2019. szeptember 30., hétfő

Iskolai antológiánk



Hetvennél több kortárs költőnk
Ötödfélszáz verse
Jó hat esztendeje került
Ebbe a kötetbe.

Minden magyarlakta vidék
Határon túl, s innen
Találhat hazai szerzőt
A zöld táblás könyvben.

Értékes mű akad benne
Bőven, s - ma sem bánom,
Teljességgel hiányzik a
Hivatalos kánon.

Budapesttől Wellingtonig
Szerte a világban
Összefogtunk ebben a szép
Antológiában.

Borítóját jó erdélyi
Magyar kéz rajzolta,
A kiadó is erdélyi
Volt, aki kiadta.

Hetvennél több magyar költő
Tisztességes vágya:
Jó verset kapjon gyermeke
Vagy az unokája.

Hangozzanak, ha jönnek az
Ünnepélyes percek,
Mai magyar iskolában
Mai magyar versek.

Nem érdekel minket sem a
Díjak protokollja,
Sem a hivatali líra
Rozzant dísz-akolja.

Neoavantgárde, posztmodern...
Pince-égben szárnyal,
Közönség nélkül nagyon jól
Megvan önmagával.

Formabontás szakadéka
Bezárult felette,
Önmagát a Lótuszevők
Szigetén feledte.

Nem csókolgatjuk hivatal
Pénz-agyarú száját,
Jobban tiszteljük a magyar
Líra hagyományát.

Új kor készül, új világot
Mutat a Teremtő,
De Költészet nélkül nem lesz
Emberi jövendő.

Piros lapra a világból
A líra nem áll ki,
Továbbra is érvényben van
Csak rá kell találni.

Szerelem és hazafiság,
Élni,
Hinni,
Látni;
Új Lírában ezt mind újra
Kell definiálni...

Hetvennél több magyar költő,
Még élünk, fogadjuk;
Magyar Költők vagyunk...
Soha fel nem adjuk.

2019. szeptember 29., vasárnap

A pákozdi csata emlékezete

Verőfényes szép idő volt akkor.
A díszgombokon csillogott a Nap...

Egy fekete, háromszögű kalap
Alatt a szem akkor pillantotta meg
Azt a sereget,
Amely Pákozd és Sukoró között
A magyar függetlenség védelmére
Legott
Felsorakozott...

Talán ma egyáltalán nem ezt várta
Jellasics bán
Őexcellenciája...

A reggel kezdett délelőttbe nyúlni...
Úgy tűnik,
Nem fognak visszavonulni...

Nem ezt ígérték Bécsben!
Skandalum!
Úgy volt, hogy nem lesz igazi hadjárat,
Az út egyenesen Pestre vezet,
S nem lesz egyéb,
Mint szüreti menet.

Hogy zsákmány lesz majd,
Több is, mint elég,
A magyar söpredék,
Ijedten hallgat el,
Csak néhány tucat
Akasztófa kell...

Kegyelem
Majd csak később adható,
Minden rebellis
Kötélre való.

A magyar majd menekül
Nyakra-főre,
A császár nevében
Gyerünk,
Előre!

Pesten lesz áldomás,
Meg hivatalos felhatalmazás,
Teljhatalom,
Utána kitüntetés,
Nagy halom...

De mégis...
Pesten mi történhetett?
A háromszögű csákó megremeg..
Felsorakozott
A magyar sereg...

"Mindegy!
Túlerőben vagyunk!
Előre!
Zenekarunk a Gotterhaltét zengi,
A lázadókat ne kímélje senki!

Ez itt harcképtelen
Lázadó csürhe,
Futni fognak az első lövésre.
A rendes csapat közöttük kevés,
Azoknak jár
A megtizedelés;
A fegyveres lázadás nem akármi;
Hogy merészelnek az utamba állni?"

Már szól az ágyú,
A puskák ropognak,
Jellasics hadai beleszaladnak
A most születő honvéd hadseregbe...
Megtorpannak...
Az őszi nap meleg...
Délután már
Hátrálni
Kezdenek...

Egy pesti hírlapíró jegyzetel,
Már lóháton száguld az inasa:
"Pákozdnál megkezdődött a csata!"

Jellasics izzad...
Meleg a szeptember...

"Az ön zászlóalja nem boldogul?"
"Nagy veszteségem van, tábornok úr!"

"Menjen rohamra tüstént
A lovasság!
A vértesek, meg dragonyosok tudják,
Hogyan kell azt a csürhét eltaposni!"

Tüstént rohamra indul
A lovasság,
De odaát is
Lovasok fogadják,
A Miklós-huszárok kardja ragyog,
Már menekülnek a dragonyosok,
A lomha vértes
Fogságba esik,
Vagy huszárszablyával ismerkedik.

"Mi ez a vad, rettegő csőcselék?"
"Ez az ön balszárnya, tábornok úr!"
Jellasics bajsza
Csúnyán
Lekonyul...

       *

Leszáll az est,
Csak ágyúharc folyik.
A magyar had őrzi állásait.
Hét ember nem élte túl a csatát,
De sokkal több a halott - odaát.

Honvédek ülik körül a tüzet,
Tudják: lesz sokkal nagyobb ütközet,
A mai napon
Bennük,
S Általuk
Most született meg
A Honvédsereg.



2019. szeptember 28., szombat

A néhai Lenin elvtárs

A néhai Lenin elvtárs
Uljanovnak született,
Sírból vett igazolványtól
Neve később "Lenin" lett.

Múltjáról áriát gyártott
Bolsevik triangulum,
Mű-gránit lett, rossz ál-pátosz,
Hamis evangélium.

Anyag-elv hívő-serege
Profán mítoszokban hisz,
Nem is fontos a valóság,
Főleg nem a szifilisz.

A néhai Lenin elvtárs
Szimbirszk mélyén kóborolt,
Egy felakasztott merénylő
Csöndes öcsikéje volt.

Aligha gondolta volna
Kerenszkij igazgató,
Hogy a fia ellensége
Lesz majd ez a nebuló.

Uljanov ifjú korában
Nem voltak még nagy viták,
Nem sejtették, hogy majd egyszer
Profán szentté avatják.

A néhai Lenin elvtárs
Elméletileg hevült,
Szociáldemokratából -
Bolsevikká lényegült.

Erőszak apostola volt,
"Elméletileg" kemény,
Szaporodott, vörösödött
A doktrína-gyűjtemény.

Hogyha Isten nem létezik,
Mennyországnak sincs helye,
Akkor minden üdvösségnek
Csak erőszak a neve.

A néhai Lenin elvtárs
Erőszakra buzdított,
S gyilkossá lett híveivel
Kezet többé nem fogott.

Mihelyt kitört a háború,
Forradalomról beszélt,
De máig se tudja senki,
Hogy külföldön miből élt.

Mindig talált feje fölé
Jó, polgári fedelet,
Sokan azt rebesgették, hogy
Német ügynök lehetett.

A néhai Lenin elvtárs
Puccs céljából hazatér,
Trockijé lett a fáradság,
Az övé meg a babér.

Államfő lett hamarosan
Véres orosz ég alatt,
A végén pedig kitömték,
Mint valami madarat.

Aztán az osztályharcnak ki
Kellett élesednie;
Egész keleten Lenin lett
Isten profán gúnyneve.



2019. szeptember 27., péntek

Az elfeledett Régmúlt

Elfeledett Régmúlt zörög
Jelen ablakán,
Fülhallgatót vesz ellene
Tüstént a profán.

Hadd kattogjon a megszokott
Bárgyú gépzene,
Ne kelljen az Igazsággal
Szembesülnie.

Múlt kincsei helyett csupán
A "kortárs" salak,
Gondolatok helyett meg csak
Sivár jelszavak.

Elfeledett Régmúlt mélyén
Született a Hit,
Nálunk sokkal jobban tudja
Jövőnk titkait.

Hogyha egyszer jobb világot,
Jövőt akarunk,
Tudnunk kéne, honnan jöttünk,
Hogy miért vagyunk.

Embernek Isten kegyelme,
Majomnak banán...
Elfeledett Régmúlt zörög
Jelen ablakán.

2019. szeptember 26., csütörtök

Fáradt őszi éjszakákon

Fáradt őszi éjszakákon
Villámként csap le az álom.

Citeráznak hűvös szelek,
Didereg a csillagsereg.

Kint hideg eső hegedül,
Ásít a nappali belül.

Remény-madár Jövő-ágon;
Fáradt őszi éjszakákon.

2019. szeptember 25., szerda

Isten vállán őszi kabát

Isten vállán őszi kabát,
Hallgatja a szelek szavát.

Őszi kertben sétálgatva
Gyümölcsfáit babusgatja.

Hull a levél a kis kertben,
Talán söpröget is csendben.

Isten vállán őszi kabát,
Múlt tükrében nézi magát.

Az egykori teremtések
Helyén csak Atlantisz-véset...

A miénk a jelenlegi,
Hogy sikert hoz-e? Nem tudni...

Isten vállán őszi kabát,
Issza a tavalyi borát.



2019. szeptember 24., kedd

Őszi eső, didergető

Őszi eső,
Didergető,
Elmúlt álmokat kergető...

Csodát az Akarat tehet,
A várakozás - átmenet.

Az árban sodródó levél
Csak múltban vagy jövőben él,

De a Teremtő Akarat
Mindig a Jelenben marad...

Télen át Tavaszra leső
Didergető
Őszi eső...

2019. szeptember 23., hétfő

Ködsüveges vén Szeptember

Ködsüveges vén szeptember;
Morajlik az Idő-tenger...

Zúg a véletlenek árja,
Jelen vár jövő-dagályra.

Vagy személyes felelősség,
Vagy orwelli frázis-bőség...

Végzet-bottal Isten nem ver;
Ködsüveges vén szeptember.

2019. szeptember 22., vasárnap

Szeptemberi vasárnapon

Szeptemberi vasárnapon
Ásít a Remény,
Beragyogja a házat az
Őszi verőfény.

Szeptemberi réteken még
Mosolyog a fű,
Utcákon és udvarokon
Harsog a derű.

Szent nyugalom kora jön, vagy
Gonosz változás?
Minden szép Jövő először
Csupán - látomás...

Isten adjon a Magyarnak
Élni szent Erőt,
Nem mindegy, hogy áhítjuk, vagy
Féljük a Jövőt.

Ragyogja be Hazánkat a
Szent, isteni Fény;
Szeptemberi vasárnapon
Ásít a Remény...

2019. szeptember 21., szombat

Őszi halál keresztútján

Őszi halál keresztútján
Depresszió üldögél,
Vén anyóka álarcában
Sorscsapásokról mesél.

Ha a vándor útja közben
Egyszer elébe ülne,
Mindörökre ott maradna,
Zárulna a kelepce.

Széles hitehagyás között
Vékonyka ösvény a Hit,
A valóság pesszimista
Felfogása elvakít.

Őszi halál keresztútján
Keserű a levegő,
Hallgat a Múlt, ég a Jelen,
Sírva jajgat a Jövő.

Végzet profán világában
Néma tótágas a rend,
Nagy ostobaság elhinni,
Hogy a holt anyag - teremt...

Őszi halál keresztútján
Bámul a vén mostoha,
Míg van akaratunk Élni -
Észre sem vesszük soha.


2019. szeptember 20., péntek

Istenfélő szeptemberben

Istenfélő szeptemberben
Újra élni kezd az ember.

Búcsút intett vidám Nyarunk,
Tudjuk: egyszer majd meghalunk.

A kánikula tova lett,
Hideg fúj ébresztő jelet.

Istenfélő szeptemberben
Újra észbe kap az ember.



2019. szeptember 19., csütörtök

Szeptemberi hétköznapok

Szeptemberi hétköznapok;
Nyár fájó emléke sajog.

Korán jött őszi hidegben
Nosztalgia szele rebben.

A vén Idő foga vacog;
Keményednek a hajnalok.

Hátunk mögött tegnap kocog;
Szeptemberi hétköznapok.

2019. szeptember 18., szerda

Örök válaszút a világ

Örök válaszút a világ;
Istent nem mindenütt hallják.

Bőg a dogmatikus fajta,
Isten csak mosolyog rajta.

Amerre nagyobb a lárma,
Ott nincs üdvösség, csak számla.

Örök válaszút a világ,
Minden kétely lélekbe vág.


2019. szeptember 17., kedd

Az Évfordulónk utáni napon...

Az Évfordulónk utáni napon
Ragyog az én
Drága Kis
Csillagom...

Meghitt és csendes
Kora őszi estén,
Felhőfodrok az égbolt
Néma testén...

A kert mélyén egy
Tücsök ciripel,
A hallgatag Isten
Csendben figyel...

Itthon ragyog
Az én
Kis Csillagom;
Amíg csak élek,
Szeretem
Nagyon....

2019. szeptember 16., hétfő

Évfordulónkra - Anikómnak


Drága Kincsem,
Te nagyon
Aranyos,
Te mindig szép,
Mindig kívánatos,
Kicsi Tündérem,
Csacsogóm,
Csinoskám!
Még temérdek szép boldog évet
Hozz rám!

2019. szeptember 15., vasárnap

Régi őszön, Atlantiszon...

Régi őszön,
Atlantiszon...
Elmerengtek a tegnapon...

Mélázgattak a holnapon,
Szidták az Életet - nagyon...

Nem látták, hogy a hegyfokon
Sunyi, sötét végzet oson...

Régi őszön,
Atlantiszon...
Alkudoztak a piacon.

Volt "tartozik", meg "követel",
Vész szele se sodorta el.

Tettek-vettek,
Irigykedtek;
Profán módra veszekedtek.

Sunyi, profán végzet oson
Régi őszön,
Atlantiszon...

2019. szeptember 14., szombat

A Szép mindig természetes

A Szép mindig természetes,
Nem csinálmány-féle,
Velünk együtt vegyül el az
Isten örömébe.

Nem diszponál se hatalom,
Se a pénz felette,
Olyan marad, amilyennek
Isten teremtette.

Ha doktrína-vitézek az
Erőszakra lesnek,
Tákolmányaik a Széptől
Mindig messze esnek.

A Szép mindig természetes,
Mint a tiszta sóhaj,
Lelkünk kicsi szobájában
Él együtt a Jóval.

2019. szeptember 13., péntek

Derűs kora őszi napon

Derűs kora őszi napon
Isten ül egy korhadt padon.

Verőfény a lombok felett,
Izzadnak az őszi egek.

A Teremtő sorba rakott
Száz megszentelt Pillanatot.

Ott ülnek csendesen, szépen
Őszi lombok rejtekében.

Múlt-anyókák Jövőt szőnek,
Isten biccent az Időnek.

Hátradől Isten a padon;
Derűs kora őszi napon.

2019. szeptember 12., csütörtök

Egy kicsi ház valahol...

Egy kicsi ház valahol...
Lyukas a tető...
Nem védi, csak tömérdek gaz,
Meg a Teremtő...

Majd ha jogerős papírt
Szül a hivatal,
Akkor derülhet ki róla,
Hogy élni akar...

Egy kicsi ház valahol...
Porlad, mint a szó;
Minden Élet előbb-utóbb
Más dimenzió...

Egy kicsi ház valahol...
Magányba szorult...
Emlékbozót mélyén tovább
Lélegzik a Múlt...

Egy kicsi ház valahol...
Bármi vihogás...
Amíg élünk, előbb-utóbb
Lesz
Feltámadás.

2019. szeptember 10., kedd

Úgysem adjuk fel soha

Úgysem adjuk fel soha,
Lehet a sors mostoha,
Küldhet meccsünkre rossz bírót
A sátánok cinkosa...

Úgysem adjuk fel soha,
Nem hűl ki a Múlt pora,
Lehet a profán világunk
Akármilyen ostoba.



2019. szeptember 9., hétfő

Most ül az Ősz a trónjára

Most ül az Ősz a trónjára,
Szélzúgás a harsonája.

Levélhalmot röpít tovább,
Rázza az öreg körtefát.

Hideg őszi eső szakad,
Végleg temetjük a nyarat.

Most ül az Ősz a trónjára,
S ez a rendszerváltás - drága.

Nyarat adtunk el ősz-végen,
Nyarat - semmiért egészen...

2019. szeptember 8., vasárnap

Ősz partjain

Ősz partjain szelek járnak,
Búcsút intenek a Nyárnak.

