Télutói tavasznapon
Jólesik az Öröm nagyon.
Meghitt, vékony remény-lepel;
A táj napfényben ünnepel.
Saját sötét tüzében ég
A pénzhatalom-buborék,
Nem belőle fakad a Rend;
Isten nem profitért teremt.
Jövendőmet ácsolgatom
Télutói tavasznapon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése