Bottal járó ősmítoszok
Bús falkája halkan csoszog.
Rongyaikon mese-foltok,
Egy amnézia sem boldog.
Mítoszföldi Csipkerózsa
Már senkinek sem adósa,
A világ tartozik neki
Azzal, hogy életre kelti.
Süket harangokat kongat,
Történetmagot szorongat.
Az emlékezet letagad
Elfeledett világokat,
Idő partkán szelek járnak,
A vén Titkok sírba szállnak.
Csupán az Öntudat konok;
Bottal járó ősmítoszok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése