Terpeszkedik a világra,
De a Régmúlt mégis rezdül,
Suttog az időn keresztül,
Már halljuk,
Mind nagyobb körben;
Halljuk immár
Egyre többen.
Romvárosok szerteszéjjel
Dacolnak idővel, széllel,
De a tudományunk főleg
Fiatalítgatja őket,
Mint rossz kupec a vén lovat,
Hátha jó balekre akad.
Még dacolnak az
Emlékek,
Bár a közönyös természet
Régóta emészti őket,
A végén mégis
Ők győznek.
Egyre hangosabb a szavuk;
Jövő épülhet
Általuk.
Lehull majd
Semmivé válva
Fiatalabb Dryas átka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése