Két pogány között

Két pogány között - 

Hajdanán;

Megmaradt a Magyar Hazám.

Alattomos volt mindkettő;

Megette őket az Idő.

Történelem bőre érdes,

A hatalom mindig véges.

Két pogány közt -

Egykor régen;

Bajban,

Mégis reménységben...

A világ esélyt sem adott,

De az Isten el nem hagyott...

Ember kellett akkor oda;

Hogy megmaradtunk, az csoda.

Két pogány közt vagyunk - újra.

Mindkettő a Jövőt fúrja.

Megint két pogány közt vagyunk,

De - ahogy rég -

Megmaradunk!