Szent Kristóf imája

Én hordozlak,
Uram,
Ha kell, a vállamon,
Vagy lelkemben,
Idebent,
De tudnom kell,
Mit jelent
Neked
A Rend.

Én elbírlak,
Uram,
Amíg csak élek;
Ha gyöngül a test,
Erős marad
A Lélek.

Lehet hideg a víz,
Vagy mély a tenger...
Téged hordozlak,
Uram,
Mennem kell...

Csak mosolyogsz,
Uram,
Míg a lelkekben
Épségben a távlat,
Bármelyik őrült sátán kiabálhat,
Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,
Uram.

Léphetnek elénk
Gátak,
Vagy falak,
Vállaltalak,
Hát tovább hordalak.

Tovább viszlek,
Uram,
Míg akarod,
S hagyod,
Míg engeded,
Hogy cipeljem
Terhedet.

Viszlek,
Uram,
De gondold meg...
Tán tudnom kéne
A miérteket...

Sose nógatsz,
Tudom, hogy
Menni kell,
Nagy megtiszteltetés
A nagy teher...

Megyünk...
Te trónolsz
Bennem, és
Felettem,
Neked az idő áll,
A Lét rohan,
Nekem cammog a Lét,
A vén Idő suhan...

Én egyszer majd -
Még nem tudom, mikor...
Majd állva fogok
Meghalni,
Uram...