Szakajtóba zárt emlékek
Csendes estén enni kérnek.
Táplálójuk - önismeret,
Meg a csöndes emlékezet.
Csendes, misztikus estéken
Jelenbe ugrik a
Régen...
Szakajtóba zárt emlékek
Öregedve visszatérnek.
Megkopva, elkeveredve,
Ó vágyakkal elegyedve,
Időrendben módosulva,
Harmóniává simulva.
Szakajtóba zárt emlékek;
Rajtuk fényes idő-kéreg,
Pillanatvirágok közte;
Egy életté állnak össze.
Emlékeink - magunk vagyunk,
S mi is emléknek maradunk.
Lesznek,
Amíg tart az Élet
Szakajtóba zárt emlékek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése