Szép
Emberiség;
Még ma sem tudjuk,
Mi
Lehet,
Meg hol az
Elég.
Már sok civilizáció
Süllyedt el tova,
De még felelős
Felnőtté
Egy se vált soha.
Előző
Emberiségek
Felé tisztelet;
Emlékeik ott lebegnek
A felhők felett.
Még most is csak lidércfények
Után szaladunk;
Nagyszerű
Elődeinkről
Semmit sem tudunk.
Rossz doktrína-zsákutcákba
Lelkesen futunk;
Tévutakon zászlainkat
Rázva vonulunk.
Egyszer végre jönne már el
Az igaz
Derű;
Hogy megértsük, mi az ami
Nem szükségszerű.
Puszta technika felnőtté
Senkit sem tehet;
Emberré megérni csak a
Lélekben
Lehet.
Tudomány nem húz előre
Inkább visszanyom,
Mert minden tudomány olyan,
Mint a hatalom.
Felnőtt házunkra nem kerül
Addig zsúptető,
Amíg végre nincs legyőzve
Minden túlerő.
Pénz? Erőszak?
A túlerő
Túlerő marad;
Igazi
Győzelmeket csak
A Lélek arat.
Támaszunk a
Hagyomány és
Sok régi rege;
Fejünk fölött a
Jövendő;
Isten
Szent
Ege.
Sok
Előző
Emberiség
Halkan énekel;
Ők is azt várják tőlünk, hogy
Nőjünk végre fel.
Nem kell fegyver.
Voltaképpen
Nem kell semmi más;
Csak
Egyéni
Felelősség,
Szent
Identitás.
Pénzes-véres gyermekkorból
Talán már elég;
Amnéziában szenvedő
Szent Emberiség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése