A tihanyi visszhang

Hét szótagot mond - szélcsendben...

Ül foszló, vén emlékekben.

Régen frissebb volt a szava,

Számos nemzedék méltatta.

Hogy szólni hány nép hallhatta,

Azt csupán Isten tudhatja.

Mikor születhetett róla

A szép szomorú legenda?

Amilyen darabos, ködös,

Éppen annyira különös.

Mozaikok egyvelege;

Tán nem is tartoznak egybe.

A történet nyers hangzása

Utalhat rövid korára,

De oly homályos a keret,

Hogy nagyon régi is lehet.

Hogy a király kevély lánya

És a hullámok királya,

Meg a többi furcsa szerzett

Milyen mítoszokban termett,

Honnan pottyanhatott ide,

Már nem tudhatja senki se.

A magyar mitológia

Elfeledett vonulata,

Vagy az őskor egy darabja,

S aki csak jött, készen kapta?

Mitológiai morzsák

Alatt rejlik-e igazság?

Erre a visszhang nem felel,

Múlt konok csendjében hal el...

Visszhang kuporog vén hegyben;

Hét szótagot mond - szélcsendben...