Biztos közénk lövetne!

Abszurd, amikor a "tüntikéző" ostoba teli torokkal óbégatja, hogy diktatúra, közben gúnyolja idétlenül és provokálja a rendőröket...

Nem sejti a nyomorult, milyen is a valódi diktatúra...

Akkor aligha sétálhatna el gyalog "tüntikézve" a következő utcasarokig. Legfeljebb a távolság felét ballaghatná le. Onnan katonai jármű vinné a lágerbe, ahová értéktárgyai és összes értékesebb ruhadarabja nélkül, bevert pofával érkezne meg...

Az is abszurd, amikor "nyomorgó emberek" méregdrága okostelefonjuk magasba emelésével "bizonyítják", mennyire nyomorognak...

-------

Ebben az országban volt igazi diktatúra. Nem akarom hosszasan ecsetelni. Csak egy rövid történet...

-----

Rajk László egy "forradalmi diktatúra" vezető személyiségei közé tartozott, ami egyetlen forradalmi diktatúrában sem életbiztosítás. "A forradalom, mint Saturnus, felfalja saját gyermekeit!" - mondta egy francia, aki pontosan ugyanerre a sorsra jutott; guillotine metszette le a fejét Párizs hírhedt Greve terén. 

Rajk László is a forradalmi diktatúra vezérei között dúló hatalmi harc áldozata lett. A XX. századi magyar történelem leghírhedtebb koncepciós perében halálra ítélték, és felakasztották. 

Nagy Imre kormányzása idején rehabilitálták. Akkor is diktatúra volt, csak kissé másféle, amit az ország - az előzőt megismerve - megkönnyebbüléssel fogadott. Ha a diktatúra saját vezéreit sem kíméli, hogyan kezeli a többi embert?

Ezért vált spontán tüntetéssé Rajk László temetése. Százezres, félelmetes tömeg gyűlt össze...

Két vén bolsevikot sodort egymás mellé a tömérdek ember. Egymásra néztek.

- Szegény Rajk Laci! - mondta kenetteljesen az egyik. - Ha ezt látná...

Újra egymásra néztek. Egyszerre szakadt ki belőlük ugyanaz a mondat:

- Biztos közénk lövetne!

-----

Fejezzem ki magam még érthetőbben?