Szőke nő zűrben az űrben - CCLVI.

KÉTSZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

 Karen érzékelte, ahogy beléjük hasít a rémület, szinte hallani vélte a reccsenését.

Az ismeretlen régimódi zsakettet viselt keményített nyakú fehér inggel, csokornyakkendővel, díszzsebkendővel. Egészen természetesen hatott volna valami földi öregfiúk klubban, esetleg egy vidéki brit esküvői szertartáson.

Itt azonban riasztó látvány volt.

Főleg azért, mert a vezérlőteremnek az a része, ahol az idegen állt, valamiért teljesen homályba borult, és a férfi furcsán, látomásszerűen állt az egyiptomi sötétség közepében.

Mindenütt égtek a fények, az idegen azonban egy sötét folt közepén állt. Arról, hogy egyáltalán láthassák, az a halovány, sejtelmes fénypászma gondoskodott, ami alulról világította meg a férfi arcát. Ettől agresszívnek tűnt, talán félelmetesnek is. mindenképpen démoninak.

-         Kicsoda maga? – vakkantotta Helmut, és máris pattant volna fel, hogy felelősségre vonja az idegent.

Ki tudja, valóban oda akart-e menni…

-         Maradjanak, ahol vannak! – az idegen hangja úgy vágott közéjük, mint a pisztolylövés.

Helmut ijedten visszahuppant a helyére.

Karen Bozchana Kadlecikova csodálkozva nézte a férfit. Ki ez? Ismernie kellene? Határozottan úgy érezte, hogy igen. De honnan? Még a Földröl? A közelmúltból? Ki a csuda ez?

Ed Philips arca rándult egyet.

-         Morgensohn? – kérdezte váratlanul.

Az idegen nem felelt. Nem is mozdult. Türelmesen várt valamire, de közben az arcizma sem rándult. Karen ettől is viszolygott.

Valóban Morgensohn lenne?

Alaposabban megnézte – amennyire a sajátságos félhomály engedte. Morgensohn lenne? Mintha az ügyvéd egészen más volna, másképpen ráncolná az arcát, más volna a tartása. Ez nem lehet Morgensohn!

És ha mégis? Mégiscsak Mogensohn lenne?

Karen merően nézte az idegent. Morgensohn, de mégsem Morgensohn. Azazhogy: mégis Morgensohn. Van benne valami furcsa merevség, valami természetellenes. Mindazonáltal: kiköpött mOrgensohm, ha nem is tud úgy viselkedni, mint az ügyvéd.

Ha Morgensohn, hogy’ az ördögbe kerülhetett ide?

Karen erre tért magához. Tudta, hogy most ez a legfontosabb kérdés.

-         Admirális a hajónak! – mondta fojtott hangon. – Hogy jutott be ide ez az ember?

Az idegen nem mozdult. Az egyik pillanatban Morgensohn-nak tűnt, a másikban nem.

„Hajó az admirálisnak! Philips és Schellenberg hadnagyokon, valamint önön kívül senki sem tartózkodik a fedélzeten, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Folytatása következik.

Júniusi éjszakán

Júniusi éjszakán

Felleg ballag Hold-csapán.

—-

Nyár pihen a körtefán

Júniusi éjszakán.

—-

Fényes égi makadám;

Ott az Idő – puszta szám.

—-

Álom hever köd-zekén,

Mereng a tücsökzenén,

—-

Jelen néz a múlt után

Júniusi éjszakán.

Fekete hóesés - LII.

Zrínyi Miklós koncepciója, életcélja – a török kiűzése, Magyarország területi integritásának helyreállítása –nyilvánvalóan ellenkezett annak a bécsi hivatali arisztokráciának az érdekeivel, amelyik a birodalmat ténylegesen irányította. Ez a társaság időnként meglehetősen hathatós eszközökkel nyilvánította ki, hogy nem akar eredményes háborút a török ellen.

Felsorolnék a teljesség igénye nélkül néhány kirívó példát arra nézve, miféle ténykedés jellemezte őket csak az éppen most véget ért 1663-64-es török háborúban.

