Isten nem tesz különbséget

Isten nem tesz különbséget;

Nem befolyásolja érdek.

Nem trónol a dogma-hegyen,

Politikában nincs jelen.

Hozzá nem hittétel vezet,

Csak az egyszerű

Szeretet.

Isten nem tesz különbséget;

Eretnekeket nem éget.

Nincs egyedül üdvözítő,

Mindenkire kötelező

Másokat kizáró tétel;

Ő szóba áll

Mindenkivel

Isten nem tesz különbséget;

Jelképeket nem cserélget.

Emberek közt nem válogat;

A Lelkünkben meglátogat.

Rajtunk semmit meg nem torol,

De - ha kérdezzük - 

Válaszol.

Vigyáz Tisztességre,

Csendre;

Megvárja, míg hiszünk Benne.

Gyertyát nem profitért éget;

Isten nem tesz különbséget.

Háború a szkíták földjén

Háború a szkíták földjén;

Lőporból sose lesz tömjén.

Ki tudja, milyen érdekek

Küzdenek a puszták felett.

Posványos féligazságok

Osztják ketté a világot,

S mert egyik fél sem ártatlan,

Háborújuk - megváltatlan.

Háború a szkíták földjén;

Fegyverüzlet,

Halál-örvény...

Álszent politikus kezek

Küldik már a fegyvereket,

S a cinikus nagyhatalmak,

Békét búgnak,

Vészt akarnak.

Propaganda-mítoszokat

Dalol műcsalogány-csapat.

Háború a szkíták földjén;

Megtiportatik a Törvény...

Princek bűnnel kereskednek;

Ártatlanok kínszenvednek.

Gomolyog a gyilkos méreg;

Hazug hadijelentések

Röhögnek egymás szemébe;

Véresen fekszik a Béke.

Isten hallgat,

Zúg az önkény;

Háború a szkíták földjén.

Atlantisz királya üzen a világnak

Atlantiszt elnyelte

A Régmúlt Tengere;

Ő lett minden korok

Lelkiismerete...

Atlantisz királya

Üzen a világnak:

Atlantisz elpusztult,

Elsüllyedt az Erő

Rohan végtelenbe

Nélkülünk az idő,

Sok ezerszer perdült 

Azóta a kerék, 

Atlantisz mostanra

Puszta peremvidék

Térben és időben...

Atlantiszt elnyelte régen

A vén Idő szája,

Legendákon kívül egyéb

Nem maradt utána...

Ha a szelek időt,

Históriát ráznak,

Atlantisz királya

Üzen a világnak...

Amikor a kommunikáció zagyva,

A világ magát félrevezetni hagyja,

Globális média hazugságot csipog,

És a legtöbb oltáron

Álisten vihog,

Eljön a pénz napja...

Eljön a pénz napja,

Nagyon vigyázzatok,

Hogy ne uralkodhasson a pénz

Rajtatok!

Ahol a pénz az úr,

S az ember a szolga,

Ott az erkölcsnek nincs

Többé semmi dolga!

Ha jövő-remények

Hideg szélben fáznak,

Atlantisz királya

Üzen a világnak:

Ha megbomlik a "fent"

És "lent" egyensúlya,

Vízözön-fellegek

Gyülekeznek újra.

Ha globális kerül

Lokális fölébe,

Sohasem jöhet el

Az igazi Béke.

Háborúk, 

Járványok,

Szerencsétlenségek;

Sose lát a világ

Igaz Békességet.

Ha sokallja a pénz

Az Emberiséget,

Ocsmány módon fogja

Irtani a népet.

Sunyi, pénzhatalom

Felhők mögött, távol,

A Földet is kifordítja

A sarkából.

Ha elvetemültek

Törvényt magyaráznak,

Atlantisz királya

Üzen a világnak:

Hogyha nem vigyáztok jól 

A Hazátokra,

Pénzes idióták 

Ülnek nyakatokra.

Isten helyett pénzmágnás

Ül a fő helyen,

Azt képzeli,

Érte van a történelem.

Templom helyét nem töltheti

Be a sufni,

A torz hatalommal

Együtt fogtok bukni.

Hogyha mesterséges,

Gyilkos szelek járnak,

Atlantisz királya

Üzen a világnak.

Atlantiszt elnyelte

A Régmúlt Tengere;

Ő lett minden korok

Lelkiismerete...

Holt legenda nem tud

Árulóvá lenni,

Üzenetét nagyon 

Komolyan kell venni!

