Arany János a magyar nyelv virtuóz ismerője és használója
volt. Csípős humorát akkor sokan ismerték, ma már csak feljegyzésekből tudunk
róla.
Az 1850-es években a nagykőrösi református gimnázium tanára
volt. Tanítványainak zöme sose feledte el.
Amikor egyszer – már idős korában – Arany valamiért
Nagykőrösön járt, összefutott egy volt tanítvánnyal. A fickó finoman szólva sem
tartozott a kedvencei közé. Szerencsére más osztályba járt, Arany professzor
ott csak helyettesítőként tartott időnként órát. A fiú akkor is kellemetlen
alak volt. Tüntetően császárhű családból való, aki rendszeresen tett a
szabadságharc hőseire gyalázkodó megjegyzéseket.
Amikor hosszú évek múlva találkoztak, Arany kedvetlenül
fogadta a fickó jelentkezését. Nem tudott megszabadulni tőle, kénytelen volt
társalogni.
De a volt diák aligha sejtette, mi vár rá.
-
Mi lett magából?
A fickó kihúzta magát:
- Ügyvéd.
Arany vállat vont:
- És van ügye?
A fickó a fejét vakarta.
- Nincs.
- Akkor ügyetlen.
A fickó ijedten tiltakozott.
- Volt már egy!
- Akkor együgyű.
- Azt is csakhamar másra bízták.
- Akkor most ügyefogyott.
- Azt is csakhamar másra bízták.
- Akkor most ügyefogyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése