Az Idő színháztermében

Az Idő színháztermében
Ül tömérdek árnyalak;
A színpadon állandóan

Bohózatot játszanak.

A színházának egyetlen

Szerzője a Vén Idő,

Nem heréli darabjait

Semmiféle rendező.

Díszleteit színészei

Cserélgetik szüntelen,

Kellékes - másodállásban -

Az öreg Történelem.

Abszurd párbeszédek mögül

Kacsingat a misztikum,

Szinte sose veszi észre

A tapsoló publikum.

Árny-közönség a tréfától

Mindig könnyekre fakad,

Amelyik magára ismer,

Örökre csöndben marad.

Ha nagy néha a színpadról

Meghallják Isten szavát,

Elnémul a taps. Helyette

Lesz ünnepi némaság.

Akad árny-néző aki már

Évezredek óta vár,

Egyelőre nem fog rajta

Se Élet, se a halál.

Csak ülnek rendületlenül.

Addig gubbasztanak itt,

Míg egyszer talán megértik

Majd a világ titkait.

Számukra a buta végzet

Mindig csak végzet marad;

Elrendelésből csak újabb

Fekete fátum fakad.

Páholyában a Vén Idő

Vendéget ritkán fogad;

Az drága.

Más nem is jöhet,

Csak a 

Szabad Akarat.

Az Idő színháztermében

Bohózatot játszanak;

Önmagának gyón a zsöllyén

A tömérdek árnyalak.