Bolond lukban mantra terem

Bolond lukban mantra terem,
Érik abszurd veszedelem.

Önhitt világ-pénzeszsákok
Kenetteljes szava károg.

Liberál vív groteszk tusát;
Nevelgeti fasizmusát.

Rózsaszín vigyorú jelen;
Bolond lukban  mantra terem...

Évről évre...

Évről évre
Mind öregebb vagyok,
A kor ösvényén lassan
Ballagok.

Évről évre
Szorítom
A Kezed;
Tudom, hogy élnem csak
Veled lehet.

Hull rám az évek pora,
Mint a hó,
S egyre jobban  szeretlek,
Anikó!

Ezüstszőrű fagydémonok

Ezüstszőrű fagydémonok
Éhes hada kint csámborog.

Farkasfogú sötét reggel
Takarózik a hideggel.

Vén csüggedés-szörnyetegek
Felett az enyészet lebeg.

Ezüstszőrű fagydémonok
Torkából végzet vicsorog.

A vén ateista halál
Fagyserege glédába áll.

Felelőtlenség barangol,
Az árulás készre hangol.

Vonít pár ezer rossz torok;
Ezüstszőrű fagydémonok.

Rossz úton jár Európa

Rossz úton jár Európa,
A vén szenilis svihák,
Bolonddá tették a lila,
Meg rózsaszín doktrínák.

Fészket rak - mert fájdalmasan
Hiányzik a négy kerék -
A Krisztust gyilkolni vágyó
Szőrös dzsihád-söpredék.

Azt képzeltük, közösség lesz,
Baráti sokadalom,
Helyette? Pökhendi abszurd;
Brüsszeli birodalom...

Rossz úton jár Európa;
Hajdan - eminens diák;
Halált hoznak a szögletes
Íróasztal-doktrínák.

Drága aranyos kicsi Asszonyom!

Drága aranyos kicsi Asszonyom!
Leginkább Hozzád,
Hozzád tartozom!

Van Cél és
Értelem,
Míg vagy nekem;
Halálomig Te vagy
A Szerelem.

Te vagy a
Jelenem, a
Holnapom;
Drága,
Aranyos,
Kicsi
Asszonyom!

Ördög Apó

Ördög Apó ráncos képe
Mindig csupa tréfa,
Úgy véli, hogy a gonoszság
A Föld tartozéka.

Jóságosan azt sugallja,
Csak az anyag áldott,
Szép szavakkal leplezné el
A nyers gonoszságot.

Alamizsnát osztogat. Ha
Elfogadjuk - végünk,
Ördög Apónak nem számít,
Élünk, vagy nem élünk.

Lesz tán még sok nehéz napunk...

Lesz tán még sok nehéz napunk,
De egymásnak megmaradunk.

Őszi napok jégzajlása
Kedvünk sírját meg nem ássa.

Míg Jelen Múlttá nem fakul,
A mindig-múlt végzet - lapul.

Lesz tán még sok nehéz napunk,
De egymásnak megmaradunk.

Hatvan felé közeledve

Hatvan felé közeledve,
Vén kor peremén,
Éjszakánként továbbra is
Jókat alszom én.

A világ legjobb Asszonya
Itt lakik velem,
Élünk - újra édes ketten,
S él a Szerelem.

Kutyasimogató őszi este van...

Kutyasimogató,
Őszi este van,
A horizont lassan
Sötétbe zuhan.

Elbújik a Hold is,
Hallgatag az éj,
Ásít az ég,
Mint végtelen
Sötét meredély.

Fent az összes csillag
Vén ködbe gurult,
Álombéli szép Jelenről
Álmodik
A Múlt.

Kutyasimogató
Őszi este van,
Posztmodern fellegek
Hallgatnak komoran.

Kánon-elit zápul,
Fonnyad szanaszét;
Hiába bízik,
Nem tart örökké
A sötét.

Kutyasimogató,
Őszi este van,
Isten hallgat,
Jelenünk
A Jövőbe suhan.

A Boldogság - hatalom

A Boldogság - hatalom;
Boldog percre
Mindig akad
Alkalom.

A Szeretet - szendereg,
Amíg fel nem ébred,
A világ -
Beteg.

A Szerelem - égi cél;
Ha szeretünk,
Isten
A lelkünkben él.

Túl a szürkeségen...

Túl a szürkeségen,
Túl a szürke égen,
Múlt és Jövő ölelkezik
Patyolatfehéren.

Fagyosság vagy hőség,
Szegénység vagy bőség;
Csak a Jelen vállát nyomja
Minden felelősség.

Sápadt idő-tenger,
Közepén az Ember,
De cselekedni nem lehet
Csupán a Jelenben.

Túl a szürkeségen,
Túl a szürke égen,
Pokol s mennyország egyesül
Mondhatatlan régen...

Túl a szürkeségen,
Túl a szürke égen,
Táncol az ifjú Öröklét
Rossz borotvaélen.

Túl a szürkeségen,
Túl a szürke égen,
Léthe partján ül a lelkünk -
Patyolatfehéren.

Hideg, novemberi fények

Hideg, novemberi fények;
Az identitás a lényeg.

Ha nem maradhatunk magunk,
Attól kezdve senkik vagyunk.

Nagy globális vihar-árok;
Kenetteljes hazugságok.

Hideg novemberi fények;
Sose adja fel a Lélek.

Hol virrad, hol meg alkonyul,
Az idő kavicsként gurul,

Az öröklét, meg a semmi
Egymás mellett szokott lenni...

Mindig maradnak Remények;
Hideg novemberi fények...

Csillagtalan éjszakában

Csillagtalan éjszakában
Dörmög November apó,
Mert neki meleg ruhákat
Nem varr az Idő-szabó.

Hisztériás hajnalokon
Fagyos, vén könnye pereg,
Derengő horizont-párnán
Ködöt fújva didereg.

Novemberi lelkületben
Mereng a kései Ősz,
Dinnyefölddé fakul a Múlt,
S a Jövő a dinnyecsősz.

Csillagtalan éjszakában
Vén Hold búsan hegedül,
Sötét novemberi égen
Csillagtalan-egyedül.

Csillagtalan éjszakában
Csöndesen dúdol a szél,
Halandzsa-jelenben régi
Szép szavú Múltról regél,

Még infarktus előtt vagyok

Még infarktus előtt vagyok,
Temetőre nem gondolok.

A hétköznapi frász-sereg
Még lábam előtt hentereg.

Védőpajzsom a Szerelem,
Akárki packázhat velem.

Még infarktus előtt vagyok;
Középkoromban ballagok.

A Jelen még belém mélyed,
Csak azért is szép az Élet.

Elmúlásra nem gondolok;
Még infarktus előtt vagyok.

Hétköznapi lomha próza

Hétköznapi lomha próza;
A gond az ördög matróza.

Fekete, mondja a rege,
Minden bürokrata ege.

Groteszk napi gond-seregek
Felett kaján idő lebeg.

A profán márvány tán - agyag,
Líra halála - az anyag.

Disznóvá lesz a rossz kondás;
Hiú minden semmitmondás.

Képmutató szó-mimóza;
Hétköznapi lomha próza.

Haza-mécsesünk

Haza-mécsesünk pislákol,
A füstje fanyar,
Múltjában megkapaszkodva
Tartja a Magyar.

Tartjuk, hogy ne szórhassa az
Idő szerteszét,
Hogyha elvész, attól kezdve
Céltalan a Lét.

Tán a jövőben nem csupán
Gyász-gyümölcs terem,
Gigantikus hullámverés
A Történelem.

Haza-mécsesünk halovány,
Lángja lekonyult,
Mélységes barázdákat vájt
Testébe a Múlt.

Most is belep minket régi
Nagy bajok pora,
Nem hevertük ki a török
Pusztítást soha.

Függetlenségért véreztünk
Fényes napokon,
Majd ránk vicsorgott a rabló
Csuklyás Trianon.

Haza-mécsesünk imbolyog,
Mint a rossz ladik,
A legrosszabb évszázadunk
Volt a huszadik.

Haza-mécsesünk pislákol,
A füstje fanyar,
Múltjában megkapaszkodva
Tartja a Magyar.

Digitális élet-csapda

Digitális élet-csapda
Az Életet csak - ugatja.

Az Élet "zöld aranyfája"
Nem fér a fájlok tárába.

Sohasem lehet reális,
Ami csupán - digitális.

Digitális élet-csapda
Sok naiv lélek - becsapva.

Léttől messze elszakad a
Digitális bürokrata.

Digitál valóba túrhat,
A szögletes is gurulhat.

Bizonytalan már a mérték,
A hülyeség lett az érték.

A Lét minden területén
Lubickolhat már a kretén.

A világra felleg tolul,
Józan ész - barlangba szorul.

Tombol sok buta szervezet;
Kérdés:
Mindez hová vezet?

