Nincs mit adni szerencsére

Nincs mit adni szerencsére;
Nem borul előttünk térdre.

Rekedt hangú tárogató,
Fújja a Vén Halogató,

Akinek kézcsókja végett
Reménykedve vár az Élet...

Nincs mit adni szerencsére;
Úgysem jön, amikor kéne...

Maga dönt, mikor áll elő
A Vén Késedelmeskedő.

Némelyik emberhez beül,
Másokat meg folyton kerül.

Nincs mit adni szerencsére;
Sült galamb se jön ebédre,

S aki nem nyomul feléje,
Annak nincs is szerencséje.

Ami várunk, annyit kapunk;
A szerencsénk - magunk vagyunk.

Nincs mit adni szerencsére;
Csupán önbizalom kéne...

Fortuna nem istenasszony,
Csak magunkhoz való viszony.

A Lelkünkben lakik a Rend;
Szerencsét nem Isten teremt.

Ha nem kell, ne álljunk félre;
Nincs mit adni szerencsére.