Most már a Nap se kel korán,
Novemberben,
Ősz derekán.
A Nap már nem kemény legény;
Csendben lóg az ég tetején.
Távol csipkés felhőbozont,
Ködben szunnyad a horizont.
Most már a Nap se kel korán,
Ősszel,
Vad, forró Nyár után...
Megpihen a Jelen-hegyen
Az öregedő Szerelem.
A Nap simogat, nem éget,
Sok szépet ad még az Élet.
Most már a Nap se kel korán,
Novemberben,
Ősz derekán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése