Ab ipso picta

Maga alkotta Maga mosolyát...

Úgy varázsolta a vászonra át,
A szeme is pontosan úgy ragyog,
Mint amikor éppen hazatérve
Ránk mosolyog...

Ez Lilla...
Tekintete átható;
És ezerszer több, mint ami Belőle
Hétköznap látható...

Ez Lilla..
Kislányom..
Drága Kincsem..
Isten áldása,
Létünk járja át...
Maga alkotta képre
Önmagát...

           *

Más színvilágban,
Más dimenzióban
Rögzíti Lillát ez a pillanat.
Ez más, mint a valóság:
Igazabb.

A háttér-foltok titokteljesebbek,
A lágy vonások
Sokkal
Élesebbek.

Ez Lilla..
Jelen, Múlt, Jövő minden lillasága,
Embersége és
Összes élete...

Miféle ember az én kicsi
Lányom?

            *

Bízik Jövőben,
Múltban,
Önmagában;
S hogy valahol jó hely ez a világ,
De minden Hit mögött van
Lappang
Valahol
Valami csöndes,
Mély szomorúság...

            *

Keresztülnéz a Téren,
Az Időn,
Léten,
Halálon,
Örök Életen...
Hogy mit keres?
Nem tudja
Maga sem...

Ez Lilla...
A Kislányom..
Titkok halmaza...

A képet festette:
Saját Maga...