Szaturnusz jegyében

Szaturnusz jegyében
Most is,
Ahogy régen;
Örökké változó, mégis
Örökké hű

Létben.

Ahogy minden évben,

Örök

Jelenlétben;

Múltban,

Jelenben

Jövőben

Az Isten kezében.

Tisztán és

Szerényen,

Írásban,

Beszédben;

Sírig tartó,

El nem múló

Szép

Felelősségben.

Időben és 

Térben;

Életre

Megérten;

Égre nézünk

Földre lépünk

Szaturnusz

Jegyében.

Fehér és fekete magyar

Fehér és fekete magyar...

Vajon a két szín mit takar?

Egyik avar?

Másik magyar?

Ráterül az idő avar,

Csak a fejünket törhetjük.

Mára régen elfeledtük.

A Múlt széles, sötét árok.

Egykor turkok,

Meg hungárok,

Mikor válik világossá?

Mikor lettünk magyarokká?

Ki volt felül,

Ki volt alul?

István tudott-e magyarul?

Buta mindentudás helyett

Már izmos kérdőjeleket

Kapunk újra, s megint újra...

Most léptünk rá a jó útra.

Fehér és fekete magyar;

Egyelőre csak

Zűrzavar.

Platónhoz írt lábjegyzetek

Platónhoz írt lábjegyzetek...

Filozófia tekereg,

Kígyóként vonszolja magát

Időkön és korokon át,

Gyakran kopott,

Ritkán fényes;

Ha választ ad,

Nem érvényes,

Ha meg igazat tud,

Sziszeg,

De azt senki sem érti meg.

Tekereg, csapdába esik,

Itt imádják,

Ott megverik,

Hatalomnak nem kell soha,

Legfeljebb az utánzata,

A nép meg sosem tud róla,

Útját magányosam rója.

Az ember ma is csak gyerek;

Platónhoz írt lábjegyzetek...

Leértékelt régmúlt-kánon

Leértékelt régmúlt-kánon

Sárgul a semmi-határon,

De nem is egy,

Egész tömeg.

Komorak, mint a sírkövek.

Hamisságuk garantálva,

Szavatosságuk lejárva,

Felszínükön, mint a kéreg,

Szárad a műanyag méreg.

Hamis uráli őshaza

Jégkorszaki tüdőbaja

Fertőz évszázadok során,

Köhög már a dákoromán,

Fulladozik a nagymorva,

Nagyszláv metszőfoga csorba,

Indogermán kultúrfölény

Büdösödik, mint a görény,

Felsőbbrendű árja makog,

Világuralom-démonok

Haldokolnak rőt ég alatt;

Minden penészes műanyag.

Szeretnének tán élni még,

De már lassan

Tisztul

Az Ég.

A Föld nemhiába forog;

Szegény hamis múlt-kánonok...

Finnugor pajzsdudor

Finnugor
Pajzsdudor;
A Történelem
Sohasem
Vaskalapból öntött sínen

Zakatol.

Szamojéd

Nőcseléd;

Azon vihog, hogy

Nyakkendős

Tudományok,

Nem látták meg

Az egyszerű

Nyelvcserét.

Sajnovics

Vén dikics,

Észrevette,

Hogy lapp földön

Nem virít a

Kikerics.

Hunsdorfer

Reformer;

Hagyomány 

Koporsójába

Töméntelen

Szöget ver.

Finnugor

Medvetor;

Ritkán jövevényszó, ami

Nálunk

Egész

Szóbokor.

Dörmögő

Mézevő;

Jobban át kell majd

Gondolni,

Mikor,

Miért

Melyik nyelv az

Átvevő

Finnugor
Pajzsdudor;

Őstörténetünk

Mostantól

Messzi

Urál 

Zord vidékén

Bandukol.

Finnugor

Pajzsdudor;

A nyelvcsalád neve

Sajnos

Megbicsaklott

Valahol.

Pártfogolt

Bóvlibolt;

Talán majd 

Végre kiderül,

Hogy ki

Mikor,

Miért,

Meddig

Vándorolt.

Szürke por,

Régi kor;

Indogermán

Kultúrfölény,

A "primitív finnugor" meg

Világ végén

Kóborol.

Rossz, fakó

Jégdepó;

Az indogermán

Vándorolt,

A "finnugor"

Volt régen az

Őslakó.

Égi szép

Régi nép;

Indogermán

Gőg meg fegyver

Verte-zúzta

Világukat

Szerteszét.

Ég alatt

Szétszakadt;

De most is a

Régi helyén

Él közülük, aki

Máig

Megmaradt.

Bájvigyor

Cirkuszol,

Mindhiába;

Európát nem ő

Hozta létre,

Hanem

A lenézett

Finnugor.

Kismadár

Égbe száll;

Boldogasszony

Minden

Népe

Sohasem volt

Várdorútról

Egyszer 

Majd

Hazatalál.

Ősmagyar

Svédcsavar;

Őstörténetünkben talán

Eloszlik az

Évszázados

Zűrzavar.

Finnugot

Pajzsdudor;

Se Isten,

Se az Igazság

Nem halt meg, és

Figyel

Minket

Valahol.

Nyár békéje életet ad

Nyár békéje életet ad,

Befedi az otthonomat.

Csöndes örömöt ad nekünk.

Naponta újjászületünk

A ragyogó napsütésben.

Élünk szépen,

Kéz

A Kézben.

Verőfényes nyári napok;

Múlt és jövő együtt ragyog,

Óvja őket a friss

Jelen;

Ahogyan

Fenn;

Úgy

Idelenn.

Isten őriz minden utat;

Nyár

Békéje

Életet ad.

Emlékezés a néhai felemás gengszterváltásra

A gengszterváltás idején

Sok mindent nem értettem én.

Bárkik bárhogy tünsténkedtek,

Nem hittem, amit hirdettek -

- Hogyha ez bűn, beismerem,

De legtöbbjét ma se hiszem.

Volt tamtamdob, nagy hangzavar,

Hogy "Jön a Kánaán, magyar!",

Szomorú emberek felett

Zúgtak az agresszív szelek.

Gigantikus lenyúlások

Üvöltöttek szabadságot,

Én tudtam:

Csak az a lényeg,

Hogy odafent

Mezt cseréltek,

Eddigi uruk leroskadt,

Hát gyorsan gazdát váltottak.

Lett gigantikus forgalom

A damaszkuszi utakon,

Hitet, álnevet cseréltek,

S ma is az új néven élnek.

Ha manapság bőg a szirén,

Azonnal felismerem én

A megszokott kappanhangot...

Régi "osztályharc",

Új rangok...

A gengszterváltás idején

Fejemet csóválgattam én,

Nem hittem,

És ma sem hiszem,

Ne haragudj rám,

Istenem.

Szegény kamu őstörténet

Szegény kamu őstörténet;

Nem fogunk gyászolni téged.

Elhülyítettél egy népet,

Nyolc vagy kilenc nemzedéket,

S a félkegyelmű tudomány

Koslatott téves nyom után.

Lassan a hályog lekerül,

Az Igazságra fény derül.

Se az Urál,

Se a Szaján,

Se sarkköri klubdélután,

Se szibériai tajga,

Őseink nem jártak arra.

A tetszhalott most feléled;

Szegény kamu őstörténet.

Együtt foguk öregedni

Együtt fogunk öregedni,
Drága,
Kicsi
Társam;
Szerelemben,
Meghitt Létben,

Közös kicsi házban.

Élek, amíg élsz,

Te pedig élsz,

Ameddig élek;

Bottal járva

Sétálnak el

Mellettünk

Az évek.

Mindig egyre

Több

Lélekkel,

Mindig egyre

Szebben;

Kéz a kézben,

Kicsi házban

Örök

Szerelemben.

A legfőbb mítosz az Élet

A legfőbb mítosz
Az Élet;
Gyakran fáj,

De sose téved.

Minden Lét nemes törvénye,

Isten örök önarcképe.

Végtelen, állandó 

Szentély;

Minden pontja csupa

Rejtély.

Hol van hátra?

Hol előre?

Doktrínát alkot a dőre,

A bölcs pedig csöndben figyel;

Isten sohasem rontja el.

Minden szinten újabb

Lélek;

A legfőbb mítosz

Az Élet.

Munka, Szerelem kell nekem!

Munka,
Szerelem
Kell nekem!
Szeretek élni,

Istenem!

Szeretném, hogy

Élhessek még,

Megírjam, amit

Szeretnék!

Anikómmal

Együtt lenni,

Meghitten

Megöregedni.

Legyen mindig új feladat;

Megérni a

Válaszokat

A múlt számos kérdésére;

Fittyet hányni túlerőre.

Mosolyogni,

Élni,

Adni;

Ami Szép jön,

Elfogadni.

Munka,
Szerelem
Kell nekem!
Szeretek élni,

Istenem!

Telik a nyár, múlik a nyár

Telik a nyár,
Múlik a nyár;

A Nap izzó égi batár.

Végzetmajom most is makog,

De még tiszták

A Távlatok,

Látens katasztrófasereg

Még a semmivel enyeleg.

Lobog a szélben a kendő,

Van Jelen és

Van Jövendő.

Fittyet hányok jóslatoknak,

A soraim szaporodnak.

Jövőt bújtat a láthatár;

Telik a Nyár,

Múlik a Nyár.

Jók vagyunk, míg Jót akarunk

Jók vagyunk, míg
Jót akarunk;
Addig élünk, amíg

Adunk.

Jót keresve,

Jóra vágyva,

Jót mindenben megtalálva

Élhetünk szép, tiszta

Létet;

Csak így értelmes

Az Élet.

Szívünk,

Lelkünk,

Erős karunk;

Jók vagyunk, míg

Jót akarunk.

Isten nem pórázon vezet

Isten nem pórázon vezet;

Kárhozatot nem emleget.

Magunkat tehetjük

Jobbá;

Ki-ki más úton jut 

Hozzá.

Oda doktrína nem vihet,

Csupán a

Lelkiismeret,

Meg felelős

Identitás

Vihet

Hozzá;

És semmi más.

A tiszta

Szabad Akarat

Posványba sohasem ragad.

Szent felhő

A Lélek felett;

Isten nem pórázon vezet.

Idő Apó sose rémül

Idő Apó sose rémül,

Öreg már,

De mégse vénül.

Mindenben Ő dönt majd végül,

Legfőbb bíró - talár nélkül.

Mindig fogy, de sose gyérül,

Mindig múlik,

Mégis épül.

Nem csúnyul, de nem is szépül

Semmi rossztól meg nem sérül,

Neki minden jó megtérül,

Mindent jóra szépít végül.

A Magasságtól nem szédül;

Önmagát hagyja

Emlékül.

Nagy szvidéri messzeségben

Nagy szvidéri messzeségben,

A Múlt kopott szvetterében

Az Idő

Titkoknak ágyaz;

Sok kérdésre ott a

Válasz.

Swidry-parttól

Szeletáig;

Nyúlik az árnyéka

Máig..

Nem mert vele számot vetni

László Gyulán kívül - senki...

Ő ráérzett

Valamire,

Mi majd tudni fogjuk,

Mire.

"Tudományos" csoportérdek,

Meg a "nyelvészeti érvek"

Próbálják gödörbe vetni,

Próbálják elfeledtetni...

Hiába.

A Múlt már ébren

Nagy szvidéri messzeségben.

Sűrű, forró nyári Élet

Sűrű, forró nyári
Élet;
Minden jövő újra

Éled.

Napsugarak 

Létet hoznak,

Hamis jövők

Foszladoznak.

Táncos komikus végzetek

Hada hiába szenveleg,

Verem aljára nem lépünk;

Egyszerűen tovább

Élünk.

A Lét soha nem ér véget;

Sűrű

Forró

Nyári

Élet.

Eridanus vizén ülve

Eridanus vizén ülve
Fel magasba, fel

Előre!

Csónakom a habok foglya,

De tudom, hogy

Bírni fogja.

Fel magasba,

Fel a Résbe;

Ezer újjászületésbe.

Mögöttem a

Régi Sziget;

Onnan Orion integet.

Életben és

Szerelemben

Soha nincsen lehetetlen.

Fel a Hegyre!

Fel!

Előre!

Eridanus vizén ülve.

Amnéziában szenvedő szép Emberiség!

Amnéziában szenvedő
Szép
Emberiség;
Még ma sem tudjuk,
Mi
Lehet,
Meg hol az

Elég.

Már sok civilizáció

Süllyedt el tova,

De még felelős 

Felnőtté

Egy se vált soha.

Előző

Emberiségek

Felé tisztelet;

Emlékeik ott lebegnek

A felhők felett.

Még most is csak lidércfények

Után szaladunk;

Nagyszerű

Elődeinkről

Semmit sem tudunk.

Rossz doktrína-zsákutcákba

Lelkesen futunk;

Tévutakon zászlainkat

Rázva vonulunk.

Egyszer végre jönne már el

Az igaz

Derű;

Hogy megértsük, mi az ami

Nem szükségszerű.

Puszta technika felnőtté

Senkit sem tehet;

Emberré megérni csak a

Lélekben

Lehet.

Tudomány nem húz előre

Inkább visszanyom,

Mert minden tudomány olyan,

Mint a hatalom.

Felnőtt házunkra nem kerül

Addig zsúptető,

Amíg végre nincs legyőzve

Minden túlerő.

Pénz? Erőszak?

A túlerő

Túlerő marad;

Igazi 

Győzelmeket csak

A Lélek arat.

Támaszunk a 

Hagyomány és

Sok régi rege;

Fejünk fölött a

Jövendő;

Isten

Szent

Ege.

Sok

Előző

Emberiség

Halkan énekel;

Ők is azt várják tőlünk, hogy

Nőjünk végre fel.

Nem kell fegyver.

Voltaképpen 

Nem kell semmi más;

Csak

Egyéni

Felelősség,

Szent 

Identitás.

Pénzes-véres gyermekkorból

Talán már elég;

Amnéziában szenvedő

Szent Emberiség!

Ateista felhők fölött

Ateista felhők fölött
Lángkupac a Nap;
Fényes hőség-fogsorával

A Földbe harap.

Ateista felhők fölött

Holt anyag az ég;

Csak a matéria miatt

Ezerféle kék.

Ateista felhők fölött

Isten nincs soha;

Csak a mi tudatlanságunk

Képzeli oda.

Ateista felhők fölött

Nyújtózik a Múlt;

Minden ateista nagyon

Felvilágosult.

Ateista felhők mögött

Doktrína-hegyek;

Minden globális kérdésre

Akad felelet.

Ateista felhők mögött

Károg valami;

Időnként bizony a népet

Le kell váltani.

Ateista felhők mögött

Mindig van irány;

Fogyasztásra, üzletre int

Az örök

Hiány.

Az ész a Lélek szolgája

Az ész a Lélek szolgája,

Nem az Üdvösség forrása.

Mindig anyag-érvet keres,

Önmagában sem egyenes.

Susnyásba irányítható,

Profán szóval becsapható.

Hogyha nincs Lélek-fedezet,

Gyakran a pokolba vezet.

Jóra csak

Lélekkel éled;

A Lélek maga

Az Élet.

Onogur bagatur

Onogur
Bagatur;
Megvádolták,
Pedig szegény
Sose tudott

Magyarul.

Tíz törzs vagy

Tizenegy;

Hasra ütni

Általában

Könnyebb,

Mint az

Egyszeregy.

Griffmadár

Rúgkapál,

Nyugaton már 

Véget ért az

Indogermán

Maszkabál.

Onogur

Bagatur;

Spekulatív

Őstörténet

Egyre jobban

Alkonyul.

Vén Turul

Igazul

Tolakodó

Dogmatömeg

Múlt-süllyesztőbe

Szorul.

Szalmaszál

Szalutál;

Előbb-utóbb

Kitisztul a

Történelmi

Láthatár.

Onogur

Bagatur

Nem holló volt,

Nem is szarka

Nem is vércse

A turul.

Onogur

Bagatur;

A múlt sose

Jelen dogmák

Vonalában

Alakul.

Onogur

Bagatur;

Tudományos

Műanyagok

Dogma-szarva

Lekonyul.

Onogur

Bagatur;

A krónikák

Igazsága

Tartja magát

Makacsul.

Onogur

Bagatur;

Semmi közünk hozzá,

Nem fog

Megtanulni

Magyarul.

Időfolyam nyári partján

Időfolyam nyári partján

Néz a végzet - nagyon bambán.

Erőlködött a mihaszna,

De mégse lett semmi haszna.

Világháború nem dagadt,

Csupán az izzadság maradt.

Csak egy vén zátonyon lőnek;

Van értelme

A Jövőnek.

A Szent Bárka tovább halad,

Zászlaján

Szabad

Akarat.

Lompos végzet búsul bambán

Időfolyam nyári partján.

Atlantiszi szent emlékek

Atlantiszi
Szent Emlékek;

Nagyon mélyen bennünk élnek.

Atlantisz, mint

Élő

Talány

Minden végzetre fittyet hány.

Emléke sohasem fakul,

Az idő fölé tornyosul.

Napról napra újraéled,

Néha még

Minket is

Éltet.

Kíséri néma harangszó;

Már kihullt, ami halandó.

Atlantiszi
Szent Emlékek;

Amíg élünk

Ők is

Élnek.

Atlantisz áldása rajtunk

Atlantisz áldása rajtunk;

Ne hulljon sárba az arcunk.

Mítoszaink vigyáznak ránk;

Bennük igazi

Őshazánk.

Az igazi

Értékrendünk

Általuk lett örök

Bennünk.

A mítoszok vigyáznak ránk,

Ott van a mi 

Örök Hazánk.

Profán pénz, hatalom, babér

Ott egy fabatkányit sem ér.

Atlantisz áldása rajtunk;

Míg emlékszünk,

Megmaradunk,

Hogyha emlékszünk, kitartunk;

Atlantisz áldása rajtunk.

Jót keresek, amíg élek

Jót keresek, amíg élek
Csak erre való

Az Élet.

Ami van,

Él és

Virágzik;

Ami nincs, nem is hiányzik.

Jót keresek,

Jót kaphatok;

A Boldogság

Szent Állapot.

Lelki Béke szét nem széled;

Jót keresek, amíg élek.

Csupán Isten igazi

Rút doktrínarengeteg -
Szélbe szórt hamu;
Csupán Isten igazi,
Minden más kamu.

Divat ripacsrózsaszín,

Csattog a vaku;

Szivárványos zászlók alatt

Atomháború.

Pénz-hőségben fuldokol

A világfalu,

Senki se látja, hogy merre

Nem nyílik kapu.

Abszurd jelen asztalán

Vérvörös ragu,

Minden ripacs örvend, csak a

Béke szomorú.

Pedig az Idő kezében

Ott van a gyalu;

Csupán Isten igazi, 

Minden más kamu.

Néhai fiatalságom

Néhai fiatalságom

Magamban még megtalálom,

Amikor keresni merem.

Kegyelem volt.

Szent

Kegyelem.

Idealista és

Magyar

Lettem talán nagyon hamar.

Az lettem.

Ma is az vagyok.

Amíg élek,

Az maradok.

Patrónusra sose várok.

Túlerőhöz sose állok.

Akárki akármit szaval,

Bármilyen doktrína aszal

Észt, érzelmet, lelkületet,

Én soha más nem lehetek.

Apa vagyok,

Férj és

Magyar.

Idealista és

Magyar.

Soha másmilyen nem leszek,

Mert soha más nem lehetek.

Ma is gyakran megtalálom

A néhai

Ifjúságom.

Jövő-zátonyok tövében

 

Jövő-zátonyok tövében

Hajózom már nagyon régen.

Mint mind az igaz emberek,

Én is átjárót keresek.

Rút doktrína-sziklafalak

Fenyegetve tornyosulnak

Zsarnoksággal rémisztgetve,

Gonosz jövőket hirdetve.

Föntről szól a hamis ének;

Fogkrémvigyorú szirének

Jelképeket lobogtatva

Csalnának a zátonyokra.

Az Akarat nem törékeny;

Jövő-zátonyok tövében.

Vízöntőnek születtem

 

Vízöntőnek születtem,
Férjjé,
Apává lettem;
A Legjobb Csajt 
Vettem nőül,
Most is itt van

Mellettem.

Bogláron nevelkedtem,

Nagyon messze eljöttem;

Bő hatvan év

Van mögöttem,

A többi meg 

Előttem.

Vízöntőnek születtem

Érett férfivé

Lettem;

Ami az én

Küldetésem,

Soha senki

Nem teszi meg

Helyettem.

Ami Igaz, mindig Igaz

Ami Igaz,
Mindig Igaz;

Legyen akár tél vagy tavasz,

És nem számít, hogy ki mondja,

Legyen a falu bolondja,

Vagy a tekintély hercege,

Ami Igaz,

Mindig Ige.

Hiába csipog a jérce,

Tévedés a kettős mérce.

Legyen akár tél vagy tavasz,
Ami Igaz;
Mindig 

Igaz.