Hallgatag őszi kikötő;
Horgonyt vet benne az Idő.

Bágyadt napsugár látogat
Mélabús őszi dombokat.

Partközelben susog a sás;
Csupa új elhatározás.

Léthe partján lelkek várnak;
Ősz partjain szelek járnak.

2019. szeptember 7., szombat

Szeptemberi szép szombaton

Szeptemberi szép szombaton
Ügyeimet latolgatom.

Tornyosul a közeljövő,
Kell majd elegendő erő.

Démon táncol ezer szinten;
Talán megváltozik minden.

Feladni sohasem fogom...
Szeptemberi szép szombaton...

2019. szeptember 6., péntek

Szent Kristóf imája

Én hordozlak,
Uram,
Ha kell, a vállamon,
Vagy lelkemben,
Idebent,
De tudnom kell,
Mit jelent
Neked
A Rend.

Én elbírlak,
Uram,
Amíg csak élek;
Ha gyöngül a test,
Erős marad
A Lélek.

Lehet hideg a víz,
Vagy mély a tenger...
Téged hordozlak,
Uram,
Mennem kell...

Csak mosolyogsz,
Uram,
Míg a lelkekben
Épségben a távlat,
Bármelyik őrült sátán kiabálhat,
Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,
Uram.

Léphetnek elénk
Gátak,
Vagy falak,
Vállaltalak,
Hát tovább hordalak.

Tovább viszlek,
Uram,
Míg akarod,
S hagyod,
Míg engeded,
Hogy cipeljem
Terhedet.

Viszlek,
Uram,
De gondold meg...
Tán tudnom kéne
A miérteket...

Sose nógatsz,
Tudom, hogy
Menni kell,
Nagy megtiszteltetés
A nagy teher...

Megyünk...
Te trónolsz
Bennem, és
Felettem,
Neked az idő áll,
A Lét rohan,
Nekem cammog a Lét,
A vén Idő suhan...

Én egyszer majd -
Még nem tudom, mikor...
Majd állva fogok
Meghalni,
Uram...

2019. szeptember 5., csütörtök

Őszi úton tovább menni...

Őszi úton tovább menni,
Amíg tart az Élet,
Tenni...

Ősz nyergében tovább ülni,
Őszi ködbe nem vegyülni.

Ősszel barátságban lenni,
Őszi bút nem észrevenni.

Őszi úton tovább menni,
Dolgozni,
Szeretni,
Lenni.

Őszi úton tovább menni,
Amíg tart az Élet,
Tenni...

2019. szeptember 4., szerda

Ősz-öbölben

Ősz-öbölben
A vén hajó
Megpihen;
Mielőtt a
Tél-szorosba
Elindulna,
Itt szunyókál
Csendesen.

Ősz-öbölben
A vén Idő
Hallgatag;
Elnézi a
Színpompásan
Fonnyadozó
Kora őszi
Lombokat.

Ősz-öbölben
Múlt és Jelen
Összeér;
Tétlenül és
Remény nélkül
Szép Jövőről
Álmodozni
Mit sem ér.

Ősz-öbölben
Isten
Szent
Álma
Pereg;
Innen látszik,
Hogy a világ
Csupa-csupa
Átmenet.

Ősz-öbölben
Titok lebeg
A vízen;
A Teremtés
És az Élet
Nem ér véget
Sohasem.

2019. szeptember 3., kedd

Diadalmenetben érkezett az Ősz

Diadalmenetben
Érkezett az Ősz,
A tűnő Nyár kihűlt helyén
Hosszan elidőz.

Tovatűnt a hőség,
Zuhog az eső,
Ismét sebességet vált a
Féltékeny Idő.



2019. szeptember 2., hétfő

FRADIMECCS-RIGMUSOK Nr. 26.



(Ferencváros-Diósgyőr 1:0, 2019. szeptember 1.)

Itthon kötelező nyerni!
Gyerünk, fiúk!
Hajrá Fradi!

Amikor a DVTK
A tavalyi bajnokságban

Hozzánk idelátogatott,
Akkor hét-nullra kikapott.

Most a Diósgyőr fehérben,
A mieink zöld-fehérben.

Indul az első félidő,
Zubkov zúgó kapufát lő.

Most meg ketten összerúgnak,
Isael piros lapot kap.

Megsérült, és ezért áll ki
Szegény diósgyőri Vági.

(A kiállított Isael
Elnézést kért a szünetben.)

Lecsökkenünk tíz emberre!
Rosszabbul nem kezdődhetne!

Nagyon leromlott az ábra;
Még nyolcvannégy perc van hátra.

Tudott ám a régi Fradi
Tíz emberrel is helytállni,

Ha a bíró kiállított
Valakit, megtáltosodott,

Csak azért is - Fradi-szívvel -
Jól elbírt az ellenféllel.

Többször láttam ilyet - régen...
Vajon ma este mi lészen?

De - ma este nem alkuszunk,
És tíz emberrel is nyomunk.

Bár Isael kiállítva,
Meg se látszik a hiánya.

Rálépnek Bőle lábára,
Elfelejtődik a sárga...

Botkát most Polgár felrúgja
És a Fradi meg is kapja.

A megérdemelt büntetőt.
Isten adjon hozzá erőt,

Ezt most nagyon be kell rúgni.
Gyerünk, fiúk!
Hajrá Fradi!

A labda mögé Bőle áll...
Nahát kérem!
Hát mit csinál??

Ez egy olyan kezdetleges,
Nyekenyóka tizenegyes,

Aminél a Jani sógor
A szociális otthonból

Ezerszer jobbat művelne...
Gyöngén a kapus kezébe...

Nem elég...
Rosszul kezdődik,
Most rosszul is folytatódik...

Tamás Zubkovot rángatja,
Az meg csaknem pofán csapja...

Zubkov is, Tamás is kapott
A bírótól sárga lapot...

Ez a gyöngébbet segíti.
Hé, ébresztő!
Hajrá Fradi!

Most Civic két jó csel után
Balról tör a kapu felé,

Az átadás Szignyevicsé,
Védők közül nyúl a lába,

És a kapuba bevágja!
Vezetünk!
Istennel hála!

Ezután végig fölényben,
Teljes másfél félidőben.

A Diósgyőr alig hozta,
Inkább a labdát nyomozta,

Mi meg úgy öregurasan,
Millió oldalpasszosan.

Megtartottuk az egy-nullát...
Bár látnák egy kettő-nullát,

Három-nullát, vagy négy-nullát,
Urambocsá' - egy öt-nullát

Végre a Fradi javára...
Talán egyszer az is eljön...

Vasárnapra...
Csütörtökre...
Hajrá Fradi!
Mindörökre!

2019. szeptember 1., vasárnap

Szent Lászlónak nem volt internetje

Szent Lászlónak
Nem volt internetje,
Emailt nem írt,
Blogját nem vezette,
De akkor is volt
Jövendő,
Távlat;
Az emberek
Semmivel se voltak ostobábbak.

Szent Lászlónak
Nem volt internetje,
Csak leveleket
Diktált helyette,
De akkor is
Csillag ment az égen,
Akkor is számon tartották,
Hogy mi történt
Régen.

Szent Lászlónak
Nem volt internetje,
Nem ült le a
Tévé elé este,
Akkor is volt
Szegénység,
Meg bőség,
Akkor is számított
A személyes
Felelősség.

Szent Lászlónak
Nem volt internetje,
Nem böngészett
Adatot keresve,
Volt mit Neki
A Hazáért
Tenni;
Csúcstechnika nélkül
Tudott
Tisztességes lenni.

Szent Lászlónak
Nem volt internetje,
Kötelességét
Mégis megtette,
Akkor is volt
Augusztus,
Szeptember;
Nem a tárgyak tudják,
Mitől "fejlettebb"
Az Ember.









Mai nappal zárul a Nyár

Mai nappal zárul a Nyár,
Elrepül a vándormadár.

Strandot magunk mögött hagyunk,
Lomha Ősz felé ballagunk.

Holnap élénkebb lesz a szél,
Hullani fog a falevél.

A vekker majd újra csacsog,
Kezdődnek a hétköznapok.

Sárga jelmezt ölt a határ,
Lezárul az idei Nyár.