A Múlt kopott szvetterében
Az Idő
Titkoknak ágyaz;
Sok kérdésre ott a
Válasz.
Swidry-parttól
Szeletáig;
Nyúlik az árnyéka
Máig..
Nem mert vele számot vetni
László Gyulán kívül - senki...
Ő ráérzett
Valamire,
Mi majd tudni fogjuk,
Mire.
"Tudományos" csoportérdek,
Meg a "nyelvészeti érvek"
Próbálják gödörbe vetni,
Próbálják elfeledtetni...
Hiába.
A Múlt már ébren
Nagy szvidéri messzeségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése