

Zivatar

Zivatar,

Zivatar,

Isten vén felhőt facsar;

Megázik most az is,

Aki nem akar.

Kopogás,

Ropogás,

Akár a szívdobogás;

Kinn az utcán

Kiabálás,

Szaladás.

Zivatar,

Zivatar,

Sárban úszik az avar,

Esőfelhő

Eget-földet

Betakar.

Zivatar,

Zivatar,

Elázik a hivatal,

Lélegzethez juthat,

Aki jót akar.

Zivatar,

Zivatar,

Ami Örök,

Fiatal,

Minden mesterkélt modernség

Csupán

Cifra ravatal.

Zivatar,

Zivatar,

Elázik, 

Aki kavar;

Világmédia ajkáról

Hamisan csendül a dal.

Zivatar,

Zivatar,

A gonosz mindig fanyar,

A Jó és a rossz között

Még ma is tart

A viadal.

Zivatar,

Zivatar,

Tisztul a lég

Mihamar,

Pénzhatalom fölött is lesz

Előbb-utóbb

Diadal.

Zivatar,

Zivatar,

Papírvékony lett a fal;

Globális önfelszámolást

Bolond,

Aki kiagyal.

Zivatar, Zivatar,

Fennmaradhat

A Magyar,

Hogyha hű lesz

Önmagához,

S mindig tudja,

Mit akar.

Naiv kora nyári őrültség-oszlató

A nyári Nap újra tiszta;

A Hétköznap térjen vissza!

Bosszúért már nem lihegünk,

Minden rosszat elfeledünk -

Ha soha vissza nem térnek,

Amik egy átkot sem érnek...

Jöjjön háború végére

A kompromisszumos béke.

Ukrajna békés maradjon,

S végre jó vezetőt kapjon!

Bigott oroszellenesség -

Kukában landolni tessék!

Fegyverbiznisz befulladjon,

Szankció-kórus hallgasson!

A nyári Nap újra ragyog,

Ökörségek, kotródjatok!

A sunyi háttérhatalom

Húzza össze magát nagyon!

Éljenek, dorbézoljanak,

De minket békén hagyjanak!

Rossz laboratóriumok,

Mind sterilizálódjatok!

Pihenjetek,

Tisztuljatok,

Kamu-vírust ne gyártsatok!

Minden globális rémálom

Végleg feledésbe szálljon!

Nyár!

Az Élet újra éljen!

A Hétköznap visszatérjen!

Atlantisz-tagadó kánon

Atlantisz-tagadó kánon

Végzetet vett örök áron.

Egy szem, egyenes vonalú,

Egyhajós és egyosztatú

Hamisított história 

A fátum fő hordozója.

Atlantisz-tagadó kánon

Válságba jut minden nyáron.

Élet természetes vágya,

Titkos Múlt,

Szép Jövő vágya

Minden elrendelés sírja;

A borúlátást nem bírja.

Atlantisz-tagadó kánon;

Ellensége minden 

Álom.

Elektromos faparipa;

Nincs Élet, csupán logika.

Lapos doktrína-lavina,

Sehol semmi fantázia.

Atlantisz-tagadó kánon;

Művirág műanyag ágon.

Apró pszeudo színpadon

Az emberi társadalom,

És átkeresztelt múltakat

Taplószáraz darab mutat.

Indogermán komédiák,

Meg osztályharcos operák

Foglalnak értékes helyet

Nem értett Igazság helyett.

Mindenféle rossz izmusok

Varacskos hordája morog.

Atlantisz-tagadó kánon

Rongyokban lóg a Múlt-fákon.

Kitüremkedik száz helyen

A valódi Történelem.

Mi magyarok nagyon régtől

Kilógunk a végzet-képből...

Sokkal mélyebb...

Léttel teli...

Nem egyenes...

Nem egyedi...

Atlantisz-tagadó kánon;

Elrohad - min t minden járom.

Már mindketten túl hatvanon

Már mindketten túl hatvanon;

Drága

Aranyos 

Asszonyom...

Életet és

Hitet adtál;

Tündér voltál;

Az maradtál.

Rólad szól nekem az Élet;

Amíg mellettem vagy,

Élek.

Együtt léptünk túl

Hatvanon;

Drága

Aranyos

Asszonyom.

A Szentlélek mindig eljön

A Szentlélek mindig eljön;

Fenn az Égen,

Lenn a Földön.

Nem mesterkélt mű fényesség,

Csupán egyszerű 

Tisztesség.

Nem pazar LED-szerelvényen,

Csak a

Lelkünk

Békéjében.

Kényszerpálya csak a végzet,

S örök választás

Az Élet.

Fenn az Égen,

Lenn a Földön;

A Szentlélek mindig eljön.

Mítosz-erdő fái alatt

Mítosz-erdő fái alatt

Ütött-kopott Pünkösd halad.

Viseltes ünnepi menet

Járja a Mítosz-hegyeket.

Sokkal vonzóbb a túlerő;

Alig akad jelentkező.

Pénz és doktrína a lényeg;

Pünkösdről alig beszélnek.

Mítosz-erdő fái alatt

Csöndben menetel a csapat.

Lenn, profán síkon sokaság,

Hangosak a kánon-kocsmák,

Fenn az erdő csönddel tele;

Szentlélek eljövetele.

Üdvösség?

Egyszerű ruha...

Kötelező nem lesz soha.

Csöndes, szerény Pünkösd halad

Mítosz-erdő fái alatt.

Európa önarcképe talán mégis Trianon?

Európa önarcképe

Talán mégis

Trianon?

Mint a világtalan ökör,

Csörtet a hamis úton?

Végleg monomániássá

Lett mára

A kontinens?

Ellenérvre,

Józan észre

Végletesen impotens?

Pucolgatja

Kommunista

Intellektus

Bocskorát;

Önveszélyes doktrínái közül

Most már 

Ki se lát.

Európa önarcképe

Talán mégis

Trianon?

Igazi lényege csalárd?

A hátunk mögött

Oson?

Mint a Trianon kastélyban?

Nem számít az igazság?

Ugyanaz a 

Beteges és

Sunyi

Egyoldalúság?

Hibbant jelen dagonyázik

A fényes

Múlt-romokon...

Európa önarcképe

Talán mégis

Trianon...

Volt egyszer egy Európa Unió...

Volt egyszer egy Európa Unió...

Megszavaztuk,

Mert azt hittük,

Nyugalmas és barátságos

Szép jövendő

Várható.

Azt képzeltük,

Megvannak a 

Történelmi 

Alapok,

Azt hittük, hogy

Minden Nemzet

Tisztességben,

Békességben

Összefog.

Ehhez képest

Csak bozótfüst;

Nincs se borsa, se sava,

Európa Uniónak

Újabban már

Nincs egy értelmes szava...

Nem vált be,

Így nincs értelme,

A kutyának se való...

Valamikor

Volt egyszer egy

Európa Unió...

Agylágyulás EU-módra

Agylágyulás EU-módra;

Bömböl a szankció-nóta.

Nap alatt már semmi se új,

Bolond lukból bolond szél fúj.

Ne fürödjünk, ne is együnk,

Csupán Ukrajnáért legyünk.

Ha ukrán ripacs követel, 

Önmagunkat áruljuk el...

Kár a profitért kimúlni;

Lehet-e tovább butulni?

A gazda lett idióta;

Agylágyulás EU-módra.

Atlantisz nem volt a Kezdet

Atlantisz nem volt a Kezdet,

Csak egy kitartó átmenet,

Híd Régmúlt tengere felett,

Ami a Jelenbe vezet.

Nem volt az UFÓ-k tanyája,

Sem "az árják őshazája".

Atlantisz nem volt a Kezdet.

Talán akkor keletkezett,

Amikor a Régi Világ

Végre összeszedte magát,

A túlélők iparkodtak,

Egy kissé erőre kaptak,

S megpróbálták folytatni még

Az Előző Emberiség

Csődbe jutott kultúráját,

De - nem engedte a világ.

Atlantisz nem volt a Kezdet,

Viszont tanúja lehetett - 

Néhány, vagy sok ezer éve - 

Milyen volt a Kezdet vége...

A tengereket uralta,

Amíg el nem jött a napja...

Atlantisz nem volt a Kezdet;

De hiátus miatta lett

Régmúlt és a Jelen között;

A Történet - kettétörött...

A történelem-elmélet

Miatta örökké téved...

Bár a létét ma is sejtjük,

Lassan köd mögé felejtjük.

Régmúlt-ismeretünk - nyeszlett...

Atlantisz nem volt a Kezdet...