Hideg, novemberi fények;
Az identitás a lényeg.
Ha nem maradhatunk magunk,
Attól kezdve senkik vagyunk.
Nagy globális vihar-árok;
Kenetteljes hazugságok.
Hideg novemberi fények;
Sose adja fel a Lélek.
Hol virrad, hol meg alkonyul,
Az idő kavicsként gurul,
Az öröklét, meg a semmi
Egymás mellett szokott lenni...
Mindig maradnak Remények;
Hideg novemberi fények...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése