Teoretikus világok

Teoretikus világok

Lelkisége rozsdás bádog.

Üvölt a sok teória,

Zúg a doktrína-ária,

De tudjuk, hogy az elmélet

A Lényegben mindig téved.

Se képzelet, se misztika,

Csupán száraz statisztika

Tör utat rossz jövő elé,

Mindig az infernó felé.

Teoretikus világok;

A Valóság szemén hályog.

Semmi se szent, minden profán,

Közönséges,

Nem is pogány.

Gép-tudatú emberekkel

Jövő-szoftvereket hekkel

Csupa csábítót hirdetve,

Tömeggé lelketlenítve,

Teremtve birka-világot,

Harsogva nyáj-boldogságot.

Teoretikus világok;

Ami szent, mind elszivárog.

Jövő helyén sötét kráter,

Benne nagy globális láger.

Sosem leszünk vevők rátok,

Teoretikus világok.

Bronzkor mozaikvilága

Bronzkor mozaikvilága

Kiegészítőjét várja.

Döglötti indogermán métely

Sírján felébredt

A Kétely,

A Múlt szennyét mind lemossák;

Jönni fog

A Bizonyosság.

Történelmünk fel fog állni,

Lassan majd megtanul

Járni.

Itt, a Kárpát-medencében

Minden másképp történt régen,

Ködös Múltban, valaha rég

Nem volt soha peremvidék,

Nem volt mellékes momentum,

Mert éppen itt volt

A Centrum.

Nem jöttünk sehonnan ide,

Itt van az Őshazánk helye.

A tudomány halvány mécses,

Köd és homály,

Minden kétes.

Lesz Jövő,

Erősebb lámpa;

Bronzkor mozaikvilága.

Névnapom utáni napon

Névnapom utáni napon

Anikóm vállán a karom.

Evezünk jelen-tutajon,

Béke,

Szerelem,

Nyugalom.

Odakint doktrína, érdek,

Rossz unalmas őrültségek,

Rikító zászlós mihasznák

Tépik világvége bajszát,

S üvöltöznek utcahosszat,

Hogy legyen már sokkal rosszabb...

Isten tán nem így akarja...

Vállamon

Anikóm

Karja.

Platón barlanghasonlata

Platón barlanghasonlata

A valóságot mutatja

Gondolat-vázlatba szedve,

Nagyon leegyszerűsítve:

Egy anyag-mátrixban élünk,

S amit valóságnak vélünk,

Nem objektív matéria,

Csupán rezgések halmaza.

Platón nem volt ateista.

Híres barlanghasonlata

Egy idegen szavú levél;

Nem az anyag nyelvén beszél.

Semmi értelme kérdezni,

Érteni nem, csak

Érezni...

Platón barlanghasonlata

A logikát kikacagja.

Halhatatlan Pillanatok

Halhatatlan
Pillanatok;

Minden körülöttük forog.

Az Igazak

Tőlük élnek,

Általuk épül

A Lélek.

Létet és 

Világot adnak;

Mindörökre

Megmaradnak.

Dalolnak életre frissen;

Bennük talál ránk

Az Isten.

Fényük

A Lelkünkben ragyog;

Halhatatlan

Pillanatok.

Nyári hőségrettenetek

Nyári hőségrettenetek;

Gőgös, száraz démonsereg.

Perzselő, fullasztó meleg,

Olvadoznak az emberek.

Hőségtől elborult agyak

Háborúba szólítanak.

Ha még forróbb lesz a vadon,

Előbb-utóbb jön az atom...

Nyári hőségrettenetek;

Profán csőcselék szenveleg.

Mindig még rosszabbra várna,

A sátánnak kaput tárna.

Nyári hőségrettenetek;
Fogy az egyén,

Nő a tömeg.

Nem feladni,

Nem kell félni;

Csak

Méltósággal

Túlélni.

Profán doktrína vagy tömeg,

Másodszor nem próbálja meg.

A vén Idő úgyis pereg;

Nyári hőségrettenetek.

Őstörténetek féláron

Őstörténetek féláron;

Urálból,

Jégkorszak-háton.

Modernitással abálva,

Nyelvészettel konzerválva,

Legnagyobb kedvezmény elve

Trianonra hangszerelve.

Dermesztően hosszú álom;

Őstörténetek

Féláron.

Az emberiség morális egysége

Az emberiség morális egysége;
Kölcsönös 
Bizalom,
Türelem,

Béke.

Saját éltemre legyek mindig gondos,

A Más Élete

Ugyanolyan

Fontos.

Propagandára hallgatni ne tessék;

Nem egyoldalúság,

Csak

Kölcsönösség.

A Felelősség nem média gondja;

Sose osszon észt

A falu bolondja.

Ha háborúról szól a szirén-ének;

Korrumpálódtak

Vagy buták

A vének.

Az Identitás most már kötelesség;

Helyettem

Élni,

Dönteni

Ne tessék.

Kölcsönös

Bizalom,

Türelem,

Béke;

Az Emberiség

Morális

Egysége.

Anyagelvű lelketlenség

Anyagelvű lelketlenség;

Csupán matéria az ég. 

Pénzért akármi kapható,

Minden ember pótolható.

Csak lila köd a szerelem,

Fő, hogy minél olcsóbb legyen.

Az erkölcs relatív fazon;

Haza helyett ott a haszon.

Elektronokból van a fény,

Csak a nagyobb pénz a remény.

Az ünnep részeg vonaglás,

Legfőbb érték a fogyasztás.

Hogy sehol erkölcsi többlet?

Utazni kell minél többet.

Ha bárhová "eljuthatok",

Tán csapdában nem is vagyok.

Minden magasabb szint néma,

Ha nem látjuk,

Nincs probléma.

Úgyis sírgödör a vége,

Minél több fogyasztás kéne.

A boldogság legfőbb titka:

Aranyból van a kalitka.

Patkány rágcsál, varjú károg;

Nagy világban szűk határok.

Anyagelvben anyag-élet;

Mindenféle lompos érdek.

Profit lelkesül, pénz makog;

Hová tűntek

A Távlatok?

Szegény ma élő nemzedék!

Anyagelvű lelketlenség...

Kora nyári tervezgetés

Kora nyári tervezgetés;

Soknak tűnik, ami kevés.

Mi mindent kell elvégezni,

Átnézni és

Befejezni.

Füstölgő klaviatúra

Készül nagy szellemi útra.

Boldog nyugalom,

Tervezem,

Élek és 

Az Isten velem.

Bőven elég a terhelés;

Kora nyári tervezgetés.

Köszönöm, hogy szépen élek!

Köszönöm, hogy szépen élek;
Hiszek,
Szeretek,

Remélek.

Köszönöm, hogy

Örülhetek,

Hogy munkaképes lehetek,

Köszönöm, hogy

Remélhetek;

Köszönöm, hogy

Szerethetek.

Van Szerelem,

Van Életem;

Köszönöm Neked,

Istenem!

Rejtély lapul rejtély hátán

Rejtély lapul rejtély hátán;

Tanácstalan a vén sátán.

Mi is az Élet?

Mi a Hit?

Se entrópia,

Se profit...

Mit mondanak hát a tények?

Nem az anyagban a lényeg?

Végzet hiába zakatol?

Mégis van Isten

Valahol?

Csak rejtély 

A rejtély hátán;

Elszontyolodik a sátán...

A Jövő még nem létezik

A Jövő még nem létezik,
Akkor sem, ha sokan hiszik.

Nincs befőzve,

Nincs jegelve,

Nincs eleve elrendelve.

Nélkülünk semmivel házal,

Mi töltjük fel valósággal.

Nem jósolni,

Nem is félni;

Csupán

Meg kellene élni.

Múlt szunnyad,

A Jelen eszik;

A Jövő még nem létezik.

Isten szól a nyári éjszakában

Isten szól a nyári éjszakában,
Átjár,
Körülvesz
Itt örül 

Velem;

Jelen, 

Jövő,

Múlt

Pillanatba gyűlik -

A Boldogság

Maga

A Kegyelem.

Idő Apó nem fárad el

Idő Apó nem fárad el,

Nem érdekli trombitajel,

Nem felel,

Nem is felesel,

Nem kivételez senkivel.

Celebekkel nem cicázik,

Profitért nem csúszik-mászik,

Nem érdekli se hang, se rang;

Nem árt neki puska, se tank.

Gúnyos mosollyal eltemet

"Örökkévaló" elveket,

Nem lassul le,

Nem is siet;

Senki nyomába nem ered.

Mindenkit egyformán kezel;

Idő Apó

Nem fárad el. 

Nyári újraszentelésben

Nyári újraszentelésben

Mosolyog a Nap az égen.

Újra megszenteli magát

Ilyenkor az egész világ,

S ha nem távolodunk tőle,

Nekünk is juthat belőle.

Ahogyan fenn,

Úgy idelenn;

Semmi jót sem tilt

Az Isten.

Örvend a Nap,

Ahogy Régen;

Nyári újraszentelésben.

Köszönöm, hogy ott lehettem!

 

Köszönöm, hogy ott lehettem,

Asztalotokhoz ülhettem,

Hogy Közétek beléphetek,

Hogy Veletek érezhetek,

Hogy Örömöt találhatok,

Hogy Közétek tartozhatok,

Hogy ünnepelni mehettem;

Köszönöm,

Hogy

Ott 

Lehettem!

Eridanus-kanyarulat

Eridanus-kanyarulat

Meleg sugarakkal fogad.

Elaggott a régi átok;

Vannak igazi 

Barátok.

Lobog-e a 

Szent Tűz?

Ég-e?

Messze még a kanyar vége.

Szeretett vitorlám dagad,

Büszkén nézem a partokat.

Nyár van,

Élek,

Hajóm szalad;

Eridanus-kanyarulat.

Kozmopolita Palika

Kozmopolita Palika

Hazát csapott a zaciba,

Kiváltani nem tervezi,

"Törzsi szempont" nem érdekli.

Igazi "haladó" modul,

Pénz szavára ingyen vonul,

Sürög-forog, mireg-morog;

Éljenek a komprádorok.

Rossz polkorrekt szájkosárral

Alpári modorban szájal,

Ha mögötte van a csapat,

Szidja, akit szidni szabad,

Igazság csak nála akad,

Annyit tud, amennyit szabad.

Üvölti, ami ráragad,

Annyit ért, amennyit szabad.

Ha nem szabad, sose ásít,

Hogyha kérdik, antifásít.

Mint szamár a dohos zabra,

Vágyik a sokkal rosszabbra.

Agyában kolompkarika;

Kozmopolita Palika. 

Protekciót sose vártam

Protekciót sose vártam,

Protektor után nem jártam.

Korrupció nem kenyerem,

Nem gyakorlom,

Nem keresem.

Gyűlésekre sose járok,

Szekértáborba nem állok.

Titulusaim nincsenek,

Ha vannak,

Akkor se lesznek.

Nem fog rólam szólni soha 

Semmi hivatal-hozsanna.

Brancsok Napja nélkülem kel,

Rendfokozat nem érdekel.

Nem tartozom annak-ennek,

Megmaradok

Függetlennek.

Nem integrálhat magába

Az "irodalom világa".

Poétikám magam mérem;

Egyedi a

Véleményem.

Ha emiatt hülye vagyok;

Ezután is az maradok.

Platón és a politika

Platón és a politika

Nem is tartozik egy lapra.

Mint vén test,

Meg tiszta Lélek;

Mint a felszín,

Meg a Lényeg.

Pedig Platón sem tűnt többnek,

Még ő sem indult különbnek...

Fiatalon úgy gondolta,

Hogy Ő meg a politika...

Amikor felnőtté érett,

Higgadt fejjel továbblépett.

Nem lett volna korrupt soha,

Nem hajlott a rossz alkura,

Nem tudott volna falazni,

Se másokat rágalmazni,

Szavazat után szaladni,

Csőcseléket uszítani,

Hatalom nem ösztönözte,

Platón maradt -

Mindörökre.

Besenyő vizenyő

Besenyő
Vizenyő;
Csődbe jutott
Történelmünk
Levesébe

Belefő.

Vén zupás

Nagy futás;

Hogy lehetett menekülés

Egy szervezett

Foglalás?

Besenyő

Heverő;

Álságos

Őstörténetünk

Nagy

Igazság-temető.

Vén Urál

Nem dudál;

Letagadott

Történelmünk

Előbb-utóbb

Helyreáll.

Besenyő

Csepegő;

Jeges

Észak-földbe fagyott

A finnugor

Levegő.

Szlavofil

Luftot ír;

Sohasem volt

Szláv lakosság

Őshazáért

Sose

Sír.

Besenyő

Etető;

Nem jó, ha 

Múlt-tudományban

Jelen gőg

A vezető.

Fűkasza

Évszaka;

Kárpát-medencében

Nem volt

Indogerrmán

Őshaza.

Besenyő

Remegő;

Indogermán kultúrfölény?

Lyukas

Bádoglegyező!

Téveteg,

Emberek;

Hamis múltba 

Küldtek minket

Mindenféle

Schlözerek.

Besenyő

Jégeső;

Bolondgombát

Termesztett a

Nagy

Őshaza-kereső.

Hun torok

Kuporog;

Régen is

Ugyanitt éltek

A finnek

Meg ugorok.

Besenyő

Csecsemő;

Penészes

Történelembe

Kell már

A friss

Levegő!

Vén fakó

Szűrszabó;

Boldogasszony

Népe volt itt

Az igazi

Őslakó.

Besenyő

Keltető;

Többet ér egy

Jó feleség

Mint akárhány

Szerető.

Ég alatt

Pillanat;

A Kárpátok

Gyűrűjében

Tudnunk kell

Az

Igazat!

Az Idő színháztermében

Az Idő színháztermében
Ül tömérdek árnyalak;
A színpadon állandóan

Bohózatot játszanak.

A színházának egyetlen

Szerzője a Vén Idő,

Nem heréli darabjait

Semmiféle rendező.

Díszleteit színészei

Cserélgetik szüntelen,

Kellékes - másodállásban -

Az öreg Történelem.

Abszurd párbeszédek mögül

Kacsingat a misztikum,

Szinte sose veszi észre

A tapsoló publikum.

Árny-közönség a tréfától

Mindig könnyekre fakad,

Amelyik magára ismer,

Örökre csöndben marad.

Ha nagy néha a színpadról

Meghallják Isten szavát,

Elnémul a taps. Helyette

Lesz ünnepi némaság.

Akad árny-néző aki már

Évezredek óta vár,

Egyelőre nem fog rajta

Se Élet, se a halál.

Csak ülnek rendületlenül.

Addig gubbasztanak itt,

Míg egyszer talán megértik

Majd a világ titkait.

Számukra a buta végzet

Mindig csak végzet marad;

Elrendelésből csak újabb

Fekete fátum fakad.

Páholyában a Vén Idő

Vendéget ritkán fogad;

Az drága.

Más nem is jöhet,

Csak a 

Szabad Akarat.

Az Idő színháztermében

Bohózatot játszanak;

Önmagának gyón a zsöllyén

A tömérdek árnyalak.

A Kárpát-medence Múltja

A Kárpát-medence Múltja
Roppant jégmező,
Benne rejlik
Az Igazság,
Meg tán

A Jövő.

A tudomány politika

Piacán zenél,

Elméletei többsége

Kutykuruttyot ér.

Ma még mindig délibábok

Után szaladunk,

Kárpát-medence 

Múltjáról

Semmit sem tudunk.

800 körül a 

Kulcs, ahol

Behatolhatunk;

Meg fogunk lepődni attól,

Amit felhozunk.

Indogermán kultúrhályog

Lassan oszlik el,

Morva meg dákoromán had

Füstbe menetel.

Egyszer meg fogjuk tudni, hogy

Mi is az 

Alap,

Ami fontosabb, mint minden

Hódító hadak.

Hol lakott

A Boldogasszony?

Ki volt Emese?

Mi volt itt az avarok és

Hunok szerepe?

Ha elég mélyre ásunk, majd

Kiderül az is,

Hol kezdődött el a magyar

Etnogenezis.

Amíg mélyre le nem ásunk,

Nincs igaz Jövő,

A Kárpát-medence Múltja

Roppant jégmező.

Csupán az Erkölcs abszolút

Csupán az Erkölcs abszolút
Azon át vezet

Igaz Út.

Más, ami objektív, nincsen;

Onnan vigyáz ránk 

Az Isten.

Minden, ami annak tűnne,

Tudatunkon van átszűrve.

Relatív jár anyag nyomán;

Nem abszolút, ami profán.

Sohasem lesz szép, ami rút;

Csupán az Erkölcs abszolút.

Döntéshozó, hirtelen Nyár

Döntéshozó, hirtelen Nyár,

Múlt, Jövendő glédába áll.

Tanácstalan, halvány egek

Izzadnak pogány meleget.

Célnak változás az ára;

Minden más lesz nemsokára.

Fészket cserél sok kismadár;

Döntéshozó, hirtelen Nyár.

A néhai Boba Imre

Történész

Szlavisztikus volt,

Boba Imre,

Aki a "nagymorva" képzelgéseket

Végleg

Helyre tette.

Győrben született,
Lengyelországban élt,
Bogláron érettségizett
Az egykori könyvtárban,
Ahol jóval később,
Gyermekkoromban

Magam is sokszor jártam.

Kard a kezében

Nem lehetett,

Volt helyette

Tudós szakértelem,

Türelem, meg

Forrásismeret.

Itthon

A kommunista önkény

Fenyegette,

Ezért a világot

A nyakába vette;

Nem állt meg

Héraklész oszlopainál

Amerikában lett

Egyetemi tanár.

Huszadik századunk

Keserű,

Fanyar;

Trianon karmában nyög

A Magyar;

A területrabló 

Történelmet

Teret,

Időt

Vissza-trianonizál;

Útjában más

Nem áll.

Csak az Igazság,

Meg Boba Imre

Amerikai

Egyetemi tanár.

Mint süllyedő hajó oldalán

A lékek,

Úgy növekedtek,

Terjedtek,

Fertőztek

Loptak, öltek

A dákoromán,

Meg nagymorva

Képzelgések.

"Szlovák Dunántúl"

Meg

"Szláv korridor"

A háttérben ott lappang valahol

A kültelki gigantománia

Jelképe

A nagy,

A nagyon nagy Morávia..

Területrabló

Múltat, jelent facsar,

Talán nem is élt itt soha

Magyar;

A papírmasé történelem nyomán

Tán itt mindenki szláv volt,

Vagy román.

A területrabló 

Történelmet

Teret,

Időt

Vissza-trianonizál;

Útjában más

Nem áll.

Csak az Igazság,

Meg Boba Imre

Amerikai

Egyetemi tanár.

Az idő nem lázad,

Nem keres magának 

Másik házat,

Nincs benne gőg,

Sem alázat,

A néhai kilencedik század

Nem ölt álruhát,

Nem szolgál modern

Ideológiát,

Csak őrzi titkait

Mindig tovább.

Míg valaki meg nem fejti,

Azokat soha el nem felejti.

Forrásismeret,

Hozzáértés,

Alázat;

Boba Imre megmutatta,

Milyen is volt a valóságban

A kilencedik század.

Isten veled,

Ideológia;

Kipukkadt a luftballon:

Nagy-Morávia.

Ha vizsgálgatjuk komolyan:

Volt, de mégse,

Nem ott,

Nem akkor,

Nem olyan...

Délen,

Nem a Felvidéken;

Nem ország,

Tán csak város;

Vagy csak afféle;

Sohasem volt

Csehszlovákia

Középkori előképe.

Történész

Szlavisztikus volt,

Boba Imre,

Aki a "nagymorva" képzelgéseket

Végleg

Tönkre tette.

A képzelt

Nagy Moráviának

Lassacskán

Vattaszakálla nő,

Már nem neki dolgozik

Az Idő.

Fény derül majd

Az igazi

Történelemre;

Az első lépést már megtette

Boba Imre.

Vízöntő sosem adja fel

Vízöntő sosem adja fel
Nem alkuszik.

Nem vezekel.

Amíg csak az Idő látja,

Önt előre,

Zúdít hátra.

Sohasem csak úgy szerteszét,

Szorítja az Idő kezét.

Egyszerre előre-hátra,

Múlt és Jövő szája tátva.

Idő és Akarat Őre;

A Múltja lesz

A Jövője.

Sohasem felejt,

De figyel;

Vízöntő sosem adja fel.

Styx partján, túl a Hegyeken

Styx partján,
Túl a Hegyeken.
Mindent áthat a 

Kegyelem.

Hétköznapi őrültségek

Oda többé el nem érnek.

Nincs se finálé,

Se nyitány;

Nagyokat ásít a hiány.

Nyugalom,

Rezzenéstelen;

Styx partján,

Túl a Hegyeken.

Európa agyhalála

Elmezavarban a túlfejlett, suta vén Európa;

Önmaga ellen tör; értelmes szava sincs.