Lengyel, magyar két jó barát...

Lengyel, magyar, két jó barát...

A Történelem viharát

Gyakran látta ez is,

Az is..

Közelről is...

Távolról is..

Mióta a Történelem pereg,

Leghűbb barátaink

A Lengyelek...

Földjük

Hazájuk sokkal hidegebb,

Históriájuk tán még rögösebb,

Mint a mienk...

A Szeretet meleg kabát;

Magyar, lengyel, két jó barát...

Égbe nyúló

Dicsőség-hegyvidék,

Aztán a feneketlen

Szakadék...

Nehéz kezdetek,

Dúló csehek,

Álnokul segítőkész németek...

Mártíromságra vágyó

Térítő-sereg...

Látjuk a Múltat -

Ködön át...

Magyar, lengyel, két jó barát...

Amikor nálunk Péter trónra ült,

Béla herceg

A lengyelekhez menekült,

Béla lengyel ügyért verekedett,

Szent László

Lengyelhonban

Született;

Amikor fordult a kocka

Nálunk északabbra,

S szűk lett a condra,

Boleszláv király menekült

Magyarhonba...

Ápolgattuk egymás baját...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Évezredes,

Ezerszer szent

Barátság...

Hogy mikor kezdődött,

Senki se tudja,

S mióta tart a két nép útja,

Van sok száz közös hőse,

Talán a Lengyelnek

És a Magyarnak

Közös az

Őse...

Léten át

És nemléten át...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Hol lobogott,

Hol tépett volt a zászló...

Nagy Lajos,

Hedvig,

Várnai Ulászló...

Mohács mellett elesett

Tomori,

A lengyel trónra került

Báthory..

Isten óvjon királyt

És koronát...

Így ment évszázadokon át...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Itt török zabált

Hitet és erőt...

Megpróbálta felfalni a jövőt...

Hit és Erő

Forrása elapadt..

Az ország

Háromfelé szakadt...

Ott nagyhatalmiság fényes kora,

Aztán "Özönvíz",

Majd Chestochowa...

Magyar földről jött

Fekete Madonna...

Akkor lett a lengyelek otthona

Mária második

Szentelt

Hona...

Itt végleg széthullt 

Fekete sereg...

Ott törökön vett

Fényes sikerek...

Hol a fényét...

Hol a porát...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Valahol akkor megbomlott a rend...

Kettészakadt az égbolt...

Két iker...

Ha egyiket a nyugalom övezte

A másikat kísérte

Balsiker...

Itt volt felemás újjászületés,

Ott szerteszakadás...

Cár zabálta,

Porosz falta,

Habsburg-hatalom csavarta..

Torkát tépte az egész

Nagyhatalmi falka...

Egyik borát,

Másik torát...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Amikor ők főnixként támadtak fel a

Történelmi romokon,

Nálunk akkor sújtott le

Trianon...

Láttuk színét,

Láttuk sarát...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Szabadságharcok két rekordere...

Soha senki se

Küzdött annyiszor az 

Identitásért,

Mint Európa

E két

Hős

Nemzete...

Ezer viszontagságon át...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Más dőzsölt,

Gyarmatosított,

"Haladt"

Ők meg egymás szent zászlai alatt

Harcoltak,

Haltak...

Pedig...

Csak független Hazát akartak...

Benyovszky...

Kosciuszko...

Bem apó...

De sokszor ment el 

A közös hajó...

Független,

Békés,

Szép

Hazát...

Lengyel, magyar, két jó barát...

Az ulánus és a huszár

Gyakran egy csatasorba áll,

Villog a kard...

Mert

"Isten áldd meg a magyart",

Jöhetnek labancok, osztrákok, muszkák..

Akkor sincs..

"Nincs még veszve Lengyelország!"

Közös a kard,

Közös a nóta...

Már Béla herceg óta

Bámulja, nem érti

Európa...

Ketten sem didergünk,

Ha akad

Egyetlen kabát...

Lengyel, magyar, két jó barát...

A járványból tán kifelé...

A járványból tán kifelé,
Indulunk a Jövő elé.

Akik most is bajt keresnek,
Komprádor-csapdába estek.

Pénz-világelit vad dühvel
Szájukon keresztül tüzel.

A járványból tán kifelé,
Megyünk új élmények elé.

Összefogni és túlélni,
Aztán tovább lehet lépni.

