Az önmagával határos ország

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...
Túl a hétköznapi gondon,
Túl profánon,
Hazugságon,
Túl a szürke messzeségen
Meg-megszólal valami...
Néha-néha hallani...

Szinte bármilyen irányban
Teszem ki a lábam,
Talpam alatt ott jajong
A régi Magyarország,
A teljes Magyarország.

Horvátország a kivétel,
Meg Szlovénia,
Mivel ezek az országok
Nem a Magyar Királyságnak,
Csupán a Szent Koronának
Voltak hajdan tagjai...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Szétosztották,
Felszabdalták,
Haveroknak darabolták,
De hiába,
Bennünk ma is él.
Létezni fog,
Míg szívünkben
Zuborog a vér...

Szinte bármilyen irányban,
Cipőnk nyomát bárhová tegye,
Itt is,
Ott is,
Valamelyik
Régi vármegye...

Azt hiszik, hogy
Elosztották,
Elcsatolták,
Ide-oda hordták,
Mégis körülvesz még ma is,
Lélekben sértetlenül
A régi Magyarország...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Aki figyel,
Meg is fogja
Hallani...

A turulmadár szelleme
Itt is,
Ott is
Ott szálldos...
Az országom
Több oldalon
Önmagával
Határos...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Jó lélekkel,
Jó reménnyel
Meg is kéne hallani...

Mint üstököst
A csillámló uszálya,
Úgy vesz körül bennünket
A régi Magyarország
Fénylő aurája...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Ideje már...
Ideje már...
Ideje meghallani...

Profán nyakkendők,
Frakkok
Locsogtak,
Területrablókkal
Fontoskodtak,
Elvetettek
Mindenféle tisztességes elvet,
Azt képzelték,
Felülírhatják a Történelmet...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Létezik még
Sose hal meg,
Ideje meghallani...

Sose szabad megtagadni,
Leírni,
Elvetni...

Konföderációban fog majd
Újjászületni.