A trójai Hektór emlékezete

A Történelem

Szélbe

Hamvakat szór

Élt valaha

A trójai Hektór...

Rettegte őt egykor a túlerő,

Sírját őrzi

A végtelen Idő.

Férj volt és Apa.

Gyakran félt,

De nem hátrált meg soha.

Hurkot vetett rá

A Történelem,

A vén lókötő,

És elfogyott útjából - a Jövő.

Férj volt és Apa,

Nézte, amint a városát

Körülzárja

A görögök hada.

Foszló derűre

Végleges ború,

Trója számára -

Végső háború.

Míg élt a holt,

Trója hatalmas

Citadella volt.

Tenger bejáratát őrizte fennen,

S jött

Az ellen.

A háború

A leghalálosabb kór,

Városát védte egykor

A trójai Hektór.

Hősök,

Királyok,

Isten-protekciós médiasztárok,

Zsákmányra,

Dicsőségre éhes emberek,

Hatalmas sereg,

Tíz évig mégsem jutottunk előre,

Hektór tíz évig

Zabolát vetett

A görög túlerőre...

Papírformával nem törődött egykor

A trójai Hektór...

A győzelmi ágy sokáig vetetlen

Káromkodott a sok legyőzhetetlen...

Városát védte

Egykor

A trójai Hektór...

Védte hatalmas túlerővel szemben,

Istenek, királyok, emberek ellen,

Végül elesett,

Isten-protekciós "hős" ölte meg...

Mivel egyedül

Rajta erőt nem vehetett,

Vitézül

Meggyalázta 

A tetemet...

Városát védve esett el egykor

A trójai Hektór...

Ha túlerő tör 

Feléd,

És elszántságod talán nem elég,

Hívd segítségül

Hektór szellemét...

Élt és

Halt

Becsülettel

Egykor

A trójai Hektór.

Tudta, hogy szent

A Család, s

A Haza.

Férj volt és Apa.

Béke poraira...