Galamb fészkel a körtefán;
Lesz Élet a járvány után.

Tépett tollú varjúsereg

Liberális varjúsereg
Gyaláz
Nemzetet és
Hitet.

Szétkárogott profán lélek...
Nem számítanak a tények...

Gyűlölködő szidalmazás
Ép Lélekbe vermet nem ás.

Tépett tollú varjúsereg
Károg az internet felett.

Vadul gyűlölködik folyvást,
S - gyűlölködéssel vádol mást.

Viszályt szít és vihart kavar,
Halált, romlást, káoszt akar.

Tépett tollú varjúsereg;
Dogma-tollfelhő kevereg...

Károgás-honban nincs szentség;
Aki nem károg - ellenség...

Tépett tollú varjúsereg;
A Jövő nélküle pereg.

Csendben múló vírus-napok

Csendben múló vírus-napok;
Kinn a kertben Tavasz ragyog.

Anikóval szép kettesben,
Házból-tanító szerepben.

A vírus majd visszavonul,
S a hétköznap előnyomul.

Csupán a gonoszság makog;
Csendben múló vírus-napok.

Biztos közénk lövetne!

Abszurd, amikor a "tüntikéző" ostoba teli torokkal óbégatja, hogy diktatúra, közben gúnyolja idétlenül és provokálja a rendőröket...

Nem sejti a nyomorult, milyen is a valódi diktatúra...

Akkor aligha sétálhatna el gyalog "tüntikézve" a következő utcasarokig. Legfeljebb a távolság felét ballaghatná le. Onnan katonai jármű vinné a lágerbe, ahová értéktárgyai és összes értékesebb ruhadarabja nélkül, bevert pofával érkezne meg...

Az is abszurd, amikor "nyomorgó emberek" méregdrága okostelefonjuk magasba emelésével "bizonyítják", mennyire nyomorognak...

-------

Ebben az országban volt igazi diktatúra. Nem akarom hosszasan ecsetelni. Csak egy rövid történet...

-----

Rajk László egy "forradalmi diktatúra" vezető személyiségei közé tartozott, ami egyetlen forradalmi diktatúrában sem életbiztosítás. "A forradalom, mint Saturnus, felfalja saját gyermekeit!" - mondta egy francia, aki pontosan ugyanerre a sorsra jutott; guillotine metszette le a fejét Párizs hírhedt Greve terén. 

Rajk László is a forradalmi diktatúra vezérei között dúló hatalmi harc áldozata lett. A XX. századi magyar történelem leghírhedtebb koncepciós perében halálra ítélték, és felakasztották. 

Nagy Imre kormányzása idején rehabilitálták. Akkor is diktatúra volt, csak kissé másféle, amit az ország - az előzőt megismerve - megkönnyebbüléssel fogadott. Ha a diktatúra saját vezéreit sem kíméli, hogyan kezeli a többi embert?

Ezért vált spontán tüntetéssé Rajk László temetése. Százezres, félelmetes tömeg gyűlt össze...

Két vén bolsevikot sodort egymás mellé a tömérdek ember. Egymásra néztek.

- Szegény Rajk Laci! - mondta kenetteljesen az egyik. - Ha ezt látná...

Újra egymásra néztek. Egyszerre szakadt ki belőlük ugyanaz a mondat:

- Biztos közénk lövetne!

-----

Fejezzem ki magam még érthetőbben?

Rigmus az ostobának, aki nem tudja, mi a diktatúra

Túl könnyedén veszed a szót a szádra,
Talán nem emlékszel a Nagyanyádra?
Nagyapádra?
Ha nem meséltek,
Bátran kérdezd őket,
Ők tudják, milyen volna,
Ha Magyarországon még ma is
Diktatúra
Volna...

Lehetsz Te fővárosi,
Vagy vidéki,
Akkor nemigen lennél "ellenzéki"...
Hanem "haladó ifjúkommuista",
"Proletár internacionalista",
Aki mindig "éber",
Naponta százszor üvöltenéd:
"Éljen!"
Naponta írnál jelentéseket,
Besúgnád, aki
Hazát
Emleget...

Fújnád bármely korszak
Gender-tanát,
A "nem haladó"
"Maradit" megvetnéd;
A "kispolgárt" alattomban megütnéd,
A fekete autót
Te
Vezetnéd...

Osztoznál a felülről vezérelt
Örökös
Öröm-
Táncban...
Magad is
Szem volnál
A láncban...

Hallgass
Nagyanyádra,
Nagyapádra...
A "diktatúra" szót
Hiába
Ne vedd a szádra!

Ha diktatúráról
Bután hadarsz,
Hát diktatúrát
Éppen
Te
Akarsz!

Lesz még ünnep Magyarhonban!

Lesz még ünnep Magyarhonban!
A Jövő szíve megdobban...

Összetart a csendes többség,
Segíteni - kötelesség.

A járványnak egyszer vége,
Utána is élni kéne.

Isten mindnyájunkban ott van;
Lesz még ünnep Magyarhonban!

Atlantiszban talán tudták...

Atlantiszban talán tudták,
Hogy közel a vég,
De sejtették, hogy túléli
Az Emberiség.

Meg is érthették a végén,
Hogy mi volt a baj,
Nem váratlanul jött értük
A végső robaj...

Talán ugyanaz volt ott is
A gondok hegyén:
Felélte a Köz jólétét
A nyegle egyén...

Atlantiszban talán tudták,

Mi következik,

Hogy a civilizációk

Egymást kergetik.

Talán tudták, hogy náluk már

Elszaladt a ló,

Akadhatott már temérdek

Belső áruló.

Lehet rózsaszín pukkanás,

Meg játszadozás,

hiába sok egyén, hogyha

Nincs összefogás.

Atlantiszban talán tudták,
Hogy közel a vég,
Talán majd ezt is túléli
Az Emberiség...

Idő-parti vén temető

Idő-parti vén temető;
Sírni jár oda az Idő.

Virtuális mirtuszlombok;
Alszanak a holt bolondok...

Kit az Idő nem ér utol,
Itt van a sírja valahol...

Idő-parti vén temető;
Az Erkölcs sohase meddő...

Bár a késlekedés nyúlik,
Soha semmi el nem múlik.

Profán fecseg,
Kutya ugat;
Isten mutatja az utat.

Idő-parti vén temető;
Számon tartja a Teremtő...

Másutt profán ámokfutás...
Itt egyszer majd
Feltámadás.

Isten szolgája az Idő...
Idő-parti vén temető.

Vírusfrász

Fáradt vagyok,
Gyomrom görcsöl,
Hideg rá,
Nagy hirtelen
Rám szakadt a
Vírusfrász...

Lehet
Eke,
Vagy borona,
Ez biztos nem a korona...
Hol kaphattam volna el?
Sápadt kicsi Feleségem
Hozzám lép
És némán
Átölel...

Szökik a Jövő

Elrendelés börtönéből
Ma szökik meg a Jövő;
Hiába őrzi a végzet,
Meg száz halál-kereplő.

Profán okoskodásokkal
Jósolgat a tudomány,
Sosem tud számolni azzal,
Hogy a Jövő nagy vagány.

Van jövő-tudósok írta
Sok okos profán mese,
Belőlük valóra válni
Nem tud soha semmi se.

Elrendelés börtönéből
A Jövő kiszabadul;
Sorsa nem a programozott
Képlet szerint alakul.

Jósoltak sok űrutazást,
Testcserét, lélek-protont,
Nem jósoltak internetet,
Digitális telefont...

Öngyilkos lett minden jóslat
Lényege, a misztika,
Mintha nem volna a Jövő
Semmi más, mint technika...

Elrendelés börtönéből
A Jövő elmenekül,
Isten és a Lélek soha
Nem maradhat egyedül.

Profán dogmák zord fegyháza
Lehet bármilyen kemény,
Mégis mindennap elszökik
Onnan a Jövő Remény.

Digitális oktatásban

Digitális oktatásban
Digitális kókadás van.

Hogyha az internet kihagy,
Beáll a digitális fagy,

Ha meg a rendszer üzemel,
A gyermek nem mindig figyel.

Szuper digitális báj van
Digitális oktatásban...

Isten nem köszön előre

Isten nem köszön előre,
Arra csak várjon a dőre.

Nem bizonyít,
Nem tesz csodát,
Csak vezet az Életen át.

Nem forrong a becsvágy benne,
Úgy tesz, mintha nem is lenne.

Isten nem köszön előre,
Nem is ül az asztalfőre.

Káromláson nem háborog,
Semmiségről nem társalog.

