Atlantiszban - Múlt-vonaton;
Fut a lomha, ósdi vagon.
Nagy köd a Mítoszok Földjén,
Emitt füst,
Amott meg - tömjén.
Égben lebegő városok
Között lomha Régmúlt csoszog.
Atlantiszban - Múlt-vonaton;
Fáj az Emlékezet - nagyon.
Memória rostáin át
Semmibe foszlik a világ.
Ami fontos, felhőre ül,
Lassan Mítosszá lényegül.
Atlantiszban - Múlt-vonaton;
A kétely mindig monoton.
Régi Földön,
Régi Égen
Mára csak a Szép az Érdem.
Atlantisz Lelkünkben hallgat,
Soha többé meg nem halhat.
Napfény - hajdan volt falakon...
Atlantiszban -
Múlt-vonaton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése