A néhai Boba Imre

Történész

Szlavisztikus volt,

Boba Imre,

Aki a "nagymorva" képzelgéseket

Végleg

Helyre tette.

Győrben született,
Lengyelországban élt,
Bogláron érettségizett
Az egykori könyvtárban,
Ahol jóval később,
Gyermekkoromban

Magam is sokszor jártam.

Kard a kezében

Nem lehetett,

Volt helyette

Tudós szakértelem,

Türelem, meg

Forrásismeret.

Itthon

A kommunista önkény

Fenyegette,

Ezért a világot

A nyakába vette;

Nem állt meg

Héraklész oszlopainál

Amerikában lett

Egyetemi tanár.

Huszadik századunk

Keserű,

Fanyar;

Trianon karmában nyög

A Magyar;

A területrabló 

Történelmet

Teret,

Időt

Vissza-trianonizál;

Útjában más

Nem áll.

Csak az Igazság,

Meg Boba Imre

Amerikai

Egyetemi tanár.

Mint süllyedő hajó oldalán

A lékek,

Úgy növekedtek,

Terjedtek,

Fertőztek

Loptak, öltek

A dákoromán,

Meg nagymorva

Képzelgések.

"Szlovák Dunántúl"

Meg

"Szláv korridor"

A háttérben ott lappang valahol

A kültelki gigantománia

Jelképe

A nagy,

A nagyon nagy Morávia..

Területrabló

Múltat, jelent facsar,

Talán nem is élt itt soha

Magyar;

A papírmasé történelem nyomán

Tán itt mindenki szláv volt,

Vagy román.

A területrabló 

Történelmet

Teret,

Időt

Vissza-trianonizál;

Útjában más

Nem áll.

Csak az Igazság,

Meg Boba Imre

Amerikai

Egyetemi tanár.

Az idő nem lázad,

Nem keres magának 

Másik házat,

Nincs benne gőg,

Sem alázat,

A néhai kilencedik század

Nem ölt álruhát,

Nem szolgál modern

Ideológiát,

Csak őrzi titkait

Mindig tovább.

Míg valaki meg nem fejti,

Azokat soha el nem felejti.

Forrásismeret,

Hozzáértés,

Alázat;

Boba Imre megmutatta,

Milyen is volt a valóságban

A kilencedik század.

Isten veled,

Ideológia;

Kipukkadt a luftballon:

Nagy-Morávia.

Ha vizsgálgatjuk komolyan:

Volt, de mégse,

Nem ott,

Nem akkor,

Nem olyan...

Délen,

Nem a Felvidéken;

Nem ország,

Tán csak város;

Vagy csak afféle;

Sohasem volt

Csehszlovákia

Középkori előképe.

Történész

Szlavisztikus volt,

Boba Imre,

Aki a "nagymorva" képzelgéseket

Végleg

Tönkre tette.

A képzelt

Nagy Moráviának

Lassacskán

Vattaszakálla nő,

Már nem neki dolgozik

Az Idő.

Fény derül majd

Az igazi

Történelemre;

Az első lépést már megtette

Boba Imre.