Nem hoz buta törvényeket,
Megtorlással nem fenyeget.

Isten nem köszön előre,
Nincs értelme félni tőle.

Nem szemlél kívül,
Se felül;
Itt van velünk
Mindig
Belül...

A semmi mítosza

A "semmi" mítosza vonít,
Rossz defetizmusra tanít.

Nihil-ország a hazája,
Szkepticizmus a gazdája.

Szkepticizmus? Szegény öreg...
Saját szavát se hallja meg...

A "semmi" mítosza talmi,
Soha nem is lesz valódi.

Álságos, mesterkélt mese,
Nem ugatja a kutya se,

Csak az olyan értelmiség,
Amelynek nincs esze, elég...

A "semmi" mítosza beteg,
Önmagát sem ismeri meg...

Hite szerint "létbe vetve",
Még önmagát sem szeretve,

Erkölcs-fogyatékos bénán
Tengődik más maradékán...

Halálhozó keszekusza
A "semmi"halott mítosza...

Vírus-tatár támad minket

Vírus-tatár támad minket,
Alattomos,
Láthatatlan
Undormány;
Vagy denevér küldte ránk,
Vagy tilos úton sompolygó,
Rossz tudomány.

Atlantisz titkai felett...

Atlantisz titkai felett
Súlyos történelem-veret.

Nehéz tölgyfa idő-láda
Évezred-lakattal zárva,

S aluszékony emlékezet
Mos felette folyton kezet...

Atlantisz titkai felett
Őrködik nyugat, meg kelet...

Mesterséges történelem
Lapít rajta féltékenyen.

Más Létet, Filozófiát
Láthatna ám ez a világ...

Hidegen fújnak a szelek
Atlantisz titkai felett.

Ha mindig ilyen támogatóm lenne...

Mindig jó, ha akad valami hathatós segítőtárs, aki a bajban fedezi a hátunkat. A valóságban azonban ez igen ritkán fordul elő. Ha azonban mégis megtörténik, megtapasztalhatjuk a barátság - vagy a bajtársiasság erejét.

A balassagyarmati születésű Málnássy Ferenc hadnagy 945. a világháborúban a híres Puma-repülőezred vadászpilótája volt.

A háborúban 14 légi győzelmet aratott. Messerschmitt Bf-109G-6 típusú vadászgéppel harcolt.

1945. március 22. nem hozott szerencsét a számára. Akkor éppen nem volt a közelben bajtárs, aki segíthetett volna. Málnássy hadnagy három pilótatársával egy lényegében fegyvertelen futárgépen ült, amikor egy kéttörzsű amerikai p-38 Lightning vadászgép észrevette a könnyű zsákmányt, és lelőtte őket.

Málnássy hadnagy 22 évet élt...


Egyszer korábban azonban megtapasztalta, milyen is az, amikor nehéz helyzetben megfelelő támogatója van...

1944 nyarán Veszprémben a Pumák találkoztak azzal a német vadászrepülő századdal, amelyben a hírneves Erich Hartmann szolgált.

A "Bubi" becenévre hallgató német repülő minden idők legsikeresebb vadászpilótája volt. Összesen 352 igazolt légi győzelmet aratott (valószínűleg ennél is jóval többet, de a németeknél - a szovjetekkel és amerikaiakkal ellentétben - igen nehéz volt igazolni a légi győzelmeket, és nem létezett a "töredék légi győzelem" fogalma, mint az amerikai légierőnél). Hartmann számos brit, szovjet és amerikai gépet lőtt le. Utolsó légi győzelmét 1945. április 8-án, néhány órával a német kapituláció előtt aratta.
A szovjetek Sztálin személyes parancsára 10 ezer rubeles vérdíjat tűztek ki a fejére. A háború után a szovjetek elhurcolták, mondvacsinált ürügyekkel elítélték, és tíz évig tartották fogságban különféle "vendégszerető" szibériai lágerekben. Csak 1997-ben, három évvel a halála után rehabilitálták. Akkor Oroszország hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy az Erich Hartmann ellen emelt vádak egytől egyig megalapozatlanok voltak...

Akkor - 1944 nyarán - a magyarok tanúi voltak, amikor a bevetésből visszatérő Hartmann pillanatok alatt elkapott és lelőtt egy, a repülőteret támadó amerikai P-51D Mustang vadászgépet.

A magyar pilóták faggatni kezdték a német repülőt, mi a titka. Hartmann szabadkozott. Ő csak szerencsés. Nem is tartja magát jó lövésznek. Csak akkor tüzel, amikor úgy érzi, biztosra mehet.

Málnássy hadnagy megjegyezte, ő is nagyon szeretne légi győzelmeket. Hartmann meglepő választ adott:

- Legközelebb gyere velünk! Válassz ki egy ellenséges gépet, támadd meg, és lődd le! Semmi egyébbel ne törődj! Én foglak biztosítani!

A "legközelebb" órákon belül elérkezett. Málnássy hadnagy Hartmann századával tartott.

Nem volt könnyű dolguk. Nagy tömeg szovjet Il-2-es támadta a német és magyar állásokat. Az Iljusinokat a legjobb szovjet vadászgép, a Jak-9 századai fedezték.

Az Il-2 - közismert nevén "Sturmovik" - speciálisan földi célok, különösen páncélos járművek ellen kifejlesztett, erős fegyverzetű, páncélozott csatarepülő volt, a világháború alatt a legnagyobb számban gyártott szovjet harci gép.

Málnássy hadnagy kiválasztott egy különösen agresszív Il-2-est, megtámadta, és néhány perces kemény légi harcban lelőtte. Csak a leszállás után tudta meg, hogy közben Hartmann három Jak-9-est lőtt le róla...

- Nem is olyan nehéz légi győzelmet szerezni! - mondta később az egyik újonc pilóta.
- Ha mindig ilyen támogatóm lenne... - sóhajtott Málnássy hadnagy.

Hétköznapi rettenetek

Hétköznapi rettenetek
Sötétítik el az eget.

Alattomos világjárvány
Cammog légben, úton, járdán.

Hogy ne üssön szét közöttünk,
Lassítani igyekezünk.

Hétköznapi rettenetek...
Messziről jött vírus-sereg...

Láthatatlan ellenséggel
Vívunk - töretlen Reménnyel.

Felragyognak még az Egek;
Hétköznapi rettenetek...

Tavaszvirágú Remények

Tavaszvirágú Remények,
Lelkünkben örökké élnek.

Profán világ: durva kéreg;
Sohasem a rossz a lényeg.

Ahol az Érzelem kényes,
Többség elve nem érvényes.

Tavaszvirágú Remények;
Bennünk és általunk élnek.

Történelem rút esője

Történelem rút esője;
Ázik a Tisztesség bőre.

Utópiák holtra hűlnek,
Titkok pocsolyákba gyűlnek.

Ős emlékek jégbe fagynak,
Régi szálak elszakadnak.

Történelem rút esője;
Pesszimizmus terjed tőle.

"Modern" profán végzet-posvány
A rossz történettudomány:

Békesség, had, ború, derű...
Mindig minden szükségszerű...

Történelem rút esője;
Sárán bőre viszket tőle.

Mert a Történelem hegyén
Nincs osztály, réteg, csak -
Egyén...

Koronavírus-taktika

Koronavírus-taktika...
Akad-e majd rá patika?

Megölné az időseket,
S a krónikus betegeket...

Olyan, mintha szándékosan
"Gazdaságilag hasztalan"

Embereket szelektálna
Programja vezényszavára..

Talán ez a járvány nem más,
Mint egyfajta tisztogatás?

Ez mindenképpen gyanús és
Undorító elképzelés,

Nem egyszerű vírusra vall,
Gonosz emberekre utal...

Koronavírus-taktika...
Kiismerjük-e valaha?

Elviszi innen a fene,
Vagy együtt kell élnünk vele?

Csupán akkor lehet sanszunk,
Ha békében  összetartunk.

Koronavírus-taktika...
Van önismeret-praktika...

Az Igazak összefognak,
A buták viszályt szítanak.

Napról napra több a beteg,
De - szilárdak az emberek.

Koronavírus-taktika...
Gyógyszer?
Védőoltás?
Ima?

Hová tűntetek, hol vagytok
Ezer terhű hétköznapok?

Bármilyen nehéz Veletek,
Visszavárunk Benneteket!

Koronavírus-taktika...
Biztos akad benne hiba...

Húsvét fényes vasárnapján, járvány idején

Húsvét fényes vasárnapján,
Járvány idején,
Egy felhő sem kóricál a
Tavasz szent Egén.

A hajdani Feltámadás
A Múltból üzen,
Nem születik kárhozatra
Soha senki sem.

Lehet járvány, pénzuralom,
Morál-sorvadás,
A világ számára mindig
Lesz Feltámadás.

Mindig kószál némi Remény
Az Isten Egén...
Húsvét fényes vasárnapján,
Járvány idején...

Feltámadásra vár ma a világ

Feltámadásra vár ma a világ..
Nagyszombat van,
Misét nem mondanak,
Vírus tombol,
Az Isten
Hallgatag...

Virágpompába öltöztek a fák...
Itt a Tavasz,
Kint verőfény, derű,
S a benti aggodalom:
Keserű.

Tavaszodik,
Virágban már a fák;
Nagyszombat van,
Némák az orgonák;
A Feltámadásra vár a világ.

Hajdani úttörő korom

Hajdani úttörő korom
Kacsingat rám a Múlt-soron.

Mutatja a rég nem látott
Fekete-fehér világot.

Új volt, ami mára kopott,
Az Idő is másképp fogyott.

Hajdani úttörő korom
Időnként utánam oson.

Megnézi, hogy merre vagyok,
Álmaimba belecsacsog.

Nosztalgiaként rám ragad,
Néha-néha tanácsot ad.

Hajdani úttörő korom
Emlékébe kapaszkodom.

Isten is más nyomba hágott;
Másképp láttuk a világot

A kis piros nyakkendőben,
Boldog gyermeki erőben...

Hajdani úttörő korom
Emlékében botladozom.

Az ártatlan gyermekszemek
Előtt ezer kérdés lebeg.

A suliban másképp mondják...
Hányféle is az igazság?

Hajdani úttörő korom
Tanulságait hordozom.

Az Idő jövőbe nyúlik,
Minden világkép elmúlik.

Belepi fekete korom
Hajdani úttörő korom.

Körtevirágos udvaron

Körtevirágos udvaron
Telik szép, itthoni napom.

Körtefáim már virágban,
Szent tavaszi Remény-lázban.

Új sorok a fehér lapon,
Verőfényes, szép Tavaszon.

Körtevirágos udvaron
Megtépázott Remény oson.

Sok szépséges körtevirág
Mondja: mégis jó a világ.

Vírus lóg a világ felett,
De - mosolyog a Kikelet.

Körtevirágos udvaron
Jövendőm Lelkét faggatom.

Nap ragyog, az Idő árad,
Tavasz tölti be a házat.

Ülj le, kedves Jövő rokon;
Körtevirágos udvaron.

Vírusgyártó-mendemonda

Vírusgyártó-mendemonda;
Erről susog a bokor:
Emberek tákolták össze
Ezt a vírust valahol.

A pénz nem fér a bőrébe,
Hatalomra aspirál,
Leple alatt pár sarlatán
Vírusfegyvert fuserál.

Kísérletezik a gonosz,
Pénz-erkölcse csikorog,
Ő doktor dollár-mengele,
Mi pedig az alanyok.

Vírusgyártó-mendemonda;
Szájról szájra száll a dal,
Igaz?
Hamis?
Voltaképpen
Nem számít,
Hogy mit takar...

Sunyin lappang a háttérben
A pénz sok nyegle ura,
Vétkesek, vagy nem vétkesek?
Van okunk a gyanúra...

Valami el van feledve...

Valami el van feledve,
Hallgatásba kövesedve...

El van tiltva, elnémítva,
Legendává silányítva.

Parázslik hallgatag Békén;
Nyugszik a mítoszok mélyén.

Valami el van feledve,
Amnéziába temetve...

Vén szkepszis-homok rejteget
Elásott évezredeket.

A korlátolt tudás rejti,
Isten sohasem felejti.

Múltunk el van vetemedve...
Valami el van feledve...

Evilathban hajdan, régen...

Evilathban hajdan, régen
Aranycsillag járt az égen.

Ménrót, az Istentől áldott,
Látott akkor arany-álmot.

Aranyfüstben fénylő estben
Aranytrónon ült az Isten...

Evilathban hajdan, régen...
Szent Jövő fénylett az égen.

Vak végzett trónja megingott,
Mítoszok bölcsője ringott.

Hitt az Ember,
Isten áldott;
A partra új világ szállott.

Evilathban hajdan, régen...
A Léthe utáni Létben...

Aki a régit lekéste,
Indult újjászületésre.

Megzendült a hangszer húrja,
Száll az Idő
Megint
Újra...

Evilathban hajdan, régen...
Hajnalpír úszott az égen...

Atlantiszok elsüllyedtek,
Régi Holdak Földre estek...

Ahogy bent,
Olyanképpen kint...
Úgy világ indulhat...
Megint...

Evilathban hajdan, régen...
Még fekete volt az ében.

Fellegek úsztak az éjben,
Ménrót volt egyedül ébren.

Ült a távoli Múlt üszkén,
Nézte gyermekeit - büszkén.

Evilathban hajdan, régen...
Idő-oltó messzeségben...

A Múlt néha nagyon közel,
Máskor messze sündörög el.

Tudomány meséje koppan,
Ül a Múlt távol, titokban...

Evilathban hajdan, régen...
Múlt mosolyog szürke égen.

Múltból élnek jelen esték,
Jövőt hagyni - kötelesség.

A megfejtés?
Fenn az Égen...
Evilathban hajdan, régen...

Fáradt lelkek riadoznak

Fáradt lelkek  riadoznak,
Harangok félelmet hoznak.

Nap tűz kihalt utcasoron,
Levegőben járvány oson.

A távolban felhő nevet,
Szájmaszkot hord a Kikelet.

Fáradt lelkek  riadoznak,
Reményeink szomjúhoznak.

A Remény a Lélek őre;
Marad-e remény Jövőre?

Ijedt vágyak sorakoznak;
Fáradt lelkek riadoznak.

Tavaszodik Vírushonban

Tavaszodik Vírushonban,
A világ zöme Otthon van.

Orvosok, kórházak ébren,
Mind riadókészültségben.

Kint napsütés, madárének,
Bent - lélegeztető gépek...

Tavaszodik Vírushonban;
A Jövő-Remények gondban.

A Várakozás csöndben ül;
Mit írhat a vírus felül?

Profán tűzben Hit nem ég el,
A vírus csak - próbatétel.

Hitünk,
Reményünk
Velünk van...
Tavaszodik Vírushonban.

Járvány utáni világban

Járvány utáni világban

Változtatni kell;

Fölöslegesen az ember

Sose vezekel.

A halálos kórt az ember

Hurcolja tova,

Elterjedhet így a pestis,

Vagy az ebola.

Okosabban kell ezután

Félni, s félteni,

Az Életet sokkal jobban

Kell majd védeni.

Járvány utáni világban

Sír a gyászlepel;

Az ostoba szokásokon

Változtatni kell.

A világban mindenkinek

Egy élete van,

Az egyéni szabadság nem

Lehet parttalan.

Frissen hantolt sírok felett

Gólya kelepel;

Járvány utáni világban

Változtatni kell.

Kislányom születésnapján

Kislányom születésnapján
Tavasz tipeg a lajtorján.

Mindenki egészség-vágyban;
Vírus dühöng a világban.

Felhő lóg a dombok felett,
Éjjel tél, nappal Kikelet.

Virágszőnyeg Jövő partján;
Kislányom születésnapján.

Isten áldja, aki dolgozik ma!

Isten áldja meg azt, aki dolgozik ma,
Aki fittyet hány veszélyre, vírusokra!
Aki a kihalt utcán munkába lépdel,
Isten áldja meg azt mind a két kezével!

Isten áldja meg az összes orvosokat,
Mindenkit, aki ma betegeket fogad,
S vizsgál fertőtlenítőtől ázott kézzel,
Isten áldja őket mind a két kezével!

Isten áldja meg az összes nővéreket,
Akik éjjel-nappal keményen küzdenek,
Mindet, aki bátran dacolni merészel,
Áldja meg az Isten mind a két kezével!

Isten áldja a gépkocsivezetőket,
Mindet, aki árukkal boltokba siet,
Akik miatt az ország mindent átvészel,
Áldja meg az Isten mind a két kezével!

Isten áldja meg a bolti eladókat,
Akik szájmaszkban fogadnak vásárlókat,
Akik miatt van élelem, adásvétel,
Áldja meg az Isten mind a két kezével!

Isten áldja azokat, akik dogoznak,
Gyógyítanak ápolnak, takarítanak,
Akik miatt Jövő-Remény mégse vész el,
Áldja meg az Isten mind a két kezével!