Tavaszkoronás Február

Tavaszkoronás Február

Az ifjú Márciusra vár.

Éjszaka brutális fagyok,

Délután meg napfény ragyog.

Télutó fagyot marasztal,

Küzd a születő Tavasszal.

Tavaszkoronás Február;

Az Élet szebb Jövőre vár.

Vírusmaszkos rossz éveket

Mindenki szívesen feled,

S oltásba bódult múltakat

Bárki szívesen megtagad.

Tavaszkoronás Február;

Izmosodik a napsugár.

Minden Létet

Remény éltet,

Reményekből lett az Élet.

Az ördög azzal fenyeget,

Hogy holnaptól rosszabb lehet.

Tavaszkoronás Február;

Minden pesszimista szamár.

Bömböl profán kórus hangja,

Áhítozik a rosszabbra...

Ezer végzet mászik elő,

Mögöttük sötét túlerő.

Tavaszkoronás Február;

Egyszer talán eljön a Nyár...

Háttérhatalmi pojácák

A Föld haláltáncát járják...

Válhat hatra,

Válhat vakra;

Szent Fényre, vagy profán fagyra...

Isten sohasem kiabál;

Tavaszkoronás Február.

Ukrajnai csorba bögre...

Ukrajnai csorba bögre,

Fölkerült háború-szögre.

Indulnak az orosz tankok,

Profitra várnak a bankok.

Katonát, fegyvert ne adjunk,

Semlegesnek kell maradnunk.

Ukrajnai csorba bögre;

Bömböl a háború ökre.

Se nem várt, se nem váratlan,

És egyik fél sem ártatlan.

Se a makkra,

Se a tökre...

Ukrajnai csorba bögre.

Isten gyertyája halovány

Isten gyertyája halovány,

Mint meghitt igézet,

Sose tudja kioltani

Semmiféle végzet.

Úgy érzi a profán, mintha

Isten  nem  is élne;

Mikor fog már a világba

Avatkozni végre?

Tán szeretnénk, hogyha Isten

A világban  járna;

De aligha vennénk észre,

Akkora a lárma.

Isten gyertyája halovány,

Aprócska a lángja,

Aki látni nem akarja,

Talán nem is látja.

Isten gyertyája halovány,

Nem ordít, nem tüntet,

A média nem tereli 

Rá a figyelmünket.

Isten gyertyája halovány,

Csendességgel áldott,

Nem a túlerő teheti

Szebbé a világot.

Parlamenter a pokolban

Parlamenter a pokolban;

Félig élve,

Félig holtan.

Aki nem fél, bátran ehet

Gránátmagcsillagos eget.

Profán entrópia ege

Nem fehér,

Nem is fekete.

Harang kondul valahonnan;

Parlamenter a pokolban.

Vízözön előtti korok

Vízözön előtti korok;

Minden amnézia konok.

Alaptalan teóriák

Törlik el a Múltak nyomát,

S a mesterkélt történelem

Majd újabb vízözönt terem.

Vízözön előtti korok;

Megint kiszárad a torok.

Már újabb vízözön-árok

Felé visznek "haladárok",

Csak a Tradíció mutat

Jövő felé igaz utat.

De az Igazság is konok;

Vízözön előtti korok.

Fohász Kanadáért

Értünk szenvednek,

Isten óvja őket!

Értünk szenvednek most,

Mindenkiért...

Lovak tapossák,

Rendőrök verik,

Bebörtönzik őket,

S nevüket gyalázza

A kanadai állami pojáca...

Verik üldözik őket

Semmiért...

Az ocsmány

Gyógyszergyári profitért...

Értünk szenvednek,

Isten óvja őket!

Erényük 

A Bátorság,

Ezért csodálja őket

A világ.

Szabadságkonvoj!

Megpezsdült a vér!

Többet tettek a 

Szabadságért

Mindenkinél!

Covid-fasizmus,

Oltásdiktatúra...

Ők indultak ellene legelőször

Békés háborúba.

Verik üldözik őket

Semmiért...

Az ocsmány

Gyógyszergyári profitért...

Értünk szenvednek,

Isten óvja őket!

A világ érzi,

Látja,

A konvoj minden tagját

Isten áldja!

Két pogány között

Két pogány között - 

Hajdanán;

Megmaradt a Magyar Hazám.

Alattomos volt mindkettő;

Megette őket az Idő.

Történelem bőre érdes,

A hatalom mindig véges.

