Július hőséget hagy ránk

Július hőséget hagy ránk,
Nyár gőzében fő a Hazánk.

Rotyogunk a nyár-fazékban,
Mint tepertő a kondérban.

Vén Idő izzadtan kocog,
Lassulnak a mozdulatok.

Július hőséget hagy ránk,
Nyár csúcsára ér a Hazánk.

Ulti szellempartnerekkel

Ulti szellempartnerekkel;
Elmosódott, álmos reggel.

Egymásra néz Szűz, meg Halak,
Mindenütt csak körvonalak.

Asztalon csattan a talon,
Reped az Idő a falon.

Ulti szellempartnerekkel;
Rám vigyorog a vén hekker.

Zúgnak mítoszban nőtt szelek;
Többé már nem kibicelek.

Tátogva remeg a kassza,
Felemelik piros passzra.

Ulti szellempartnerekkel;
Válaszút előtt az ember.

Nyár: a túlélés alapja

Nyár: a túlélés alapja,
Kincseit bárki megkapja.

Közelmúlt értelmét adja,
Jövő Reményét fogadja.

Vidám mosolyát nem rejti,
Sérelmeit elfelejti.

Nyár: a túlélés alapja,
A születő Remény apja.

Az anyag?

Az anyag? Magában káosz...
Nem áld,
Nem teremt,
Nem átkoz.

Nem kell Életre forrnia,
Törvénye az entrópia.

Nem fejlődik,
Moccanatlan;
Nem él -
Ezért halhatatlan.

Az anyag?
Magában káosz;
Sose nő fel önmagához.

Nem háború,
Nem is béke;
Az Életnek csak kelléke.

Öröklétben,
Magában áll,
Egy rokona van:
A halál.

Az anyag? Magában káosz...
Nem áld,
Nem teremt,
Nem átkoz.

Frissülő nyári Remények

Frissülő nyári Remények;
Izgalombokorban élek.

Reménnyel nézek az égre
Minden fordul
Jóra,
Szépre.

Adhat sok szépet
Az Élet;
Frissülő nyári
Remények...

Múltrablás nyegle divatja

Múltrablás nyegle divatja
Ma a világot áthatja.

Van már ezerféle módja,
Kis tolvaj is,
Nagy is hordja.

Amikor a jelen céda,
A Múltból lesz szabad préda.

Múltrablás nyegle divatja
Politikát is mozgatja.

A klasszikussá vált módja
Jelent vetít messzi múltba,

S mai erőviszonyokat
Rágva - történelmet tagad.

Múltat torzít, "jogokat" csen
A területrabló jelen.

Dáko-nagymorva halandzsa;
Hirdeti a propaganda....

Indogermán fantáziák
Bűzével tele a világ...

Múltrablás nyegle divatja
Ma új oldalát mutatja.

Ma rózsaszín hazugságok
Savanyítják a világot.

Sivár szexuális nyomor
Magának előzményt kohol.

Ha becsülete kitelik,
Majd új őrültség születik...

Múlrablás nyegle divatja -
Egyszer kitelik a napja.

A múltakat át nem írja,
Célja csak a jelen zsírja.

A sulykot mindig elveti,
Isten még ki sem neveti...

Futurum Porta

(Versek Lilla festményeiről - 5.)

Az egyik percben hívogat,
A másikban taszít.
Kétely komorlik lent, alul,
Felül - ragyog a Hit.

Jobbról: sötétlő kételyek
A tinta ég alatt;
Balról: csicsergő lombokat
Rögzít a Pillanat.

Jövő Kapuja...
Fényes,
Tétova...
Ha nem mozdulunk,
Ellebeg
A Múlt hátán
Tova...

Rőten fénylő drapéria
Borítja az ereszt,
Párkány és repkény-oszlop -
Mint egy Krisztus-kereszt.

Nem látszanak a láng-kapu
Mögött a csillagok;
Korhadt kétely ásít alant -
Felül a Hit ragyog.

Jövő Kapuja
Víz fölött
Dereng...
Világot Isten alkot,
De...
Jövőt
Ember
Teremt...

Egy boldog nyári hétköznap ünnepi aurája

Múló évek árnyékában

Minden kedvesebb,

Egymáshoz még most is 

Mindig,

Mindig

Közelebb...

Ahogy 

A Vén Kormányos

Az Időn át

Vezet,

A Szerelem

Évről évre

Mindig

Szebb lehet.

Mint örökkévalóan szép ruha,

Rajtunk

Az aura...

Ülünk

Az Isten vállán...

Veled

Minden sokkal szebb

Önmagánál...

Vásárlás,

Séta,

Közös autózás...

Kacagó felhők a város felett...

Minden nap

Mindig

Egyre jobb

Veled.

Történhetnek-e ma Csodák?

Történhetnek-e ma Csodák?
Vagy már géppé lett a világ?

A Csoda nélküli világ
Sivár ráció-pusztaság,

Unalmas halál uralma,
Istene az entrópia.

Történhetnek-e ma Csodák?
Gépies-e a valóság?

Legfőbb Csoda az Életünk;
Élhetünk és
Remélhetünk...

Kihalt tagadás-hegyeken
Vagyunk az egyetlen "igen".

Idegen szkeptikus lények
Nem hinnék, hogy van itt Élet.

Történhetnek-e ma csodák?
Nyitott-e rájuk a világ?

Vagy eleve elrendelés
Világ végéig árkot vés,

És az ember-lét lényege
A túlerő története?

Egyedül az anyag akar,
És az Ember csak - hivatal?

Mégis a csoda miféle?
A pénz legfőbb ellensége.

A Szép mindig újra éled;
A Csoda - maga az Élet.

Csodák lesznek és maradnak...
Amíg hiszünk bennük -
Vannak.

Mai marsi hétköznapok

Mai marsi hétköznapok;
Homokba fúlt Lét csikorog.

Vörös porsíkságok felett
Gyásznótát fütyül a hideg.

Liberális entrópia
Száll az Élet poraira.

Mai marsi hétköznapok;
Végtelen árnya imbolyog.

Arcok,
Falak,
Alakzatok;
Messzi Múlt szelleme kopog.

Halott sziklák?
Romvárosok?
Vajon mit rejt még a homok?

Mai marsi hétköznapok;
Vak nemhit-banda sompolyog.

Vak tételek szele fütyül:
"Nincsen élet rajtunk kívül."

"Véletlen szülte porszemek"..
S a Lét?
"Közömbös rengeteg"...

Mai marsi hétköznapok;
Világvégi por kavarog.

A Múlt csupán homok-redő,
Kráterbe gyűlik az Idő.

Szellem-múltat anyag takar,
Feledést üvölt a vihar.

Mai marsi hétköznapok;
Rejtélyek sortüze ropog.

Jövő-rejtelemsor épül,
Az ember a Marsra készül.

Terraformált emlékezet
Múltba, vagy Jövőbe vezet?

Mai marsi hétköznapok;
Csonkult légkör sebe sajog.

Amíg önmagunkra lelünk,
Hódítunk,
Vagy visszamegyünk...

Mars...
Holt világ életfája...
Vagy az Ember
Őshazája...

Több a világ, mint a dogma

Több a világ, mint a dogma;
Csak a Tisztesség boldog MA.

Jelenkori cenzor-fákat
Minden Jövendő kivágat.

A jelen hő divat-vágya
Jövendő nevetség tárgya.

Több a világ, mint a dogma;
A hivatal - Jelen foglya.

A jó az egész világé,
A gonosz - csak önmagáé.

Csak a Tisztesség boldog ma;
Több a világ, mint a dogma.

Depressziós lett a nyarunk

Depressziós lett a nyarunk,
Napot nem, csak esőt kapunk.

Semmi fülledt kánikula,
Nem jön derű a borúra.

Nekem nagyon nem hiányzik,
De a többi ember - fázik.

Depressziós lett a nyarunk;
Nyakunkba sok esőt kapunk.

Újabb és újabb fellegek
Bitorolják el az eget.

Égi eső-bánat arat
Halovány kulisszanyarat.

Depressziós lett a nyarunk;
Távoli morajt hallgatunk.

Pénzvezérelt elmezavar
Globál jégkorszakot akar.

A Nyár azonban megy tovább,
S ad majd olyan kánikulát,

Hogy felforr majd a Föld bőre,
S vágyni fogunk - az esőre.

A profán világban-lét természetrajza

Ha kétség áll Hit helyébe;
Profán létben
Nincsen béke...

Beképzelt öreg szkepszisek
Mellett a Remény didereg.

Nehéz dolga van a Nyárnak,
Ha a vágyak gyalog járnak...

Ha Hit helyett csupán kétség,
Sehol nem marad segítség.

Az ember világba vetve,
Halálfára felfüggesztve...

Végzetet odáz egyedül,
Mert - pénz által nem üdvözül.

Profán milliókat falhat,
Mégis koldusszegény marad.

Szerelem helyett nagy rakás
"Szexuális identitás";

A profanizált "Szerelem"
Meddő - bolondgombát terem.

Vén háttérhatalom béget
"Tudományos öröklétet".

Kiborg-mennyországért lohol,
S hisz benne - míg el nem patkol.

Profán lefokozott "fenség";
Minőség helyett - mennyiség...

Hit helyett az emberállat
Imád gyilkos doktrínákat.

Majomketrec lesz a vége,
Ha kétség áll
Hit helyébe.

Ab ipso picta

Maga alkotta Maga mosolyát...

Úgy varázsolta a vászonra át,
A szeme is pontosan úgy ragyog,
Mint amikor éppen hazatérve
Ránk mosolyog...

Ez Lilla...
Tekintete átható;
És ezerszer több, mint ami Belőle
Hétköznap látható...

Ez Lilla..
Kislányom..
Drága Kincsem..
Isten áldása,
Létünk járja át...
Maga alkotta képre
Önmagát...

           *

Más színvilágban,
Más dimenzióban
Rögzíti Lillát ez a pillanat.
Ez más, mint a valóság:
Igazabb.

A háttér-foltok titokteljesebbek,
A lágy vonások
Sokkal
Élesebbek.

Ez Lilla..
Jelen, Múlt, Jövő minden lillasága,
Embersége és
Összes élete...

Miféle ember az én kicsi
Lányom?

            *

Bízik Jövőben,
Múltban,
Önmagában;
S hogy valahol jó hely ez a világ,
De minden Hit mögött van
Lappang
Valahol
Valami csöndes,
Mély szomorúság...

            *

Keresztülnéz a Téren,
Az Időn,
Léten,
Halálon,
Örök Életen...
Hogy mit keres?
Nem tudja
Maga sem...

Ez Lilla...
A Kislányom..
Titkok halmaza...

A képet festette:
Saját Maga...

Júliusi nagy melegben

Júliusi nagy melegben
Szellők hátán Remény lebben.

Vén felhő a Múltról regél,
Kételyeket üldöz a szél.

Kacagó Nap kedvet őröl;
A Nyár nem fél a Jövőtől.

Júliusi nagy melegben
El-elmélázik az ember...

A Jövőnek meg kell érni,
Aki lusta - szeret élni.

Mindig jobban,
Mindig szebben...
Júliusi nagy melegben...

Mi a Költészet értelme?

Mi a Költészet értelme?
Nem profit,
Nem is az elme.

Nem mennyország,
Nem ravatal,
Nem is díjosztó hivatal.

Nem a ködhalmok hatalma,
Nem is a hatalom halma.

Mi a Költészet értelme?
Közös Jövőnk érik benne.

Lélektől Lélekig suhan
A kollektív tudattalan

Mindannyian egyek vagyunk;
A ritmus: közös otthonunk.

Értelme a Költészetnek?
Éppen - ami az Életnek.

Nem technika,
Nem is kenyér;
De nélküle
Ember - nem él.

Épp annyit ér a világnak,
Mint a világ - önmagának.

Júliusi partok felett

Júliusi partok felett
Alszanak a szürke egek.

Idő hallgatag hajója
Nyár csendes vizeit rója.

Távoli gonosz viharok
Csalódott visszhangja morog.

Júliusi partok felett
Ócska, bágyatag fellegek.

Pasztellszínt ken világ-ecset;
"Nemzetközi" felszín fecseg.

Ó eresztékek inognak,
Gyilkos tanok vicsorognak.

Júliusi partok felett
Lebeg a félénk Szeretet.

Napsugaras hétköznapok
Ígérete - bennünk mozog.

Van kérdés,
De van Felelet -
Júliusi partok felett.

Horrorfilm - a profán világ gagyi mítosza

Ha a világ élén Isten nem áll;
Helyette nem marad
Csak
A Halál...

Ha a Lét
Profán -
Halál gubbaszt az uborkafán,
Ha nincs Isten,
Nincs lelki védelem;
Háttérben mindenütt
A Félelem...

A félelem ma még kicsit sem kétes,
S fantasztikus mértékben
Piacképes.

Ha profán a világ,
Nincs félelmetesebb,
Mint a butaság...

Békés jövőnek nincs híre,
Pora,
Ez ma a posvány és
A rettegés kora.

A rettegés ma gigásszá dagad,
Fejlődik,
Szervez,
Világképet ad;
Beszivárog az intim dolgokig,
A filmvászonról
Ránk acsarkodik.

Horrorfilm...
Gagyi mitológia...
Profán halál rettegés-áruja...

A Lélek didereg,
Gusztustalan, ronda szörnyetegek
Másik világból,
Barlangból,
Időből...
A világ fejét leharapják
Tőből.

Fogak,
Hártyák,
Véres lebernyegek;
Ocsmányul nyáladzó szörnyetegek,
Színpadias, pokolbéli sereg...

Cápa,
Vérmedve,
Tigris,
Anakonda;
Géphangon bőg
A film-világi konda...

Acsarkodnak mű-világok egén;
Másutt?
Az ember maga lesz
A Rém...

Horror-emberek,
Emberállatok...
Elöl a félelem,
Hátul
Gagyi vihog...

Elferdült létek csordája rohan...
Ma horror-förtelmek szezonja van...
Más korszak talán undorodna tőlük,
Ma betegesen vonzódik hozzájuk
A csonka, profán világ embere...

Horrorfilm...
Gagyi mitológia..
Kisszerű,
Lapos,
Unalmas,
Buta...

Nem része kollektív tudattalannak,
Csak magán félelemnek,
Indulatnak...
Halandó, sivár pénz építi fel...
Nem kérdez,
Nem magyaráz,
Nem felel...
Nem épít sem hidat
Sem békességet..
Nem ad kezdetet,
Csak alpári
Véget.

Horrorfilm...
Gagyi mitológia..
A halál suta
Archetípusa...

Szimbólum is,
Nem is akármilyen...
Általa a torz pénz-jövő üzen...

"A világba vetett ember"
Profán rettegése
Gép-szörnyeket állít Isten helyébe.

Horrorból vicsorog
A gagyiság,
És horrorrá kezd válni
A világ...

Egydimenziós lét,
Alpári rend...
Az árva profán
Szörnyeket teremt.

"Világba vetve"
Sivatag a tenger;
Magában sem látja Istent
Az ember...

Zárva az ablak,
Nincs egyéb, mint száraz,
Konzerv horror-abrak...

Horrorfilm...
Gagyi mitológia..
Rossz, méregdrága halál-mánia.
Ha lesz Jövő -
Majd ki fogja nevetni...

Ha lesz Jövő,
S eljutunk oda végül,
Istennel mehetünk,
A szörnyek nélkül...

A vadkanra fogott gyilkosság. 29. Rész

29. Rész

A tankönyvek és a sablonos történeti művek arról szeretnének meggyőzni bennünket, hogy ez csak a mi érdekünk volt, senki másnak nem volt rá pénze, és voltaképpen az ausztriai császár még szívességet is tett nekünk azzal, hogy úgy-ahogy fenntartotta a magyarországi védelmi vonalat. A forrás egyértelmű: pontosan ezt ismételgették a korban a bécsi udvari adminisztráció tagjai.

A kortársak? Az értelmesebbek nem nagyon hitték. Nemcsak a magyar rendek, a német birodalmi rendek sem fogadták el. Gyakran volt téma a magyarországi védelem helyzete. Az osztrákok itt is elsütötték a varázsmondatot:

Ø  A magyarországi királyi jövedelmek nem fedezik a végvárvonal fenntartásának költségeit.

A német birodalmi rendeket nem hatotta meg. Roppant praktikus kérdést tettek fel:

Hát a német államok fizette birodalmi segély? A török adó? Az se elég?

Érdekes módon a hazai történetírás ezt a pénzt futólag is csak ritkán említi, pedig a német történetírás sűrűn hivatkozik rá. A németek másfél évszázadig fizették a török adót, amely talán teljes egészében ritkán jutott el a bécsi kincstárba, részben azonban szinte mindig. Ez volt Németország hozzájárulása a török elleni védelemhez.

Azt vajon mire költötték?

A birodalmi gyűlés időről időre számon kérte ezt a pénzt a császár követein. Azok a leggyakrabban ötöltek-hatoltak. Kezdetben előálltak a varázsmondattal, de arra csak felzúdulás lett a válasz.

Olaj volt a tűzre, amikor Magyarországot megjárt németek a birodalmi gyűlés előtt számoltak be arról, hogyan is néz ki a gyakorlatban a magyarországi végvári rendszer. Rájuk sohasem volt jellemző az a bigott magyarellenesség, ami az osztrák bürokraták alaptulajdonságai közé tartozott. Őszintén és részletesen számoltak be a magyarországi állapotokról. Elmondták, hogy a védelem fő terhét a magyar végvári katonák viselik, akik lényegében koldulásból és zsákmányolásból élnek. A birodalmi rendek körében az ilyen hírek mérhetetlen felháborodást okoztak. Kínos kérdéseket kaptak a bécsi követek. Ugyan hová folyik el a török adó, ha nem jut el azokhoz a katonákhoz, akik valóban harcolnak, akik béke idején is megakadályozzák a török portyázást? Lehetett erre bármit is felelni?

Becsülettel nemigen.

Valamit azonban mindig feleltek.

Most jön a másik varázsmondat. Ezt már sokkal ritkábban említi meg hazai történetírásunk. Ezt ugyanis az osztrák bürokrácia kifelé alkalmazta:

Mindenről a magyarok tehetnek.

Ez volt a másik varázsmondat. Korrektnek nem korrekt, de jól jellemzi az ausztriai bürokrácia hozzáállását. Elég gyenge hatásfokkal alkalmazták, a németországi közvélemény ritkán adott neki hitelt. A legkevésbé talán éppen 1664-ben volt sikeres. A németek nem hittek benne, viszont az osztrák adminisztrációt hazugnak, korruptnak és alattomosnak tartották. Nem alaptalanul.

Érdekes, hogy ezt a második varázsmondatot Montecuccoli is elsütötte. A rendek hosszan követelték, hogy a Királyi Magyarország nyújtson segítséget az élethalálharcát vívó Erdélynek. A legsürgősebb pillanatban ez nem történt meg. Később azonban, amikor kiderült, hogy Montecuccoli vezet hadat Kemény János fejedelem (II. Rákóczi György ekkor már halott volt) megsegítésére, azt javasolták, hogy a hadvezetés inkább alkalmazzon diverziót, támadja meg valamelyik jelentős török várat.

A diverzió a török elleni védekezés legeredményesebb módszerei közé tartozott. Magyarországi parancsnokok, zömmel magyarok alkalmazták. Sok vár elestét akadályozták meg így. Ha nem voltak képesek akkora felmentő sereget toborozni, amelynek esélye lett volna a török ostromhad ellen, helyette megtámadtak egy másik török várat. Az oszmán parancsnokok ilyenkor nehéz helyzetbe kerültek. Vágytak ugyan a hódításra, de egy fontos török vár eleste a számukra katasztrófával ért fel, mert ilyenkor összeomlott az oszmánok elveszítette vár alá tartozó terület adózási és közigazgatási rendszere. A kárvallottak panaszra mentek, a felelősre halál várt. Ilyen esetben inkább abbahagyták az ostromot, lemondtak a szerzésről, hogy a másik várat megvédelmezzék.

Így mentették fel a török ostrom alól például Szigetvár várát 1556-ban, tíz évvel a Szigeti veszedelem megénekelte események előtt.

A rendek nem bíztak Montecuccoli segítségében, helyette a diverziót ajánlották.
Tudhattak valamit…

Montecuccoli kétbalkezes hadvezetése semmi haszonnal sem járt, de mérhetetlen károkat okozott. Csaknem végig saját területen haladt, de képtelen volt megszervezni nemcsak a felderítést, csapatai ellátását is. Az utakat sem ismerte, a magyar vármegyei segítséget elhárította. Serege ellenségként fosztogatta a magyar vármegyéket, portyázóit vasvillára, baltára kapó magyar parasztok irtották, a teljesen lerongyolódott had még erkölcsi segítségnek sem volt tekinthető. A török jövetelének hírére Montecuccoli tüstént faképnél hagyta Kemény János fejedelmet, és iszkolt haza. Ugyanúgy fosztogatva, bár ellenséggel most sem találkozott. Mire megérkezett, a fejedelmet már legyőzte és megölte a török.

Ez roppant szégyenletes volt.

Montecuccoli lelkiismerete nem lehetett tiszta. Rá nagyon jellemző módon kiadott egy agresszív és ostoba röpiratot, amely nem volt más, mint a második varázsmondat bő lére eresztett taglalása.

Mindenről a magyarok tehetnek.

A röpiratra Zrínyi válaszolt, nevetségessé téve a koca hadvezért.

A téma annyiban érdekes, hogy lássuk, mennyire megszokott sablonválasz volt már akkoriban szinte mindenre a két varázsmondat. Az ilyen tartalmatlan közhelyek pedig mindig fedeznek valamit.

Újra felteszem a kérdést:

Kinek volt érdeke a magyarországi végvári rendszer fenntartása?

Talán a magyaroknak? Nemigen. Magyarországnak nem volt érdeke, hogy az ország hadszíntér maradjon. Magyarország érdeke az volt, hogy a törököt minél hamarabb kikergessék az országból.

Akkor mégis kinek volt érdeke a magyarországi végvári rendszer fenntartása?

Annak, aki érdekében állónak tartotta, hogy az ország továbbra is katonai ütközőállam maradjon.

Az eddigiekből már jól láthatjuk, micsoda szennyes játék húzódik a háttérben.

Hogy’ is állunk most az első varázsmondattal?

Ø  A magyarországi királyi jövedelmek nem fedezték a végvárvonal fenntartásának költségeit.

A történeti irodalmunk által unos-untalan szajkózott mondat tartalmi értéke finoman szólva is kétes. Annak idején ez volt az osztrák bürokrácia állandó válasza, ha bárki is kifogásolta a magyarországi osztrák politikát.

Igazságtartalma?

Nehezen ellenőrizhető. Ne feledjük, a magyarországi királyi jövedelmekről és azok felhasználásáról szóló adatok ugyanattól az osztrák bürokráciától származnak, amely valószínűleg érdekének tekintette, hogy hazánkat továbbra is hadszíntérnek tartsa meg.
A szentgotthárdi csata csaknem kihúzta a talpuk alól a talajt. Törekvésük abszurditása nyilvánvalóvá vált.

Feltették a koronát. Meggyilkoltatták Zrínyi Miklóst.

Folytatása következik.

Vasa

(Versek Lilla festményeiről - 4.)

Gusztáv Adolf király hadihajója
Másfél kilométernyit sem futott
- A röpke szélroham csak jött s elült -
Megdőlt,
Felborult,
Gyorsan elmerült...

A világ legszebbik hajója volt,
Sebtében indult volna
Hadakozni,
S a hazai öbölből sem jutott ki...

                 *

Királyi hübriszt hordozott a Vasa,
Az pedig nem marad a víz színén...

Gusztáv Adolf..
A terveket maga rajzolta át..
Mint önmagának hajótervezője,
Mindenese és zsoldos katonája,
És magamagának írott végzetét
Ruházta át a nyomorult hajóra..

Vasa...
Vasa..
Nem tudta meg, hogy élni,
Úszni jó...
Mozgó koporsó lett az
A hajó...

              *

Minden Titanicnál rövidebb létű
Halálra díszített
Szegény hajó...
Gyászolja dereglye,
Halászhajó,
Gyászolja hosszú életű uszály..
Építtette:
Gusztáv Adolf király...

             *

Vasa...
Vasa...
 A tenger lett a sírja..
A végzetet nem Isten,
Ember írja...

            *

A képen már magányos a hajó...
Hullámköd mögé menekült a part,
Sunyít a Nap,
Jövő nem integet,
Isten most fordítja el a szemét,
Feketéllik a katasztrófa-érzet...
Most veszi át a hatalmat
A végzet...

Feketéllik a döntő pillanat...
A Vasa már bal oldalára dőlt,
A nyitva hagyott ágyúréseken
Már ömlik be a tenger,
A árbocok sudár-egyenesek,
Hogy zúgva összeroppanhassanak,
Már csak egy pillanat kell...
Közönyös a tenger...
Nem kegyelmez
Az ember...

Vasa...
Vasa...
Hullámokba bújt Jelen körülötte,
Múlt és Jövő
Összezárul
Mögötte...

Létezik háttérhatalom?

Létezik háttérhatalom?
Jogos-e az aggodalom?

Titkos sunyi dollár-akol
Világot ural valahol?

Alamuszi pénz-sunyiság
Kormánya alatt a világ?

Létezik háttérhatalom?
Hogy tagadják, azt jól tudom,

A mai globál-éjszaka
Gigantikus joghézaga

Eleve mutat valamit:
Nincs, de - látjuk a nyomait...

Létezik háttérhatalom?
Néhány tucat bank-masztodon

Hatalmát mely törvény őrzi,
És mely állam ellenőrzi?

Multicégek roppant hadát
Melyik parlament látja át?

Hogy háttérhatalom van-e?
Létének ezer tünete

A szemeink előtt táncol;
És tetten érhető - bárhol.

A világ-oligarchia,
Vagy globális monarchia

Tán kiáll a világ elé,
S azt mondja, minden az övé?

Háttérhatalom ne lenne?
Adva minden feltétele.

Hogyha a fagy elérkezik,
Előbb-utóbb hó is esik...

Pénz a világ titkos ura,
Amíg nincs rajta zabola.

"Tiszteletre méltó" gagyi?

"Tiszteletre méltó" gagyi?
Illatozik - a papatyi...?

A média varázsnyelve:
Egyenes lesz - ami ferde.

Követendő, ami sanda,
Szépséges lesz, ami - randa?

Nem hinném.
Az Idő szalad,
A gagyi csak - gagyi marad.

Júliusi ősz idején

Júliusi ősz idején

Táborozni készülök én.

Sok kedves színjátszó gyerek

Táborvezetője leszek.

Lesz próba, szövegtanulás,

Pénteken meg - előadás.

Júliusi ősz idején

Anikómmal dolgozom én.

Száz szónak is egy a vége:

Közös munka!
Újra!

Végre!

Erőm teljében vagyok

Múlt és Jelen Hitről regél.
Féljen mindig - az ellenfél.
Borongós nyári napok,
Erőm teljében vagyok.

Szabadságban,
Hitben,
Vágyban;
Csöndes
Házi Boldogságban;
Fakulnak a tegnapok;
Erőm teljében vagyok.

Dolgozom és szeretek.
Írok,
Jövőt nevelek;
Bársonyos nyári napok;
Erőm teljében vagyok.

Műszaki vizsga után

Hazatért a kis autóm,
Itt csillog-villog,
Ragyog;
Mosolyogva nézegetem,
És nagyon boldog vagyok.

Megvan a műszaki vizsga,
Átgurult a kis szekér,
A vizsga-igazolványunk
Mostantól két évig él.

Mostantól a kocsi velem
Megint száguld - vagy kocog;
Maradjatok az út szélén,
Kedves kerékpárosok...

Az iszlám európai szálláscsinálói

Sok gonosz bal-vélekedés;
Jövőnk torkán borotvakés.

Bőg a doktrína-fergeteg;
Nem tudják, mit cselekszenek.

Színültig a "mese" korsó,
Minden tény: falra hányt borsó.

Bal-végzetű bal-közhelyek
Hazudnak az iszlám helyett.

Az iszlám nem "másik vallás";
Nem. Az iszlám - valami más...

Nem csupán vallási norma,
Hanem lét-és életforma.

Nem a konszenzus felé fut,
Minden mást elpusztít - ha tud.

Bal kóvályog balsors elé;
Világ-kalifátus felé.

Jelen-bögre lehet csorba,
De - nem megyünk középkorba.

Koránba futó bal-végzet,
Utána csak - az enyészet.

Hangos balmédia-alom,
Mögötte pénz-birodalom.

Kenetteljes hazugságok
Kötnék gúzsba a világot.

Naiv, buta Európa
Vígan sétál a gettóba.

Nem sejti a "fejlett nyugat",
Hogy a végén hová lyukad...

Ordítozhat balul a bal;
Higgyen neki - aki akar.

Az iszlámot nem követjük,
Csupán távolról szeretjük.

Ha tovább élni akarunk,
Bal-szózatra nem hallgatunk.

Hunyadi és Zrínyi népe
Nem ül pénz-iszlám ölébe.

Aqua turris - az Örök Rend

(Versek Lilla festményeiről-3)

Szent István tér
Esőben,
Alkonyatban...
Záportól ütve reszketnek a lombok,
Hajlonganak,
S a fények imbolyognak...

Fenn az ég dereng,
Lenti tükörképét látva mereng...
Fénypászma fent,
Tükörkép lent...
Az Isten általunk
Most is
Teremt...

A világban
Örök
A Rend.

Aqua turris,
A víztorony
A kép világának legközepén,
Tetőtől talpig
Csupa,
Csupa Fény.

Aqua turris...
A régi víztorony...
Újdonság volt a maga idejében,
Valamikor
Régen...

Aqua turris...
Tükörképe az alvilágba mélyed,
Csúcsa az égbe tör,
Magasodik büszkén;
A kép világának
Legközepén...

Mint Lilla Lányom valamennyi képén,
Itt is harmóniában áll
A Lent,
S a Fent;
Isten még most is
Általunk
Teremt.

A világban
Örök
A Rend.

A legfőbb színek itt:
A kék, s a sárga:
Isten és a Föld;
A Lélek testet ölt,
Mint új ruhát,
És profán csábítások útjain
Indul, hogy megőrizze -
Önmagát.

Aqua turris...
A Rend örök,
Isten értünk is
Könyörög...

Aqua turris...
A régi víztorony...
Hasonlít is, nem is a profán önmagára.
Itt arany fényben,
Esőcsillogásban
Szoborrá dermedt
Idő-áradásban
A Lét Közepe
És villanyoszlop-obeliszk sereg
A kísérete...

Aqua turris...
Zsongás és
Néma csend...

A világban
Örök
A Rend.

Aqua turris,
A víztorony
A kép világának legközepén,
Tetőtől talpig
Csupa,
Csupa Fény.

Transzgender mákony-fellegek

Transzgender mákony-fellegek
Sötétítenék az eget...

Rózsaszínre sápadt faág
Ünnepelgeti önmagát.

Nyegleség tótágasra áll,
Hagyományt és Jövőt zabál.

Transzgender mákony-fellegek...
Kiherélt jövő fenyeget?

A "haladás" frázis-tára
Nem mentség a butaságra.

Rózsaszín műanyag pokol
Lappang a végén valahol...

Transzgender mákony-fellegek;
Az Akarat - feljebb lebeg.

Rossz, túlkoros mű-kamaszok
Szánalmas serege nyafog.

Lehet divat a szélsőség,
De felnőni - felelősség.

Transzgender mákony-fellegek -
Nem érhetik át az Eget.

Hatásra jön ellenhatás,
Holnapra lesz - valami más.

Ha a világ még nem beteg -
Eloszlanak a fellegek.

Sors bona nihil aliud

Sors bona nihil aliud;
A Lélek alkudni nem tud.

Nem alkuvó Jelen fogad
Békülékeny tegnapokat.

A mindenkori túlerő
Azt hiszi, övé a Jövő.

Sors bona nihil aliud;
Csak félig él, aki elfut...

A Jövendő - forró katlan;
Aki szeret - halhatatlan.

A settenkedő transzhumán
Nem üti a Jövőt kupán.

Sos bona nihil aliud;
Amilyet érdemlünk, az jut.

Fenyegethet a pénz sírva,
A Jövendő nincs megírva.

Nem kell a mesterkélt mérték,
Maradjon érték - az Érték.

A Lélek alkudni nem tud;
Sors bona nihil aliud.

Minden igaz Szeretetben

Minden igaz Szeretetben
Tovább él bennünk
Az Isten..

Minden kedves gesztus áldott;
Együtt teremtünk világot.

Minden szép szó, minden mosoly
Jövendőt alkot valahol.

Tovább él bennünk az Isten
Minden igaz Szeretetben.