Francia csapatok jöttek harcolni Magyarországra a török ellen Coligny tábornok vezetésével. Franciaország és a császár szerződésben állapodott meg, hogy a francia segédhadak számára a bécsi Hadiszertár készít ágyúkat, ne kelljen tüzérségi löveganyagot magukkal cipelniük a hazájukból. A tüzérségi legénység Magyarországra érkezett, ágyúkkal az osztrák szövetségesnek kellett (volna) ellátnia a franciákat.

Nos, a dolog roppant kellemetlen…

A bécsi Hadiszertár elfelejtkezett az ígéretéről – semmivé tette a császára által aláírt szerződést.

A franciák a hadjáratot tüzérség nélkül harcolták végig. Ennek ellenére helytálltak, nem szenvedtek megsemmisítő vereséget, nem demoralizálódtak, sőt döntő részük volt a török szentgotthárdi legyőzésében. De nem tettek lakatot a szájukra, és egész Európában hangot adtak az osztrák szerződésszegés miatti felháborodásuknak.

Az eset nagyon kínos volt, magát a császárt tette nevetségessé.

Tisztességes magyarázat máig nincs a kínos incidensre. Bécsben nem tört ki tűzvész, nem volt földrengés, sem járvány, sem egyéb tömegkatasztrófa. A katonai hatóságok működését semmiféle rendkívüli esemény nem akadályozta.

Lipót császár erre aligha adott parancsot. Valakik azonban úgy döntöttek, hogy a tőlük telhető legnagyobb mértékben akadályozzák a legtekintélyesebb szövetséges küldte, a török fegyveres erőkre nézve egyértelműen legveszedelmesebb kontingens sikeres harcát.

Amikor látták, hogy semmit sem érnek el, fokozták a tevékenységüket; a francia gyalogság is használhatatlan lőszert kapott. A franciákat ez sem rendítette meg; kértek lőszert a Rajnai Szövetségtől, ami meg még kellett, elvették az ellenségtől.

Amíg a franciák lőszerutánpótlása minősíthetetlen volt, ugyanaz a hivatali szervezet kifogástalanul látta el a Montecuccoli parancsnoksága alá tartozó osztrák birodalmi hadakat ágyúval is, lőszerrel is.

Lehet ezt egyszerű hanyagságnak felfogni? Aligha. Sokkal jobban hasonlít az árulásra.

Ha a korabeli Európa legerősebb hatalma által küldött katonákkal ilyet merészeltek, mit engedtek meg maguknak Zrínyi Miklóssal szemben?

Nem keveset.

A téli hadjáratot érdemlegesen nem zavarták meg, nyilván azt képzelték, istenkísértő vállalkozás januárban a törökre támadni, Zrínyi és a szövetséges csapatok a vesztükbe rohannak.

Hanem aztán utána…

Zrínyi terveinek következő láncszeme Kanizsa elfoglalása lett volna. Részben ezt szolgálta a téli hadjárat. A Dunántúl jelentős részét uraló fontos török vár kiszolgáltatott helyzetbe került, bevétele alapjaiban rendítette volna meg a török dunántúli uralmát. Az ember azt gondolná, ki kell használni az időt, hiszen török felmentő had a tavasz dereka előtt nem érkezhet, és Kanizsa védtelen.

Ehelyett azonban:

• Egy teljes hónapig akadályozták az ostrom elkezdését.
• Nem küldtek ostromágyúkat.
• Nem adtak megfelelő lőszert.
• Amikor végre adtak ágyúkat, azok néhány lövés után tönkrementek.

Hiába kezdődött biztatóan az ostrom, a silány lövegekkel nem lehetett eredményesen támadni a várat.

Addig tartott a huzavona, amíg a török felmentő sereg végül meg nem jelent.

Ez közönséges hanyagság?

Esetleg „objektív” akadály?

Vagy valami egyéb?

Osztrák történetíráson nevelkedett tudományunk ezt is bagatellizálja. Pedig a tendencia teljesen világos.

Kezd már tisztulni a kép?

Folytatása következik.

Ha a világ élni akar - gondolatok pünkösd ünnepén

Ha a világ élni akar,

Tisztuljon a Szó;

A magányos gólyatávlat

Élni nem való.

—-

Szenteltessék meg az Élet,

Meg a tetterő;

Halott múltba döngöli a

Profánt az Idő.

—–

A világunk életkedve

Újulásra vár;

Létet, hitet, szent szerelmet

Megszentel a Nyár.

—-

Profánságból nem fakad, csak

Rozsdás látomás;

Csak a szentség tulajdona

A Feltámadás.

—

Ha a világ élni akar,

A pénz nem elég;

Ha kis közösségek lesznek -

Lesz emberiség.

Mi a legkönnyebb a világon?

Thalész a hét görög bölcs egyike volt. Mi jobbára a geometria kapcsán hallunk róla, az ókor még jobban ismerte. Számos történet keringett róla.

Állítólag egyszer egy napfogyatkozással megállított egy háborút, amely a médek és a lűdek közt folyt.

Hajós kereskedő volt, sok helyen megfordult.

Egyszer valaki nekiszegezte a kérdést:

- Mi a világon a legkönnyebb?

Thalész habozás nélkül válaszol:

- Másoknak tanácsot adni!

Lángot fogott Június

Lángot fogott Június,

Nyár ormára hágott;

Kánikula oszlatja a

Bizonytalanságot.

—–

Tombol már a kora Nyár,

Az Élet kelendő;

Léte delére jutott az

Idei esztendő.

—–

Vidámak a hajnalok,

Zeng a harmat-ének,

Alamuszi szkepsziseken

Triumfál az Élet.

Szőke nő zűrben az űrben - 255.

KÉTSZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ 

A szőke nő tért magához elsőnek.

-         Admirális a hajónak! Ezt hogy’ értsem?

„Hajó az admirálisnak! A csatahajó rendelkezik egy titkos funkcióval, amelynek Különleges Képesség a neve. Az ott tárolt állomány előtte is titkos és semmiféle módon sem lehet hozzáférni. A támadást követő másodpercekben a Különleges Képesség aktivizálódott. Ennek oka és mikéntje ismeretlen. A Különleges Képesség aktivizálódása és az ismeretlen támadás elhárítása között ok-okozati összefüggésnek kell lennie.” 

Helmut csuklott, Ed Philips Karenre nézett.

-         Admirális a hajónak! Hogy áll most az úgynevezett Különleges Képesség?

„Hajó az admirálisnak! Folyamatosan működik, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!” 

Karen tanácstalanul nézett a férfiakra.

-         Engem nem nyugtat meg – motyogta Ed Philips, mire a szőke nő hangtalanul bólintott.

Helmut megrökönyödött:

-         Mi van? Nem nyugtat meg?

Ed Philips kurta bólintással felelt neki.

-         Nem! – tette hozzá.

Az ifjabb Schellenberg a fejét csóválta.

-         Hát vegyétek tudomásul, – kezdte nagy lendülettel – hogy engem megnyugtat! Nagyon is megnyugtat! Mi az, hogy megnyugtat! Fellelkesít! A legszívesebben táncra perdülnék!

Látta, hogy a másik kettő csodálkozva nézi.

-         Na, ne savanykodjatok már! Valaki gondoskodott a védelmünkről. Valaki pontosan tisztában volt vele, miféle támadásokat intézhet a csatahajó ellen a Digitális Téridőből az Ultenberg banda, és jó előre felkészítette rá a jó öreg Rodney-t. Akárki tette, iszom az egészségére!

Felhajtott egy pohár italt.

-         Bármivel is próbálkozik az Ultenberg csoport, a csatahajó elhárítja!

Karen megcsóválta a fejét.

- Ne hidd! – dörmögte Ed Philips. – A védelem addig tart, amíg Ultenbergék nem próbálkoznak valami újjal.

Helmut keze megállt a levegőben.

-         Ez igaz – mondta megnyúlt arccal.

Ed Philips megsajnálta.

-         Nyugi, öregem – vigasztalgatta. – el ne kenődj!

Még Karen is anyáskodva simított végig a férfi arcán. Néhány pillanatig nézték egymást.

Egyikük sem vette észre. Csak az árnyékot.

Ismeretlen férfi tornyosult fülébük.

-         Ne próbáljanak rám lőni! – hangzott különös, gépies hangon.

Folytatása következik.