Sárgul a juhar levele

Sárgul a juhar levele,
Hanyatlik az év is vele.

Novemberi köd-vakarcsok
Mögött születő Tél harsog.

Őszutó dér-könnye pereg,
Csípősebbek a reggelek.

Sárgul a juhar levele;
Minden árulás fekete.

Köhög a propaganda-tél,
Hazugságot csóvál a szél.

Perverz, halott tőzeghalom
Az épülő birodalom.

Sárgul a juhar levele;
Ősz a döntések ideje.

Ha bárkik bármit akarnak,
Megmaradunk-e magyarnak...

Ősz a döntések ideje;
Sárgul a juhar levele.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam!

Nekem az erdélyi magyar honfitársam.
Van annyira magyar, mint én vagyok,
Sokszor még magyarabb.
Nekem hétköznap,
Szülői örökség,
Neki: Valami más..
Bátor és szent
Kockázatvállalás.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam,
Akármit béget szégyen-birka nyáj,
Románozzon a nyegle naplopó,
A pénzbohóc,
A hazaáruló,
Sohasem fogom megtagadni őket.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam.
Területrablás nem teszi románná
Azt, aki lelkében magyar marad.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam,
Akinek nem,
Az szégyellje magát!

Múlt tócsáit kerülgetve...

Múlt tócsáit kerülgetve,
Jövő-hitre vetemedve...

Nemlét gőze fölött győzve,
Jelen füstjét letüdőzve...

Hétköznapok hátán élve,
Jót keresve,
Jót remélve..

Soha el nem keseredve,
Múlt tócsáit kerülgetve...

Akkumulátor-rigmus

Akkumulátor-csere után
A motor pörög,
Holnap reggel végre megint
Kocsiba ülök.

Isten veletek, hajnali
Emberdús buszok,
Munkába járni újra az
Opellel fogok!

Vége az akkumulátornak...

Vége az akkumulátornak,
Felzabálta a hideg,
Reggel megint nézem, hogy a
Bumlibusz holt tekereg...

Fekete betli. Ellenem
Még az Isten sem fogad;
Tudja, mennyire gyűlölöm
Én az ilyen napokat...

Az Idő mocsaras partján

Az Idő mocsaras partján
Leskelődik a toportyán.

Ha jönnek a nehéz évek,
Vérszomja is újra éled.

Ha kétség és viszály jönne,
Jóllakna az idők szörnye.

Az Idő mocsaras partján
Tanyázik a profán sárkány.

Csüggedés árnyékába száll,
Reményt és hiteket zabál.

Hitünkből nem engedünk,
Fut tovább az idő velünk.

Fut hajónk az Élet-portyán
Az Idő mocsaras partján...

Most már a Nap se kel korán

Most már a Nap se kel korán,
Novemberben,
Ősz derekán.

A Nap már nem kemény legény;
Csendben lóg az ég tetején.

Távol csipkés felhőbozont,
Ködben szunnyad a horizont.

Most már a Nap se kel korán,
Ősszel,
Vad, forró Nyár után...

Megpihen a Jelen-hegyen
Az öregedő Szerelem.

A Nap simogat, nem éget,
Sok szépet ad még az Élet.

Most már a Nap se kel korán,
Novemberben,
Ősz derekán.

Szép őszies napok telnek...

Szép őszies napok telnek,
Szent ötletek menetelnek.

Munka, Szabadság, Szerelem,
Mind a három megvan nekem.

Még nem lehet közel a vég,
Mert munkából akad elég.

Szép őszies napok telnek,
Megírt sorok menetelnek.

Napok boldogságra lelnek;
A Szerelmek - nem telelnek.

Józanész-rigmus

A józan ész mostanában
Sokak szerint túl koros,
Reflexei nem "modernek",
Világlátása poros.

Polkorrekt szivárványhorda
Pénznek behódolni kész,
Az ordítja, többé már nem
Szükséges a józan ész.

Azt mondja, hogy "nyílt és szabad"
Genderhit lesz a jövő,
A férfi többé nem férfi,
És többé a nő se nő.

Én azonban úgy gondolom,
Lehet bármilyen merész,
Mind hamis ösvény, aminek
Nem számít a józan ész.

Hallgatag November

Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.

Hallgatag November,
Tűnődik az Ember;
Maga alá gyűr minket
Az Idő,
A vén henger...

Hallgatag November,
Fonnyad a vén kender;
Békére és nyugalomra vágyik,
Aki
Ember...

Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.