Két pogány közt -

Egykor régen;

Bajban,

Mégis reménységben...

A világ esélyt sem adott,

De az Isten el nem hagyott...

Ember kellett akkor oda;

Hogy megmaradtunk, az csoda.

Két pogány közt vagyunk - újra.

Mindkettő a Jövőt fúrja.

Megint két pogány közt vagyunk,

De - ahogy rég -

Megmaradunk!

Atlantisz uzsorásai

Atlantisz uzsorásai

Nem tudtak sorsot váltani...

Bár mindenből pénzt csináltak,

Pénzük szárnyán el nem szálltak.

Míg éltek, kamatot szedtek,

Holtukban iszappá lettek.

Atlantisz uzsorásai

Nem tudtak Jövőt szántani...

Még Jelenen se faragtak,

Nem vetettek,

Csak arattak...

Sok profittal alászálltak,

Aztán - moszatot kaszáltak.

Atlantisz uzsorásai

Nem tudtak másnak látszani

Annál, amik mindig voltak;

Nem játszottak - játszadoztak.

A Szent - legendává érett,

A profán meg elenyészett.

Sose fognak feltámadni

Atlantisz uzsorásai.

Ezer gondot hoz az Élet

Ezer gondot hoz az élet;

Ha gondjaim vannak - 

Élek...

Ha már a fejem kapkodom,

Mindig muszáj lassítanom.

Csontig ható nyegle szelek

Habzó szájjal üvöltenek...

Problématömkeleg éled...

Ha gondjaim vannak - 

Élek...

Boldogság hatvan felett

Együtt éltük

Az Életünk

Nagyobbik felét;

Soha többé nem engedjük el

Egymás

Kezét.

Öregszenek a közhelyek,

Pusmognak a vének,

Meghitten ránk mosolyognak

A titkos remények.

Eltelik az újabb és a 

Még újabb esztendő,

Hízik a Múlt,

Fehér ködbe bújik

A Jövendő.

Együtt éltük

Az Életünk

Nagyobbik felét;

Soha többé nem engedjük el

Egymás

Kezét.

Egymás kezébe helyezte

Kezünket az Isten,

A Szerelem,

A Boldogság

Korhatárt nem ismer.

Együtt éltük

Az Életünk

Nagyobbik felét;

Soha többé nem engedjük el

Egymás

Kezét.

Ha a valóság rossz scifi...

Ha a valóság rossz scifi;

Még Isten sem neveti ki.

Csapnivaló forgatókönyv,

És a rendező se különb.

Nincs más recept:

Kitartani,

A rendszerből - kimaradni.

Neo-realizmus kéne,

Nyugalom,

Hétköznap,

Béke...

Ha a valóság rossz scifi;

A Jövő majd kiheveri.

Demokrácia-fantomok

Demokrácia-fantomok

Félkész serege kavarog

Mindenütt a hideg szélben,

A nappalban,

Meg az éjben...

A demokrácia - mese;

Soha nem látta senki se;

Talán már meg lett teremtve,

De még nincs Létbe helyezve...

A legtöbb demokrácia

Pusztán szónoki szó fia,

És ha még jelzőt is kapott,

Mindig csontváznyira fogyott...

Ahol sokat emlegetik,

Ott száraz nihillé kopik.

Demokrácia-fantomok

Virtuális nyála csorog.

Testük vékony szellem-vatta,

Körvonaluk: propaganda...

Szőrmentén simított tények;

Mindig elsikkad a lényeg.

A jelen bőszen csikorog;

Demokrácia-fantomok...

Mától hatvanéves vagyok

Mától hatvanéves vagyok;

A kor elől nem futhatok.

Szemembe röhög a korom,

Felfogni nemigen tudom.

A szél zúgja szakadatlan:

Hatvan,

Hatvan,

Hatvan,

Hatvan...

Mától hatvanéves vagyok;

A vén Idő rajtam vihog.

Múlt kölyökkorom idején

Nagyon is vénnek láttam én

Mind a hatvanéveseket...

A fenébe!

Az is lehet,

Hogy a mai fiatalok,

Mert én hatvanéves vagyok,

Most engem vénnek találnak,

S holmi apókának látnak?

Mától hatvanéves vagyok;

Ez nem érdem,

Csak állapot.

Jobb, ha békével viselem,

Velem marad a Szerelem,

Korán kelek,

Későn fekszem;

Egyszer majd meg is öregszem.

Tervek,

Versek,

Irományok;

Hatvanéves a gazdátok.

Nimród útján, Békességben

Nimród útján, 

Békességben;

Lenn a Földön,

Fenn az Égen...

Pénz előtt nem hasra esve,

Ellenséget nem keresve,

Igaz Múltat megtalálva,

Sose térdelve,

Felállva

Lehet Hazát oltalmazni,

Lehet Magyarnak maradni.

Nimród útján

Tisztességben;

Úgy a Földön,

Mint az Égben.

Senki előtt nem hajolva,

De senkit meg sem tiporva,

Nem futva, nem menekülve,

De elnyomást el nem tűrve,

Nem hódolva,

Nem felejtve,

Tradíciónk el nem ejtve.

Úgy a Földön,

Mint az Égben;

Nimród útján,

Békességben.

Tavaszodik Vízöntő

Tavaszodik Vízöntő,

Felpezsdülünk tőle,

Múljon el a globális tél,

Elég volt belőle!

Hétköznapi életünk,

Térjen vissza végre,

Abcúg oltásra, maszkra, meg

Minden őrültségre!

Normális viszonyokat

Áhítunk már régen,

Dermesztő a lelki hideg

A nagy Covid-télben.

Tavaszodik Vízöntő,

Száll a Remény-pernye;

Semmilyen értelemben nem

Örök a zegernye.

Vírus-tákolgató vén,

Sunyi pénz-pojácák

Ábrándos nagyrezetjüket

Pénzéhesen várják.

Konvojokkal gyűlik meg

Covid-pásztor gondja,

Erkölcsileg avasodik

A profit-szalonna.

Tavaszodik Vízöntő,

Felébred a kába,

Idén talán mégse megyünk

Atlantisz nyomába.

Nem lesz világuralom,

Csalódik a hólyag;

A gonoszok tervei csak

Egydimenziósak.

Vízöntő tavaszában

Látjuk a világot,

Nem akarjuk és megvetjük

A rabszolgaságot.

Tavaszodik Vízöntő,

Nap süti a kertet;

Csupán  a pénz duzzog, mint egy

Hisztériás gyermek.

Télutói tavasznapon

Télutói tavasznapon

Jólesik az Öröm nagyon.

Meghitt, vékony remény-lepel;

A táj napfényben ünnepel.

Saját sötét tüzében ég

A pénzhatalom-buborék,

Nem belőle fakad a Rend;

Isten nem profitért teremt.

Jövendőmet ácsolgatom

Télutói tavasznapon.

Télutó időharangja

Télutó időharangja

Zúgja ősi dallamát,

Minek lesz örökre vége?

Mi folytatódhat tovább?

Nyomasztó a Tél uralma,

Lombjuk vesztették a fák,

Covid-diktatúra alatt

Siránkozik a világ.

Pénz-bölcsességű pojácák

Szikkadt erkölcsű sora;

Világuralmat tervezget

Néhány ezer ostoba.

Télutó időharangja

Tompán kong a köd mögül;

Szaggatott ívű Jelenre

Ködös Jövendő terül.

Télutó időharangja

Betölti a vén határt,

Segíteni sohasem tud,

De magától nem is árt.

Minduntalan feldübörög,

Hogyha múlni kezd a Tél,

Csupán a vén Idő tudja,

Hogy rosszat, vagy jót ígér.

Télutó időharangja

Zúgja ősi dallamát,

Minek lesz örökre vége?

Mi folytatódhat tovább?

Lusta hatalom

Lusta hatalom...

Még sunnyog,

Mit se lép...

Nem fogja fel, milyen jó neki,

Ha most még

Kér 

A Nép.

Nem megyünk a gyógyszermaffiával

Táncba,

Lagziba,

Ennek az országnak nem kell

Kötelező vakcina.

Lusta hatalom,

Válaszolj

Addig, 

Amíg minden ép;

Zsaroltál és

Hazudoztál,

Örülj neki,

Hogy még mindig

Kér

A nép!

Főhajtás a Magyar Szabadságkonvoj résztvevői előtt

Áldás Rátok!

Ne féljetek!

Egy ország szorít 

Értetek!

Vagytok 

Ország Követei;

Mint Isten Szent Hírnökei.

Tudjuk mindannyian itt lent,

Hogy a profán hatalom fent

Hibáját jóváteheti:

Segítsetek ebben neki.

Békével és Szeretettel

Identitást kér

Az Ember.

Bármit erőltet a világ,

Nekünk drága

A Szabadság.

Önrendelkezési jogunk,

Akaratunk -

Magunk vagyunk.

Felnőtt emberekké lettünk,

Nem dönthet senki helyettünk.

Kísérjen el Benneteket

Utatokon a Szeretet.

Egy ország szorít

Értetek,

Isten áldjon

Benneteket!

A hóvirág jövőt remél

A hóvirág jövőt remél,

Bár még nem ért véget a tél.

Nem hódol be poshadt télnek,

Marad Szépnek,

Hófehérnek.

Apró Remény -

Hit Barátja;

Statisztika meg se látja...

Harsány hangok szélbe vesznek,.

Nagy hatalmak elenyésznek.

Az Idő semmitől se fél;

A hóvirág jövőt remél.

Atlantisz virágba borul

Atlantisz virágba borul

Általunk és bennünk,

Nem világvégére, hanem

Életre születtünk.

Alattomos világvégék

Rejtőznek a múltban,

Elbújnak a "tudományos"

Lekezelő gúnyban.

Egyszerű és lineáris 

Történet-elmélet

Leplez múltban meg jövőben

Rejlő világvéget.

Atlantisz virágba borul

Ahányszor csak kérjük,

Ő hiába nyújtózkodott -

Talán mi elérjük..

Atlantisz virágba borul - 

Csak nézzünk előre,

Megmondja, hogyan lelhetünk

Igazi Jövőre.

Hiába strapálja magát

Minden végzet-banda,

A tudomány gyakran csupán

Ócska propaganda.

Az emberek a jövőtől

Ma is mit akarnak?

A Bölcsek Békét,

A hülyék - világbirodalmat.

Az ostobák ma is csak a

Más szavára bőgnek,

Szűk távlatok adnak otthont

Ma is csak a gőgnek.

Atlantisz virágba borul,

Ha virul a távlat,

Ha nem, világunk talál új

Vízözönt magának.

Atlantisz virágba borul,

Nem áld, nem is átkoz,

Mutatja: minek nincs köze

Soha "haladáshoz".

Ma hatalom fáradozik

Végzet-gyártás végett,

Dogma-kerteket lepik a

"Szükségszerűségek".

Fázik a valódi Múltunk,

Jobb, ha betakarjuk,

Atlantisz virágba borul,

Ahányszor akarjuk.

Magyar szabadságkonvoj

Szabadságkonvojt szerveznek

Hazánkban is

Végre,

Hogy szabadon

Oltatlanul

Nézhessünk

Az Égre.

Érjen véget az itthoni

Covid-diktatúra,

Nem vakcinabiznisz lehet

A Jövendő Útja.

Sok ezer ember mozdul meg,

Hogy tegyen,

Segítsen,

Minden

Magyar

Konvoj-sofőrt

Áldjon meg az Isten!

Téli estén hazafelé

Téli estén hazafelé,

Otthon felé,

Hatvan felé...

Reggel havazott, most esik,

Sorjáznak szembe a kocsik.

Bágyadt, sötét úton megyek,

Szemben a csillagok egek.

Téridő rejtekeiben

Alszik a "nem" és az "igen".

Jövő útjában hóbucka,

Haladás vége: zsákutca.

Sok extrém ostoba dogma...

Kinőjük őket valaha?

Minden tanulság Istené...

Téli estén hazafelé...

Komor egű téli napok

Komor egű téli napok;

Ne sírjatok,

Ne szánjatok.

Minden dac sziklás tartomány,

A Szabadság - nem adomány,

Nem is a pénz mennyországa,

Hanem a Lélek Hazája.

Komor egű téli napok;

Örök hatalom a Titok:

Indulnak a kamionok,

S hatalom máris inog.

Pénzbohóc akármit tervez,

Nem juthat új világrendhez...

Komor egű téli napok;

Doktrínák, elszáradjatok!

Statisztáló statisztikák

Nem adhatnak Hitet tovább,

S öreg kutya is megugat

Utópia-tévtanokat.

Komor egű téli napok;

Csak az elrendelés nyafog.

Nem a választott kevesek,

Csak az egész ember-sereg

Tudja Isten táncát ropni,

S tisztességgel kezet fogni.

Komor egű téli napok;

Amíg élek, boldog vagyok.

Minden jelent múlttal mérnek;

Sötét korban is van Élet.

Sántít minden profán lista;

Isten nem karrierista.

Jót csak a Jótól várjatok;

Komor egű téli napok.